DarkSide Joint

Egyből a Közönséges bűnözők utolsó mondata, de főleg az utolsó pár szó ugrott be, amikor kiderült néhány hete, hogy a szexuális zaklatás botrány miatt Kevin Spacey kikerül Ridley Scott új filmjéből. "...and like that... he's gone!" A dolgot bonyolította, hogy a film már készen volt, így a Spacey helyére választott Christopher Plummer-t a modern technika segítségével rakták bele, míg az öreg Kevin-t szó szerint kiradírozták. Úgyhogy itt az új trailer, amelyben már Plummer látható. A film cselekménye egy gyerekrablás körül zajlik, történetesen a világ egyik leggazdagabb emberének unokáját rabolják el, a zsíros váltságdíj reményében. Csakhogy az öreg nem igazán akar fizetni, míg a gyerek anyja próbálja rávenni őt. Egyébként Ridley Scott mostani munkáit, filmjeinek kritikai visszhangjait elnézve kíváncsi vagyok, hányan ugranának erre a mozira. Az biztos, hogy ez a cirkusz a film körül mindenképp megdobja kicsit a hype-ot.

És újra itt! Mint azt észrevettétek, az elmúlt hetekben nem voltam túl aktív, sőt, lassan egy hónapja egyetlen bejegyzés sem született. Ennek oka az időhiány volt. Alig tudtam néhány filmet megnézni, írni róluk pedig aztán pláne esélytelen küldetés lett volna. Rágódtam sokat, hogy mi legyen a blog sorsa, és elég komolyan fontolóra vettem, hogy végleg elbúcsúzom, mondván, ennek így semmi értelme. Végül úgy döntöttem, ideje egy vérfrissítést végezni, kezdve egy új külsővel, amelyet elsőre szokni kell még (a menü pl. elbújt, a Keresés mellé kattints!), de nem is végleges, lassacskán csiszolgatni fogom. Hogy több időm lesz-e a jövőben, az még sanszos, mindenesetre próbálom csinálni, ahogy tudom. Mégiscsak a hobbim a blogolás, a filmek úgyszintén, végleg abbahagyni egy konkrét érvágás lenne. Szóval kis megálló után most újra indul a Sötét Oldal. Nem feltétlenül ugyanabban a koncepcióban, mint eddig (lehet, hogy több lesz a hírezés, majd alakul). Ahogy az pedig minden design-váltásná...

Stuart Shepard (Colin Farrell) élete talán legrosszabb döntését lépte meg azzal, hogy felvette a telefont. Pedig csak A-ból B-be tartott New York utcáján, amikor az egyik, lebontás előtt álló telefonfülke megcsörrent, és kis vacilálás után felvette. Átlagos napnak indult, de Stuart számára rémálommá vált. Baromi egyszerű koncepcióval dolgozik A fülke, mégis egészen elképesztő módon sikerül elérnie a kívánt hatást. Két ember a vonal túlsó végein, és míg egyikük jellemét szépen, sorban sikerül megismernünk, addig a másik mindvégig egy fantom marad: csak azt tudjuk, hogy emberünknek rohadtul nem szabad lerakni a telefont, hiszen az végzetes következményekkel járhat. Mert az a valaki nem tréfál, nem egy szimpla telefonbetyár. Nem véletlenül választotta ki Stuart-ot, aki hamarosan egy olyan kelepcében találja magát, amilyenre nem számított. Joel Schumacher filmjei elég komoly zsákbamacskának számítanak, általában vagy jók, vagy rosszak, nagyjából fele-fele arányban. A fülke egy elég ...