DarkSide Joint

Jó pár éve, hogy a dúsgazdag Philippe egy baleset következtében nyaktól lefelé lebénult. Most új ápolót keres maga mellé. A nehéz sorsú, színes bőrű Driss csak azért jelentkezik az állásra, hogy megkapja az aláírást arról, hogy megjelent, és így jár neki a segély. Philippe-nek megtetszik a srác stílusa, és amúgy is elege van a sok szakképzett ápolóból, így végül úgy dönt, felveszi a fiút. Kettejük közt szoros barátság alakul ki. Időközben nem csak az utcagyerek Driss válik jobb emberré, de Philippe is úgymond "kilazul" mellette, elkezdi élvezni az életet, hiába van egy székhez kötve, ahonnan egy könyvet is csak fakanállal a szájában képes lapozni. Ráadásul igencsak imponál neki, hogy végre egy ápoló, aki nem kezeli őt mozgássérültként. Driss ugyanúgy nyújtja neki a telefont, ha az megszólal, mert egész egyszerűen megfeledkezik róla. Leforrázza a lábát, miközben azon csodálkozik, hogy Philippe ebből semmit sem érez, de még rokkant viccet is mesél neki. És itt jön a képb...

Ford Fairlane, a nagymenő. A rock and roll detektív. Általában rocksztárok keresik meg, ha gondjuk akad, de fizetni nem szeretnek. Fordot most egy régi barátja, az obszcén stílusáról ismert rádiós, Johnny Crunch keresi fel, hogy kutassa fel a lányát. Nem sokkal később Johnny-t meggyilkolják. Ford nyomozni kezd, azonban egy elég komoly ügybe tenyerelt bele, amelynek lehet, hogy köze van a nemrég elhunyt metál énekes, Bobby Black halálához is. A Ford Fairlane kalandjai Amerikában irtózatos bukta volt. A kritikusok lehúzták, az emberek sem rajongtak érte, a címszereplőt megformáló Andrew Dice Clay-t pedig egyenesen Arany Málnára jelölték, amit szépen meg is kapott. Mi azonban mégsem mehetünk el szó nélkül a film mellett, hiszen itthon valami elképesztő kultusznak minősül, sőt mondhatni a VHS-korszak egyik alappillére volt nálunk. Kilencvenes évek, nem volt egyszerű mulatság beszerezni egy filmet, erre jött egy produkció, amelyben egy iszonyat menő detektív nyomoz, káromkodik, csajoz...

Négy mérnök jó barát minden szabadidejében egy forradalmi találmányon dolgozik: pénzt és energiát fektetnek bele, de ha kell, még a hűtőszekrényt is kibelezik, ha alkatrészről van szó. Ketten közülük rájönnek, hogy voltaképp teljesen véletlenül feltalálták az időutazást. Úgy döntenek, hasznot húznak belőle, ehhez azonban alaposan meg kell tervezni mindent.

Visszatér egy régi rovat, amely egészen pontosan tavaly június óta nem jelentkezett, egyéb okok miatt. Most viszont, remélhetőleg heti rendszerességgel újra összeszedem nektek az elmúlt hét fontosabb filmes híreit. A Jurassic World folytatását nem Colin Trevorrow jegyzi (ő ugye elmegy Sztárwárszozni), helyette J.A. Bayona (Árvaház, A lehetetlen) csücsül bele a rendezői székbe. Közben az a pletyka is szárnyra kelt, hogy Jeff Goldblum is visszatérhet a második részben. Keanu Reeves egy interjúban elejtette, hogy több John Wick folytatás sincs kizárva. Persze, jó volt a John Wick, de egyelőre várjuk meg a második részt, aztán eddzünk a többire. Nehogy gyártósori termék legyen ebből is!

