DarkSide Joint

Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy Mike Flanagan a horrorfilmek korrekt iparosa. Kiemelkedőt nem tett le az asztalra, de nem is gagyizza el, amit elvállal. Oculus, Hush , Ouija: Origin of Evil : mind jó filmek ugyan, de nem írták be magukat a horrortörténelembe. Most Flanagan is beállt a Stephen King-et adaptálók sorába, és elkészítette az itthon Bilincsben címmel megjelent Gerald's Game filmváltozatát. Jesse és férje, Gerald a világtól eldugott hétvégi házukba igyekeznek, hogy felpezsdítsék kicsit szexuális életüket. Kezdésnek a férj az ágyhoz bilincseli az asszonyt, ám arra nem számítanak, hogy percekkel később Gerald szívrohamot kap, és meghal. A nő ott marad egyedül, a semmi közepén: csak ő és a látomásai, a múltja, amely még gyerekkorából kísérti őt. Valamint egy éhes kutya, aki időnként bejár a házba, hogy falatozzon kicsit a férj teteméből. Nem lehetett egyszerű feladat összehozni ezt a sztorit mozgóképes formában, de szerencsére Flanagan volt annyira kreatív, hog...

Wilfred James (Thomas Jane) vérbeli farmer, akinek a kisujjában van a gazdálkodás. Feleségével és fiával így tengeti életét az isten háta mögött, Amerika déli részén. Azonban nem olyan nagy a boldogság otthon: asszonya legszívesebben eladná a földet, hogy beköltözzön a városba. Meg is tehetné, hiszen a birtokot az ő apja hagyta rájuk. Wilfred és a fiú azonban hallani sem akar róla, így egy szó szerint gyilkos tervet eszelnek ki. Stephen King ebben az évben a reneszánszát éli: ugyan a Setét torony minden lett, csak jó nem, az Az már annál inkább hozta a kötelezőt. Mindemellett sorozat formájában újra feldolgozták A ködöt, és ne feledkezzünk meg a Mr. Mercedes -ről sem. Ja, és ahogyan jelen filmünket, úgy a Gerald's Game-t (itthon Bilincsben címmel adták ki az alapjául szolgáló könyvet) is a Netflix hozta el. 2017 tehát King éve volt, erősen! Az 1922 lényegében egy dominó-effektus, hiszen a történet messze nem áll meg ott, ahol a fentebb felvázolt szinopszis véget ért. Mindez...

Egy ohiói kisvárosban egy fagyos hajnalon tömegek állnak sorban még nyitás előtt, hogy bejussanak az állásinterjúra. Felvillannak a reflektorok, egy fehér Mercedes áll meg tőlük nem messze. Aztán a tömegbe hajt. Sok halott, köztük egy kisbaba, és még több sebesült. A tettest nem kapták el. Pár évvel később a nyomozást irányító hekus, Bill Hodges (Brendan Gleeson) már nyugdíjba vonult, éli unalmas életét. Egyik nap különös e-mailt kap. A feladó: MM. A gázoló az, Mr. Mercedes, aki ezek után egyre jobban rászáll rászáll emberünkre, akit a zsaruvér nem hagy tovább nyugodni. A Mr. Mercedes nem a rejtélyre megy rá, hiszen már az első részben megtudjuk, kivel is van dolga Bill Hodges-nek: egy Brady Hartsfield nevű, lelkisérült srác. Piás anyjával él, aki pár pohár után szereti a kezét becsúsztatni fia nadrágjába. Brady egy műszaki áruházban dolgozik, kiváló munkaerő, ám időnként jégkrémes kocsiba pattan, hogy Hodges környékén árulja a fagyit. Ő az úgynevezett Mercis gyilkos, aki most úja...

Nyilván piszok nagy sablon kikiáltani egy filmről, pláne A remény rabjairól, de a barátságot, valamint magát a reményt ennél jobban nem igazán ábrázolta mozgóképes anyag, sem előtte, sem utána. Tökéletes alkotás lenne? Merész dolog rábökni ezt bármelyik filmre, még akkor is, ha az a film töretlenül áll az első helyen az IMBd 250-es listájának élén. Az biztos, hogy ezáltal ha nem is minden idők legjobb, de minden idők legnépszerűbb filmje. És ez nem véletlen. Láttam már kisebb koromban, tinédzser fejjel is párszor, és így, érettebb felfogással is újráztam néhányszor. Így volt ez a közelmúltban is. Hiába tudtam pontosan, mi fog történni, még így is maximálisan élveztem, a játékidő pedig pikkpakk elrepült. Amikor tényleg elég néhány pillanat, és máris "ott vagy" a filmben, egy másodpercre sem enged el, mert gondoskodik róla. Ahogyan arról is, hogy a végén még veled maradjon. Pedig megszámolni sem tudod, hányszor láttad. Andy Dufresne (Tim Robbins) története, akit felesége...

