DarkSide Joint

Halloween éjszakája. Amikor bármi megtörténhet. A baj akkor üt be, amikor meg is történik. Négy történet, négy kis szösszenet, amelyek ugyanazon éjszakán, ugyanazon a környéken játszódnak. Ebből adódóan ügyes átfedések is vannak köztük. Michael Dougherty 2007-es filmje nem véletlen lett az egyik legnépszerűbb Halloween-film a horrorrajongók körében. És pont.

Egy valamit biztosan megtanultunk az Evil Dead-ből, legyen az a régi, vagy akár az új változat: ha cimboráiddal egy erdei kiruccanásra mentek, a házikótók pincéjében talált bőrkötéssel bevont, latin szövegekkel és mindenféle borzalmas illusztrációkkal telezsúfolt könyvből nem szabad felolvasni!  Mert bizony jön az erdő szelleme és nektek... annyi.

A norvég Jotunheimen-hegységben sorra tűnnek el az emberek. És mit ad isten, néhány fiatal pont ide tart síelni. Miután egyikük balesetet szenved, elindulnak segítségért, de csak egy 30 éve elhagyott szállodát találnak. Gondolják, jobb híján ez is megteszi. Na, nem kellett volna. Valaki ugyanis van még rajtuk kívül az épületben, és nem szereti, ha a környéken bárki is életben marad.

Tudom, tele van vele a Facebook, de muszáj megosztanom ezt a rövidfilmet. Egy perc, nem bánod meg. Mondom: nem bánod meg!  

Andrei Chikatilo, a rosztovi rém, aki több, mint 50 emberrel végzett 1978 és 1990 között a Szovjetunióban. Ámokfutását nagy titkolózás övezte, "hála" a bürokratikus rendszernek, akik hozzáállásukkal csak hátráltatták a nyomozást. A nyomozás élére frissen kinevezett Viktor Burakov került, aki a poklot is megjárja mind a rendszer által súlykolt nyomás, valamint maga a gyilkos miatt, aki mindig több lépéssel előttük jár.

Sean Casey (Andy Garcia) előtt áll a nagy lehetőség, hogy jogi karriert fusson be. A rendőr édesapja és annak társa egy harlemi drogbárón készül rajtaütni, az akció viszont balul sül el, három rendőr életét veszti, Sean apja pedig súlyosan megsérül. Ő kapja meg az ügyet, amellyel rács mögé juttathatja Jordan Washingtont. A sikeres tárgyalás után lehetőségek egész tárháza nyílik meg Sean előtt, ezzel válik számára egyre világosabbá, hogy a rendőrség berkein belül milyen korrupciós ügyek folynak.

A megszállt Palesztinában élő fiatal fiú, Omar az életét kockáztatva minden nap átmászik az izraeliek által felhúzott biztonsági falon, hogy láthassa szerelmét. Mindezek mellett egy titkos ellenállás tagja, akik gerillatámadást hajtanak végre, és megölnek egy izraeli katonát. Később elfogják, a hatóságok pedig választás elé kényszerítik: vagy a börtön, vagy segít leleplezni az ellenállást, ezzel elárulva barátait.

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagy világból.

Nick és Amy (Ben Affleck & Rosamund Pike) ötödik házassági évfordulóját ünnepelné, csak éppen az asszony eltűnik, méghozzá elég gyanús körülmények közt. Amíg folyik a nyomozás, és szépen-fokozatosan terelődik a gyanú az egyre furcsábban viselkedő Nick-re, addig az Amy által írt naplóból visszaemlékezéseken keresztül tudhatjuk meg, annak idején hogy találkoztak, hogy jöttek össze, és... és.. és... Nyugi, spoilermentes írás következik!