Kutyás film, amely köztudottan sírós véget ér, ha pedig felakarom rakni a pontot az i-re, akkor azt is hozzáteszem, hogy főszerepben Richard Gere. Fokozni ezt már nem lehet, férfiember nem sok van, aki ezek után önszántából nekiáll a Hacsinak. Én is amolyan "nyomás" hatására néztem meg, de az eredmény engem is meglepett. A Hacsi, a leghűségesebb barát igaz történeten alapul, ám az országot, valamint a kort megváltoztatták. Így az 1987-es Hacsikó egy sokkal pontosabb történetet mesél el, de mi most maradjunk Lasse Hallström 2009-es filmjénél. A történet ott veszi kezdetét, hogy a professzor Parker Wilson (Richard Gere) egyik este, hazafelé indulva a pályaudvaron szembetalálkozik egy akita fajtájú kölyökkutyával. Nem tud neki ellenállni, hazaviszi az állatot. Felesége eleinte nem nézi jó szemmel az új jövevényt, de hamar megbarátkozik vele. El is nevezik Hacsikónak, akivel Parker életre szóló barátságot köt. Hacsi minden egyes nap kimegy gazdája elé a pályaudvarra, pontban...

Szeretjük a filmvégi csattanókat? Naná, hogy! Ha nem ezerszer lerágott, de legalábbis rendesen fel van vezetve (nem csak logikátlanul odahányva, mint például a Magasfeszültség esetében), akkor bármikor jöhet. Színesítik a filmélményt, az orrunknál fogva vezetnek minket, hogy aztán az állunkat keressük még a stáblista közben is. Összegyűjtöttem tíz olyan filmvégi fordulatot, amelyek nekem, személy szerint nagy kedvenceim. Nem állítom, hogy a legjobbak, de nálam igen csak nagy hatást értek el. Néhány tudnivaló: a bejegyzés spoilermentes! Szemet bántóan sokszor vannak leírva a "csattanó", a "csavar" és a "fordulat" kifejezések. És természetesen, ahogy lenni szokott: szubjektív. A végére pedig tartogattam egy ' Futottak még... ' felsorolást.

A Sofőr (Ryan Gosling) egy autószerelő műhelyben dolgozik, másodállásban pedig autós kaszkadőr. Esténként pedig megbízásra tolvajokat fuvaroz, megvárja őket, amíg elvégzik a munkát, majd épségben elfurikázza őket a jardok fürkésző szemei elől. Megismerkedik szomszédjával, Irene-el (Carey Mulligan) és annak kisfiával. A nő férje (Oscar Isaac) kiszabadul a börtönből, azonban a múlt nem ereszti. Még egy melót el kell végeznie, ha nem akarja a családját holtan látni. A Sofőr segít neki, a dolgok viszont balul sülnek el. Nicolas Winding Refn munkásságára erősen jellemzőek a hosszú, távolba nézős jelenetsorok, a szinte hipnotikus hatással bíró képkockák, a sokszor csak állóképekből álló percek. Igen, egy Refn-filmhez általában le kell ülni, igényel egyfajta hangulatot, egy befogadókészséget, legyen az vontatott (Only God Forgives, Valhalla Rising) vagy az elvont művésziesség tetőfoka (Bronson). Rendezett régen sokkal könnyebben emészthető mozikat, ilyen volt a Pusher-trilógia, a 2011-es...

Az 50-es években járunk, Írországban. Ellis (Saoirse Ronan) nehezen boldogul, ezért úgy dönt, új életet kezd. Nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint Amerika. Segítségére van egy New Yorkban élő pap ismerőse, aki munkát is talál neki Brooklyn-ban. Ellis nekivág a Szabadság Földjének, ahol aztán szerelembe esik egy olasz sráccal. Csak, hogy történik egy tragédia odahaza... Ki ne érezte volna már úgy, hogy nagyon nem klappol, amit éppen csinál? Hogy nincs olyan állása, amire vágyik, hogy a környék, ahol él, nem kedvez számára? És legszívesebben csapot-papot hátrahagyva egy teljesen új, számára idegen, ám pont ettől izgalmas helyen kezdene tiszta lappal? Na ugye. Ezáltal főhősünkkel igen könnyű azonosulni, nagyon hamar a szívünkbe zárjuk, hiszen a mogorva boltosnál, ahol időnként dolgozik, nincs jó sorsa. Szinte ölébe pottyan a nagy lehetőség, amellyel nem habozik, máris belevág. Mi pedig szorítunk neki, de nem pusztán azért, mert esetleg magunkra ismerünk az ő személyes drámájában, ha...