Ha megkérdezel bárkit, mi a három kedvenc King adaptációja, a felsoroltak között szinte biztosan ott lesz a Halálsoron. És ez nem véletlen: az író legjobban sikerült darabjai filmen azok, amelyek nem a thriller vagy a horror útján járnak. Hiába volt nemrég egy ütős It, nálam A remény rabjai - Állj mellém! - Halálsoron hármas viszi a prímet még mindig. Ebből kettőt Frank Darabont jegyez (jelen filmünket is, sőt, a szintén jól sikerült The Mist is az ő keze munkája), és nyilván a jó alapanyag is közrejátszott, mégis vitathatatlan tény, hogy ez az ő érdeme is. A harmincas években járunk egy fegyházban, a halálsoron, ahol betekintést nyerhetünk az őrök mindennapjaiba. Ezeket a főleg egyhangú szolgálatokat fenekestül felforgatja egy újonnan érkezett rab, az óriásira nőtt fekete férfi, John Coffey, akit két kislány meggyilkolásának vádjával ítéltek halálra. A férfi látszólag a légynek sem tudná ártani, a különös események pedig a fegyőrökben is megkérdőjelezik Coffey bűnösségét. Kár...

Cigánykaraván érkezik a kisvárosba. A súlyproblémákkal küszködő helyi ügyvéd, Billy Halleck egyik este figyelmetlenségből halálra gázolja egyiküket. Miután felmentik, a társulat feje átkot szór a férfi fejére: "sorvadj el!" - mondja neki. A közel 300 fontot nyomó Billy innentől kezdve vészes fogyásnak indul. Hiába eszik féktelenül, képtelen utolérni magát: a súlya csak csökken és csökken. Stephen King annak idején próbálkozott álnéven írni: többek között A hosszú menetelés, vagy A menekülő ember is Richard Bachman néven íródott. A Sorvadj el! volt a fordulópont, ugyanis itt buktatták le, és jöttek rá, hogy Bachman és King valójában egy és ugyanaz a személy. Miután ez kiderült, a regény eladásai megnőttek, ám az író nem utoljára használta ezt az álnevet. A Sorvadj el! szintén egy olyan film, amelyhez nagyon régi emlékek fűződnek részemről. Aki olvassa a blogot, az emlékezhet pár olyan bejegyzésre, ahol emlegettem azokat a vhs-időket, amikor porbafingóként  éjjelente hor...

A Vesztesek Klubja. Ilyen-olyan okból kiszorított, kamasz éveik küszöbén álló fiatalok. Bőrszín, vallás, valamilyen fogyatékosság, esetleg egy rossz pletyka. Most azonban össze kell fogniuk, csak magukra számíthatnak, hiszen egy magát bohócnak álcázó entitás bukkant fel Derry városában: Pennywise-t a félelem élteti, és gyerekeket eszik. Stephen King talán legismertebb művére ráfért már egy alapos vérfrissítés. Szeretem ugyan az 1990-es tévéfilmet, de nagyon szenved az alacsony költségvetés hibáitól. És most itt van, megkaptuk. Elképesztő hype övezte a filmet, tettek is róla a marketingesek, hogy az emberek beszéljenek róla. Egyik előzetes durvább volt, mint a másik, tényleg úgy tűnt, hogy az év horrorjával lesz dolgunk. Bár Andy Muschietti nem volt egy jó előjel, hiszen legutóbb a Mama című, közepes horrort szállította, de megnyugodhatunk: az Az végül igencsak jól sikerült. Ehhez persze kellett egy alapanyag is (amelyet nem olvastam), de ugye az nem minden, simán elhasalhatott v...

Stephen King sötét víziói az évtizedek során megannyi területet érintettek, legyen szó életre kelt autóról, farkasemberről, önmagát bohócnak álcázó entitásról, vagy épp szellemekről egy mindentől elzárt hotelben. Fantáziája kimeríthetetlen, legalábbis egy időben annak tűnt: a nyolcvanas években, amikor fénykorát élte. Ekkor jelent meg a Cujo is, amelyben az "ember legjobb barátja" mondást fordítja ki önmagából. Mert mi van akkor, ha a hűséges, barátságos házi kedvenced egyszer csak ellened fordul? A kutyád, akivel kölcsönös volt a bizalom, most egy veszedelmes szörnyeteggé válik? Cujo, a jámbor bernáthegyi azt teszi, amit mindig: nyulat kerget a mezőn. Ám ezúttal ennek a játéknak rossz vége lesz: egy odúba dugja fejét, egy denevér pedig megmarja az orrát. Cujo veszett lesz, szépen, lassan átalakul: a szelíd jószág már csak a múlt, egy vérengző fenevad lesz belőle. A Cujo is olyan film, mint sok más, régi horror: annak idején sunyiban néztem meg, késő éjszaka fent mar...