Hogy visszafojtsák az elhatalmasodott erőszak-kavalkádot az Egyesült Államokban, a nem is olyan távoli jövőben az úgynevezett Új Alapító Atyák létrehozták a Megtisztulást. Ez évente egyszer egy éjszakát jelent, amikor is 12 órára úgy, ahogy van, megszűnik a törvény. Amit nagyon fontos leszögezni már a legelején: ha nem láttad az első részt, az Anarchiát akkor is simán érteni fogod. Az ominózus éjszakát leszámítva nincs semmiféle kapocs az előző filmmel, sőt, itt is mindent elmagyaráznak, hogyan zajlik az egész, mit szabad pontosan, illetve mi az a nagyon kevés, amit nem.

Hiába van tele a tököm mostanság ezzel a WC-ből is ömlő szuperhős áradattal, hiába legyintek a Marvel és a DC jövőbeli terveire, arra a megszámlálhatatlan betervezett filmre... Ez a két perc most ütött. Akarom. Elvileg csak jövő kedden debütált volna az előzetes, valószínűleg ez egy kiszivárgott verzió. Nem a legjobb képminőség, meg nem kizárt, hogy le is szedik hamarosan. Update: Közben a Marvel jó arc volt, mégsem töröltette le, inkább feltolták jó minőségben, így kicserélem én is.

Az Egyesült Államok 35. elnöke, John Fitzgerald Kennedy 1963 november 22-én merénylet áldozata lett, melyet több rejtély is körülleng. Oliver Stone a JFK című zseniális filmjében remekül felvázolta ezt. A Parkland ellenben nem a titkokra keresi a választ, csupán több szálon mutatja be a merényletet követő eseményeket. A végeredmény pedig maga a tömény érdektelenség.

Egy civilizációtól távol eső, lepukkadt kisváros lakóit a rejtélyes Magas Ember tartja rettegésben. Éjszaka jelenik meg, és gyerekeket rabol el. Ha azt mondom, hogy ennyit elég tudnod, akkor nem túlzok. Viszont ha ez a röpke szinopszis nem keltette fel a figyelmed, megnyugtatlak, nem egy tucat horrorfilmről van szó, sőt. Még csak nem is horror: thriller és dráma fordulatos keveréke. Baromi nehéz dolog erről a filmről spoilermentesen írni. Minden huszadik percre kapsz egy fordulatot, amely teljesen más aspektusba helyezi a cselekményt.

Ig (Daniel Radcliffe) élete párját, Merrint (Juno Temple) brutálisan meggyilkolják. A srác az elsőszámú gyanúsított, a helyiek nem is néznek rá jó szemmel. Egyik nap azonban történik valami: Ig arra ébred, hogy szarvai nőttek. Hamar kiderül, hogy a dolognak jelentősége van: aki csak Ig közelébe kerül, arra rátör az őszinteségi roham. Ha akarja, ha nem. Úgy dönt, ezt a képességét felhasználva próbálja előkeríteni a valódi tettest.

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagy világból.

Régi cimborák sok-sok év után újra összecsapódnak egy közös estére, a közösségtől távol eső kis házikóban. Mindenki jelen van, kivéve egy valakit, akivel annak idején pszichés problémák voltak, de már kikerült az intézetből. Egy meteor húz el a Föld felett, amelynek hatására különös dolgok történnek, ahogy az természetesen várható egy ilyen filmnél. De ami a legfurcsább: miután a kis csapat útnak ered, azt veszik észre, hogy az emberek eltűntek a föld színéről.

Voltak idők, amikor Brad Pitt az a tipikus zsúrpubi, nyálgép kölyök volt, a tinilányok kedvence, akitől minden Kommandón és Rambón nevelkedett srácnak herótja volt. Szerencsére kinőtte ezt a szerepet, mára pedig a jó öreg Brad tulajdonképpen azt játszik el, amit csak akarsz. Az alábbi lista is ezt bizonyítja, amely meglehetősen széles skálát mutat fel. Nem az alakításokat, hanem a filmeket raktam sorrendbe.

Ha egy kicsit is mozgat az időutazós téma és szereted az alacsony költségvetésű, de annál kreatívabb filmeket, akkor nagyon erősen tudom ajánlani a 2009-es Frequently Asked Questions About Time Travel-t. Nem akar többnek látszani, mint ami: egy mindössze 83 perces szösszenet, kedvelhető karakterekkel, nem utolsó sorban pedig figyelve az apró részletekre. Szigorúan geekeknek - de nekik nagyon!