Háromfős társaság szeli át Ausztráliát, első állomásuk pedig, hogy megnézzék a híres Wolf Creek meteorit-krátert. El is érik céljukat, azonban autójuk bemondja az unalmast. A semmi közepén vannak, 120 kilométerre a következő helyiségtől. Sötétedés után azonban egy arra járó terepjárós férfi, Mick Taylor ajánlja fel segítségét. Viszont más tervei is vannak a fiatalokkal.

Mike Anderson, Ryan Dickie és Abigail Horton - ők hárman hozták tető alá a Night Stalker című, 10 perces kisfilmet, amelyet nagyon nehéz behatárolni: egyszerre fantasy, egyszerre sci-fi, félig-meddig még animációs is, de egy dolgot nem lehet elvenni tőle: mindfuck a javából! Nem garantálom, hogy pont a Te ízlésednek fog kedvezni, és meg kell hagyni, közel sem hibátlan, de ha bírod a kellően elvont dolgokat, akkor nyugodt szívvel kattints a tovább mögé!

Valahol a 19. században járunk, egy csendes kis közösség lakóit titokzatos lények tartják rettegésben. A falut körbeölelő erdőben ugyanis rejtélyes teremtmények tanyáznak, így nem tanácsos a fák közé menni. A tiltott szín a piros, erre jönnek a szörnyek. Egyfajta egyezség van a falu lakói és a lények között: senki nem megy a másik területére.

És már megint egy nyereményjáték, ahogy azt megszokhattátok, a Fantasmania Online Játékbolt jóvoltából, ezúttal pedig Batman és Superman összecsapásának apropójából. Részletek a tovább mögött!

Elle (Lily Tomlin) nem kicsit mizantróp természet, konkrétan utálja az embereket. Egyik nap pedig bekopogtat hozzá unokája, Sage( Julia Garner), aki közli vele, hogy terhes. Anyja nem tud róla, de délután abortusz, pénz viszont nincs. Mivel Elle sem áll jól anyagilag, így a laza és egyben bunkó hangvételű nagymama az unokájával karöltve indul el, hogy pénzt szerezzenek.

A 17 éves Angela Gray (Emma Watson) azzal gyanúsítja apját, hogy évek óta molesztálja őt. Az apa természetesen tagad mindent, értetlenül áll a vádak előtt. Bruce Kenner (Ethan Hawke) kezd nyomozni az ügyben, aki egy pszichológus segítségével regressziós hipnózist alkalmaz a gyanúsítotton, a szálak pedig egy sátánista szektához vezetnek.

Az érettségi után Scotty-t kidobja a barátnője, ennek tetejében még német levelezőpartnerét is elküldi a francba, miután az nyomulni kezd rá. Később a srácot kioktatják, hogy az a német srác valójában egy német lány. Nincs veszteni valója: Scotty úgy dönt, irány Németország! Barátja, Cooper csatlakozik hozzá, később pedig találkoznak még két ismerősükkel, az ikrekkel. Azonban nem is olyan egyszerű eljutni Németországba, ahogyan azt ők elsőre gondolták, vagy esetleg szerették volna.

Most őszintén! Kell nekünk még Frankenstein-film? Vajon kihoztak már mindent ebből a karakterből? Minden nézőpont és variáció megvolt? Minden jel arra utal, hogy 1910 (!) óta a doktor karakterét alaposan kimaxolták, de mint tudjuk, a filmipar mindig képes valamivel előrukkolni: ezúttal Frankenstein segédje, Igor szemszögéből vizsgálhatjuk meg a történetet.

A bankárként dolgozó Carlos (Luis Tosar) reggel úgy dönt, ma ő viszi iskolába a gyerekeket. Kocsiba ülnek, majd megszólal a telefon. Egy ismeretlen férfi van a vonal túloldalán és közli Carlossal: bomba van az ülés alatt. Ha valaki is felkel, a kocsi felrobban. Az illető pénzt akar, méghozzá nem is keveset.