Érdekes sztorim volt a Hasznos holmik filmmel. Eddig mindig csak húsz percig, fél óráig láttam, mindig volt valami, ami miatt nem tudtam befejezni. Azt tudtam, hogy egyszer így is úgyis leküldöm végig, mert érdekes az alapkoncepció, és kíváncsi voltam, mi sül ki belőle. Új lakó érkezik Castle Rock városába: Leland Gaunt (Max Von Sydow), aki érkezésével megnyitja a Hasznos holmik nevű boltját. Ebben a boltban minden megvan, ami a betévedt nézelődőt érdekli. Legyen az egy dísz, amelyhez szoros emlékek fűzik, vagy egy személyre szóló, dedikált baseball kártya. Leland nem is kér több pénzt, mint amennyi a vásárló zsebében van, ám cserébe kér valami egészen mást: egy szívességet. Egy apró csínytevést, egy pici megleckéztetést. Leland bizarr kártyavára hamarosan felépül, ő pedig páholyból nézi végig, ahogyan összedől. Értsd: a békés kisváros lakói egymásnak esnek. És igen, egészen eddig a pontig érdekes a Hasznos holmik: ameddig mindig is láttam. Egy precízen felépített expozíció, ame...

Az évtizedek során nem halmoztak el minket jól sikerült Stephen King adaptációkkal. Bár van pár valóban ütős darab, de többségük vagy közepes fércmű, vagy ami ennél is rosszabb: röhejes borzalom. Nos, A köd szerencsére a jobbik fajtából való, még akkor is, ha közel sem hibátlan. Persze ehhez egy Frank Darabont (A remény rabjai, Halálsoron) kellett, aki ezúttal a horrorisztikus King-et igyekezett vászonra vinni. Hatalmas vihar tombolt éjjel a kisvárosban, nagy pusztítást hagyva maga után. A lakók egy része most a helyi bevásárlóközpontba igyekszik, hogy betárazzanak élelemből, ám nem evilági köd jelenik meg. A tejfehér köd ugyanis belepi a várost, olyan CGI-lényeket hozva magával, amelyek még 2007-ben is gagyinak számítottak. Az emberek a boltban rekednek. Valahogy ki kell jutni, ám nem megy az olyan egyszerűen. A film jelentős része a boltban játszódik, jól követve a bevált receptet: valaki látott valamit, a sok szkeptikus nem hisz neki, de persze aztán jól megjárják. És, hogy t...

A fiatal Jake-nek különös álmai vannak egy másik világról, melyben szerepet játszik egy harcos, egy fekete ruhás férfi, valamint egy hatalmas torony. Ezek az álmok a fiú rögeszméjévé válnak, rajzok díszítik a szobáját, ám pszichiátere szerint csak az elhunyt apja iránti gyászhoz köthető. Jake nem is sejti, hogy hamarosan szembekerül ezekkel az álmokkal a valóságban: lehet nem véletlenül álmodott ilyeneket és lehet, hogy a fekete ruhás férfinek pont az ő képességére fáj a foga. Ha van olyan regényfolyam, amelyre sokan a megfilmesíthetetlen jelzőt használják, az mindenképp Stephen King - A setét torony sorozata. Bár én magam nem olvastam (a kedvem viszont megjött hozzá), de ebben a sok-sok éven át írt agymenésben King nagyon elmerült a fantasy világában, természetesen a maga módján. Jó ötlet volt egy másfél órás, tipikus hollywoodi mozit összerakni belőle? Nem feltétlenül. Mert a Setét toronnyal vannak gondok. Egyrészt nagyon kapkod, nagyon hamar leakarja tudni a cselekményt, rövi...

Újra jelentkezik a Creepshow rovat, immár ötödik alkalommal. A recept a szokásos: három horrorfilm röviden. Csekkoljátok! Hidden [2015] Háromtagú család (apa, anya, kislány) a föld alatt rekedt, egy bunkerben. Valami történt 300 nappal ezelőtt, amely miatt ide kényszerültek és csak a szerencsén múlt, hogy megtalálták ezt a szinte mindennel felszerelt, ám szolid menedéket. Felmenni nem szabad, hiszen ott a rejtélyes "suttogók" lesnek áldozataikra. Egy baleset következtében tűz üt ki a bunkerben, a füst felszáll, az óvóhely biztonsága pedig meginog. A Hidden esetében mindenképp érdemes megemlíteni, hogy noha egy szuflányi egyediséget sem tartalmaz, mégis sikerült a Duffer-testvéreknek úgy tálalni horrorfilmjüket, hogy az teljesen vállalható, mi több, egy nagyon korrekt végeredmény legyen. Mi, nézők több visszaemlékezésen keresztül láthatjuk pontról pontra, mi váltotta ki azt, hogy mostanra már csak elbújva lehet túlélni ezen a világon. A végére aztán összeáll a kép, mi...

