Gerald's Game [2017] - Carla Gugino bilincsben

Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy Mike Flanagan a horrorfilmek korrekt iparosa. Kiemelkedőt nem tett le az asztalra, de nem is gagyizza el, amit elvállal. Oculus, Hush, Ouija: Origin of Evil: mind jó filmek ugyan, de nem írták be magukat a horrortörténelembe. Most Flanagan is beállt a Stephen King-et adaptálók sorába, és elkészítette az itthon Bilincsben címmel megjelent Gerald's Game filmváltozatát.


Jesse és férje, Gerald a világtól eldugott hétvégi házukba igyekeznek, hogy felpezsdítsék kicsit szexuális életüket. Kezdésnek a férj az ágyhoz bilincseli az asszonyt, ám arra nem számítanak, hogy percekkel később Gerald szívrohamot kap, és meghal. A nő ott marad egyedül, a semmi közepén: csak ő és a látomásai, a múltja, amely még gyerekkorából kísérti őt. Valamint egy éhes kutya, aki időnként bejár a házba, hogy falatozzon kicsit a férj teteméből.

Nem lehetett egyszerű feladat összehozni ezt a sztorit mozgóképes formában, de szerencsére Flanagan volt annyira kreatív, hogy a Gerald's Game idén a második legjobb King-adaptáció legyen az It után. Persze össze sem lehet hasonlítani a kettőt, de minőségileg, valamint az idei King felhozatalt nézve egy abszolút jó film lett a Gerald's Game.


Főhősnőnk fejében ugyanis "életre kel" Gerald, de még maga Jessie is megjelenik, hogy sok szempontból segítsék a bajba jutott nőt, hogy rávilágítsák az elnyomott sérelmekre, mind a házaséletüket, mind a nő gyermekkorát illetően, amikor apja olyan dolgot tett vele, amely örökre mély sebet hagyott benne. És van még valami más is a sötétben, ami kísérti a bilincsben vergődő asszonyt. Így haladunk előre a cselekményben, a történet így lesz egyre érdekesebb, és ezen az apróságok miatt tartja fenn a figyelmet mindvégig Flanagan. A belső monológok testet öltenek, mígnem az utolsó pár percben az egész történet, Jessie története egy nagyon szép egésszé áll össze. Ott és akkor lesz kerek minden, amely egy nagyon szomorú, ám valahol picit pozitív kicsengésű befejezést eredményez. És akkor értjük csak meg igazán a film erényeit.

Dramaturgiáját tekintve minden kétséget kizáróan ez Flanagan legjobb filmje. Itt nem a jumpscare volt előtérben, nem egy szokványos horror történet volt terítéken, hanem egy ember belső kálváriája, és ezt kiválóan prezentálta. Carla Gugino pedig maximálisan elviszi a hátán a showt, de a férjét alakító Bruce Greenwood előtt is le a kalappal! A film, amelyet sokszor fájdalmas nézni, de mégsem tudod abbahagyni, a vége pedig veled marad. Valóban 'lebilincselő' élmény.

Az eddigi Stephen King irományokért ide kattints!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 100 Joint: #80-71.

Top 10: Egyhelyszínes filmek

Manhattanre leszáll az éj / Night Falls on Manhattan [1996]

Top 10: Nyomozós filmek