Miután Ethan Hunt csapatának oroszországi akciója balul sül el, a Kreml felrobban, az Impossible Mission Force-t pedig feloszlatják, lévén a kormány úgy véli, közük van egy globális terrorista összeesküvéshez. Az akciócsoport minden erejével azon van, hogy tisztára mossák nevüket, egy titokzatos újonccal, Brandt ügynökkel (Jeremy Renner) kiegészülve.

Syd (Chris Evans) totál maga alatt van. Szivogat, piál, fekszik otthon. Barátnője, London (Jessica Biel) fél éve elhagyta, de még mindig nem volt képes kiheverni a dolgot. Kap egy telefonhívást, a lánynak este búcsúbulija lesz, másnap ugyanis LA-be költözik. Syd nem habozik, bár ő maga nem hivatalos a buliba, de egy különös fickóval, Bateman-nel (Jason Statham), akitől a drogot veszi, elindulnak a partyra. Noha Syd ahelyett, hogy elvegyülne, inkább a wc-ben beszélget emberekkel arról néhány szippantás kokain kíséretében, hogy milyen elbaszott tud lenni egy párkapcsolat, illetve mi marad utána.

Az önmagáról folyton többes szám első személyben beszélő Qohen Leth (Christoph Waltz) amolyan hacker-zseni, egymagában dolgozik otthonában, ami történetesen egy elhagyatott templom. Már nem akar semmit az élettől, csupán azt a bizonyos telefonhívást, amelyet megszállottan csak vár és vár, és ami talán megmagyarázza neki, mi is az élet értelme. Szomorú ezt így kijelenteni, de ezzel a filmmel Terry Gilliam önmaga árnyéka lett. A Brazil testvérfilmjeként beharangozott The Zero Theorem mindössze a rohadtul szürreális látvánnyal, valamint a disztópikus jövőképpel kapcsolódik Gilliam 1985-ös mesterművéhez.

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagy világból.

Alvin (Paul Rudd) és Lance (Emile Hirsch) útvonal-festőként dolgoznak, a világ végétől még két köpésre, távol a nagy, de még a kisvárosok zajától is. Alvin Lance nővérével jár, de keveset találkoznak, mert a férfi folyton dolgozik egy jobb, közös jövő reményében, míg Lance hétvégente próbál magának nőt fogni, nem túl sikeres eredményekkel.

Peyton Westlake (Liam Neeson) minden erejével azon van, hogy létrehozza az anyagot, amellyel képes pótolni az emberi bőrt. Hangyányira van a megoldástól, a létrehozott bőr ugyanis csupán 99 percig képes egyben maradni a fényben. Mindeközben az ügyvéd barátnője, Julie (Frances McDormand) véletlenül egy olyan ügybe keveredik, amellyel veszélybe sodorja Peyton-t: a rossz fiúk betörnek a tudós laborjába, és felrobbantják, a férfival együtt. A halottnak hitt Peyton bosszút esküszik, ellenségeinek bőrébe bújva vesz rajtuk revansot.

Ötletes. Cirka két és fél perc az egész, egy szót se szólnak, és nagyot mosolyogtam a végén.  

Adva van egy nyomozó, Nick, akit kísért a múlt. Még gyerek volt, amikor a kisöccsét elrabolta egy pedofil. Ki tudja, mit tett vele, mindenesetre a fickó szabadlábon van, még mindig levelekkel terrorizálja Nicket, de az is megesik, hogy a háza körül bóklászik. Adva van egy ügy, amit Nick kap meg: egy családot három napig tartott fogva egy férfi a saját házukban, majd távozáskor elrabolta a kisfiút. A környékbeli gyerekek pedig egy trollról beszélnek, aki a fákról figyeli őket, vagy épp felmászik az ablakig.