Az alábbi bejegyzés Borosta virtuális tintájából származik, fogadjátok szeretettel! Az elmúlt hónapban úgy hozta az életem, hogy Stephen King életművének nagyobb részét megnézhettem. Az íróval való kapcsolatomat szemléltetendő még tizenéves koromban láttam néhány adaptációját (Kedvencek temetője, Sorvadj el, Hasznos holmik), akkor még a VHS fekete szalagján elém táruló "horrort" keresve. A lelkes fiatalkort követően csupán Stanley Kubrick életművével való megismerkedésemkor foglalkoztam áttételes módon S.K.-val (A ragyogás). A múlthónapig még egy-egy "következetlen" állomás volt (Az álomcsapda, Az eminens). De csupán néhány hete uralkodott el rajtam a kétségbe esés, hogy "S.K. filmet" akarok nézni. Miért épp őt? Mikor megannyi félelmetesebbnél-félelmetesebb, véresebbnél-véresebb film lát minden évben nap világot. S.K-ra, mint a nagy mesélőre vágyom. A filmjei legalább annyira drámák, mint borzongató filmek (lásd pl. Carrie esetében a horror elem...

Négy kisgyerek, négy jó barát, Gordie, Chris, Vern és Teddy, akik ugyanabban a Maine állambeli kisvárosban élnek, úgy döntenek, nagy útnak vágnak neki: fél füllel hallották, hogy az erdőben egy helyi srác holtteste hever. Felpakolnak és szüleiknek mit sem szólva elindulnak bele az ismeretlenbe.

Igen, tudom. Nem kell mondani. Tisztában vagyok vele, hogy az It nem egy jó film. Tudom, hogy vannak kifejezetten gagyi részei. Főleg az alacsony költségvetéssel járó megvalósítást illetően. Azzal is tisztában vagyok, hogy nagyon nem hű a Stephen King-féle alapanyaghoz. De nem tehetek róla: this is my guilty pleasure. A nosztalgia, igen az a bizonyos nosztalgia, amikor még nagyon kiskölyökként először látva a filmet rémálmaim voltak Pennywise-tól, nem volt annyi takaró, amit magamra húzhattam éjszaka, miközben összekuporodtam a sötétben, de mégis újra és újra megnéztem VHS-en; na ez a nosztalgia az, ami azt mondatja velem: szeretem az It-et.

Todd Bowden igazi mintadiák, tanulmányi eredménye kiváló, fényes jövő vár rá. Történelemórán épp a II. világháború van terítéken, azonban a tanár nem kíván belemenni a részletekbe, inkább azt tanácsolja nebulóinak, hogy akit jobban vonz a téma, az nézzen szét a könyvtárban. Mivel Todd-ot nem kicsit érdekli a holokauszt, így belemerül a könyvekbe. Különös dologra lesz figyelmes: az egyik könyvben egy fényképet talál egy máig el nem kapott, náci háborús bűnösről. És mintha ez a férfi már jócskán megöregedve, de ott élne a környékükön. Felkeresi, majd ajánlatot tesz neki: meséljen el mindent, amit a könyvekből kihagytak, cserébe nem nyomja fel. A dolgok viszont nem úgy alakulnak, ahogy azt Todd várta.

Mike Enslin kislánya halála után még a házassága is gallyra ment, ő pedig a munkájába menekül. Sikeres íróként azt a célt tűzte ki maga elé, hogy meglátogat minél több olyan helyet, ahol állítólag érzékeltek paranormális jelenségeket, hogy aztán ő majd jól lerántsa a leplet. Szkeptikus hozzáállásával indul el a New York-i Dolphon Hotel 1408-as számú szobájába. Történtek ott furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok, ez neki bőven elég. Noha az igazgató minden erejével azon van, hogy lebeszélje róla az írót, ő hajthatatlan, és végül csak megkapja a kulcsot. Nem kellett volna.

Jack Torrance csak egy kis nyugalomra vágyik, hogy megírhassa könyvét, így elvállal egy öt hónapos gondnoki állást a Szépkilátás Hotelben, amíg az a téli időszakra teljesen kiürül. Feleségével és fiával költöznek be ebbe a gigantikus szállóba. Ugyan Jacket figyelmeztetik, hogy az előző gondnok teljesen bekattant és egy fejszével kiírtotta családját, de neki mindennél jobban kell ez a munka. Ahogy telik az idő, lassacskán Jack gyógyszere is mintha kezdene teljesen elgurulni, ráadásul beköszönt egy hatalmas hóvihar, amely szinte elzárja őket a külvilágtól.