Hasznos holmik / Needful Things [1993]
Érdekes sztorim volt a Hasznos holmik filmmel. Eddig mindig csak húsz percig, fél óráig láttam, mindig volt valami, ami miatt nem tudtam befejezni. Azt tudtam, hogy egyszer így is úgyis leküldöm végig, mert érdekes az alapkoncepció, és kíváncsi voltam, mi sül ki belőle.
Új lakó érkezik Castle Rock városába: Leland Gaunt (Max Von Sydow), aki érkezésével megnyitja a Hasznos holmik nevű boltját. Ebben a boltban minden megvan, ami a betévedt nézelődőt érdekli. Legyen az egy dísz, amelyhez szoros emlékek fűzik, vagy egy személyre szóló, dedikált baseball kártya. Leland nem is kér több pénzt, mint amennyi a vásárló zsebében van, ám cserébe kér valami egészen mást: egy szívességet. Egy apró csínytevést, egy pici megleckéztetést. Leland bizarr kártyavára hamarosan felépül, ő pedig páholyból nézi végig, ahogyan összedől. Értsd: a békés kisváros lakói egymásnak esnek.
És igen, egészen eddig a pontig érdekes a Hasznos holmik: ameddig mindig is láttam. Egy precízen felépített expozíció, amely nézeti magát, hiszen eleinte még fogalmunk sincs arról, végül milyen véres félreértésekhez vezet a messziről jött ember terve. Voltaképp nem a jó barátokat ugrasztja egymásnak, hanem azokat, akik amúgy sincsenek túl jóban, és csak egy hajszál választja el őket attól, hogy elszakadjon a cérna. Leland csak megadja a végső lökést, mondhatni, egy csepp olajat önt a parázsra.
De hiába minden, mert bár a film első fele remekül működik, utána egy ordenáré nagy baromság lesz az egész. Túljátszott karakterek, ostoba fordulatok, arról nem is beszélve, hogy amikor fény derül Leland múltjára, az is csak egy újabb hülyeség lesz a már menthetetlen filmben. Amíg a játékidő első részét nagyon is élveztem, addig a végére már szabályosan fájt, amit látok.
Nem, még Ed Harris sem mentette meg a filmet: kétdimenziós karaktert kapott, mint a várost megmentő seriff, az utolsó, akinek még nem ment el a józan esze. Aki tényleg odatette magát, az Max Von Sydow: elképesztő jelenléte volt, remekül hozta az ördögi figurát, valóban sugárzott belőle valami gonosz.
A Hasznos holmik is csak egy olyan King adaptáció, amely ígéretesnek indul, de végül nem tudtak vele mit kezdeni. Elhiszem, hogy könyvben jobb, nem vitatom egy pillanatig sem, de amit itt a kilencvenes években összehoztak adaptálás címszóval, az több, mint fárasztó volt.
Az eddigi Stephen King irományokért ide kattints!
Új lakó érkezik Castle Rock városába: Leland Gaunt (Max Von Sydow), aki érkezésével megnyitja a Hasznos holmik nevű boltját. Ebben a boltban minden megvan, ami a betévedt nézelődőt érdekli. Legyen az egy dísz, amelyhez szoros emlékek fűzik, vagy egy személyre szóló, dedikált baseball kártya. Leland nem is kér több pénzt, mint amennyi a vásárló zsebében van, ám cserébe kér valami egészen mást: egy szívességet. Egy apró csínytevést, egy pici megleckéztetést. Leland bizarr kártyavára hamarosan felépül, ő pedig páholyból nézi végig, ahogyan összedől. Értsd: a békés kisváros lakói egymásnak esnek.
És igen, egészen eddig a pontig érdekes a Hasznos holmik: ameddig mindig is láttam. Egy precízen felépített expozíció, amely nézeti magát, hiszen eleinte még fogalmunk sincs arról, végül milyen véres félreértésekhez vezet a messziről jött ember terve. Voltaképp nem a jó barátokat ugrasztja egymásnak, hanem azokat, akik amúgy sincsenek túl jóban, és csak egy hajszál választja el őket attól, hogy elszakadjon a cérna. Leland csak megadja a végső lökést, mondhatni, egy csepp olajat önt a parázsra.
De hiába minden, mert bár a film első fele remekül működik, utána egy ordenáré nagy baromság lesz az egész. Túljátszott karakterek, ostoba fordulatok, arról nem is beszélve, hogy amikor fény derül Leland múltjára, az is csak egy újabb hülyeség lesz a már menthetetlen filmben. Amíg a játékidő első részét nagyon is élveztem, addig a végére már szabályosan fájt, amit látok.
Nem, még Ed Harris sem mentette meg a filmet: kétdimenziós karaktert kapott, mint a várost megmentő seriff, az utolsó, akinek még nem ment el a józan esze. Aki tényleg odatette magát, az Max Von Sydow: elképesztő jelenléte volt, remekül hozta az ördögi figurát, valóban sugárzott belőle valami gonosz.
A Hasznos holmik is csak egy olyan King adaptáció, amely ígéretesnek indul, de végül nem tudtak vele mit kezdeni. Elhiszem, hogy könyvben jobb, nem vitatom egy pillanatig sem, de amit itt a kilencvenes években összehoztak adaptálás címszóval, az több, mint fárasztó volt.
Az eddigi Stephen King irományokért ide kattints!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.