Állj mellém! / Stand by Me [1986]
Négy kisgyerek, négy jó barát, Gordie, Chris, Vern és Teddy, akik ugyanabban a Maine állambeli kisvárosban élnek, úgy döntenek, nagy útnak vágnak neki: fél füllel hallották, hogy az erdőben egy helyi srác holtteste hever. Felpakolnak és szüleiknek mit sem szólva elindulnak bele az ismeretlenbe.
A Stand by Me egy Stephen King novella alapján készült, amely itthon is megjelent A test címmel, méghozzá A remény rabjai című kötetben. Nem egy komplikált darab, nem kimondottan az alapkoncepción van a hangsúly, ráadásul azon King irományok egyike, amelyben semmiféle természetfeletti nem játszik szerepet. Nálam pedig már hosszú évek óta magasan a kedvenc King-adaptációm - igen, magasan verve olyan filmeket, mint a Halálsoron vagy a már említett A remény rabjai. Sőt, ha legjobb coming of age filmet kéne mondanom, akkor is az Állj mellém! kerülne ki nálam győztesen.
A hatvanas évek Amerikájában járunk, ugyanabban a kisvárosban, Castle Rock-ban, amelyben az író legtöbb műve játszódik. Maga a kor, valamint a környezet adja meg a film alaphangulatát: azok a gyönyörű, már-már festményre illő tájak, a vidéki Amerika, amelyhez elengedhetetlen volt a sok, nagytotálban felvett jelenet. Lélegzetelállítóan szép képkockák, amely egy az egyben képes magával rántani és szinte mi is együtt baktatunk a srácokkal, vagy legalábbis mi magunk is legszívesebben nekivágnánk ugyanannak az útnak.
Felnövésfilmről beszélünk: a gyermekkor vége, amely a fiúkra köszönt az út során. Az, hogy egy holttestet mennek megkeresni, csak hab a tortán, lényegében minden, amely velük történik, mind érettebbé teszi őket, közelebb hozza őket egymáshoz. Cipelik a maguk keresztjeit: van, aki bátyját gyászolja, másikat az osztálypénz ellopásával vádolnak, de van, akinek a saját apja szorította oda a fejét a forró tűzhelyhez. És egy olyan kisvárosban élnek, ahol gyorsan terjednek a hírek, mindenki ismer mindenkit, az emberek hamar ítélkeznek. Ebből szakadnak most ki, bele a természetbe: a piócás incidens, a közelgő vonat, valamint az autószerelő kutyája előli menekülés - végezetül pedig a helyi huligán bandával való szembeszállás.
Rob Reiner filmjének legnagyobb erénye, hogy bőven túlcsordulhatott volna a giccstől, azonban erre egyetlen percig sincs precedens: egy letisztult alkotásról van szó, egyszer sem esik túlzásokba, nem használ hatásvadász elemeket, sőt, hőseink mind egytől egyik szerethető karakterek, ráadásul olyan színészek alakítják őket még egész fiatalon, mint Wil Wheaton, Jerry O'Connell, Corey Feldman vagy River Phoenix.
A Stand by Me az a film, amit idővel újra és újra elő lehet venni: nincsenek nagy megfejtések, sem nagy fordulatok, egyszerűen csak négy kisgyerek, akik voltaképp a szemünk láttára élik át életük legnagyobb kalandját.
A Stand by Me egy Stephen King novella alapján készült, amely itthon is megjelent A test címmel, méghozzá A remény rabjai című kötetben. Nem egy komplikált darab, nem kimondottan az alapkoncepción van a hangsúly, ráadásul azon King irományok egyike, amelyben semmiféle természetfeletti nem játszik szerepet. Nálam pedig már hosszú évek óta magasan a kedvenc King-adaptációm - igen, magasan verve olyan filmeket, mint a Halálsoron vagy a már említett A remény rabjai. Sőt, ha legjobb coming of age filmet kéne mondanom, akkor is az Állj mellém! kerülne ki nálam győztesen.
A hatvanas évek Amerikájában járunk, ugyanabban a kisvárosban, Castle Rock-ban, amelyben az író legtöbb műve játszódik. Maga a kor, valamint a környezet adja meg a film alaphangulatát: azok a gyönyörű, már-már festményre illő tájak, a vidéki Amerika, amelyhez elengedhetetlen volt a sok, nagytotálban felvett jelenet. Lélegzetelállítóan szép képkockák, amely egy az egyben képes magával rántani és szinte mi is együtt baktatunk a srácokkal, vagy legalábbis mi magunk is legszívesebben nekivágnánk ugyanannak az útnak.
Felnövésfilmről beszélünk: a gyermekkor vége, amely a fiúkra köszönt az út során. Az, hogy egy holttestet mennek megkeresni, csak hab a tortán, lényegében minden, amely velük történik, mind érettebbé teszi őket, közelebb hozza őket egymáshoz. Cipelik a maguk keresztjeit: van, aki bátyját gyászolja, másikat az osztálypénz ellopásával vádolnak, de van, akinek a saját apja szorította oda a fejét a forró tűzhelyhez. És egy olyan kisvárosban élnek, ahol gyorsan terjednek a hírek, mindenki ismer mindenkit, az emberek hamar ítélkeznek. Ebből szakadnak most ki, bele a természetbe: a piócás incidens, a közelgő vonat, valamint az autószerelő kutyája előli menekülés - végezetül pedig a helyi huligán bandával való szembeszállás.
Rob Reiner filmjének legnagyobb erénye, hogy bőven túlcsordulhatott volna a giccstől, azonban erre egyetlen percig sincs precedens: egy letisztult alkotásról van szó, egyszer sem esik túlzásokba, nem használ hatásvadász elemeket, sőt, hőseink mind egytől egyik szerethető karakterek, ráadásul olyan színészek alakítják őket még egész fiatalon, mint Wil Wheaton, Jerry O'Connell, Corey Feldman vagy River Phoenix.
A Stand by Me az a film, amit idővel újra és újra elő lehet venni: nincsenek nagy megfejtések, sem nagy fordulatok, egyszerűen csak négy kisgyerek, akik voltaképp a szemünk láttára élik át életük legnagyobb kalandját.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.