Szegény Ethan Hunt még várhat a nyugis évekre: már épp visszavonulna, hogy leendő asszonykájával töltse az idejét, amikor is egy új küldetés várja. Hogy mi is az a bizonyos nyúlláb pontosan, nem tudjuk meg soha, de az biztos, hogy baromi sokat ér, és valamiért nagyon fontos tényezője az eseményeknek, na meg persze nem szabad, hogy rossz kezekbe kerüljön.

Jeffrey Dahmer. Amerikai sorozatgyilkos, kannibál, nekrofil. Eltökélt célja volt, hogy egyfajta rabszolga-zombikat hozzon létre saját célra, így meglékelt koponyájukba savat öntött. 1991-ben kapták el, 17 ember halála miatt (ennyit tudtak rábizonyítani, ezeket be is vallotta) 957 év börtönbüntetésre ítélték. 1994-ben azonban egyik rabtársa egy vasrúddal halálra verte. A 2002-es Dahmer című film szinte hajszálpontosan megmutatja, milyen volt Jeffrey, amikor... mindent csinált, csak nem gyilkolt.

A manapság annyira divatos, coming-of-age jelzővel ellátott felnövés-filmekből nincs hiány, ami persze cseppet sem baj, mivel többnyire minőségi darabok kerülnek ki a nagyvilág elé. Egyik kedvenc rendezőm, Richard Linklater 2002-ben egy mondhatni bazi nagy fába vágta a fejszéjét: ez volt a Boyhood, amelyet 12 évig forgatott. Ugyanazokkal a szereplőkkel. A főszereplő Mason tehát a szemünk láttára cseperedik fel, ezzel Linklater elérte, hogy ne csak egy kiemelkedő felnövés-film legyen, sőt. Ez lett maga A felnövés-film.

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagy világból.

Félix és barátnője útjai két hónapja külön váltak, azóta a férfi egyedül tengeti mindennapjait tágas házában. Egyik nap egy idegen fickó kopogtat be az ajtón, telefonálni szeretne. Félix beengedi, majd magára hagyja, hogy nyugodtan beszélhessen. Amire visszaér, a fickónak hűlt helyét találja. Innentől kezdve Félix úgy érzi, nincs egyedül a házban. Hangokat hall, mindig egy másik szobából, de soha nem talál senkit ebben a hatalmas házban.

Igen, tudom, hogy nem új a videó, de néha újra megnézem, hogy jókat nevethessek rajt. Ha eddig nem láttátok, tegyétek meg Ti is. Abrams-rész a legjobb.  

A házibuli napján emberünk, a gimnazista srác, míg a barátnőjét várja, egy röpke szemkontaktus után lesmárol egy vadidegen csajt. Persze a barátnő megjelenik, meglátja, besérül, így ezen fondorlatos bevezetőnek (nem az!) hála már elő is készült a zseniális bonyodalom egy része. Este pedig házibuli, ahol a fiú minden erejével azon van, hogy visszaszerezze a lányt. De beüt a gond, ugyanis ezen az estén egy idegen cucc érkezik a világűrből, amely képes arra, hogy megkettőzze az embereket. Így járnak a bulizó fiatalok, a másolatok azonban pár másodperccel le vannak maradva.

"Jericho Kane próféciája szerint eljő majd egy hatalmas, végzetes termonukleáris bébifing, ami elindítja az apokalipszist." Richard Kelly 2001-es debütáló rendezése, a Donnie Darko igen hamar kultstátuszba lépett, a modern szürreális mozik egyik legkiemelkedőbb darabjának lehet számon tartani. És ez egy olyan léc lett, amit finoman szólva is kurva nehéz megugrani, még magának Kelly-nek sem sikerült az öt évvel későbbi filmjével, a Southland Tales-szel. Olyannyira nem, hogy a cannes-i filmfesztiválon tartott premierjén már eleve bukásra ítéltetett: többen elhagyták a termet, akik maradtak, azok a stáblista közben egy emberként hurrogták le, a kritikusok pedig rohantak haza, hogy megmondják a világnak: ez a film szar.