DarkSide Joint

Mit lehet elmondani így 38 év távlatából az Alienről? Hogy klasszikus? Hogy a díszletek, a látvány, úgy minden mennyire a helyén van? Hogy a xenomorph-ok mind a mai napig meghatározó lények? Lehetne rizsázni (nyugi, fogok is), de az biztos, hogy egy 2001: Űrodüsszeia és egy Star Wars után egy egészen más űrtörténettel állunk szemben. A Nostromo teherszállító űrhajó a Föld felé tart, egy kiadós rakománnyal a fedélzetén, mígnem a központi számítógép, Anya jeleket fog be egy bolygóról. Feléleszti hibernációjából a hét tagú legénységet, akiknek kötelessége utána járni, mi is történt az LV-426 nevű planétán. Itt aztán elszabadul a pokol: először egy régóta becsapódott hajóra bukkannak, majd tojásokra. Egyikből egy rákszerű lény ugrik ki, amely ráveti magát Kane (John Hurt) arcára. Ugyan nem öli meg, de kómában tartja. Már az űrhajón próbálják kezelni, amikor az a ronda kis valami leugrik a férfi arcáról, akinek látszólag semmi baja. Mígnem vacsora közben rosszul lesz, testéből pedig eg...

Oké, ezidáig csak legyintettem erre a projektre (bár kétség kívül, a Tim Curry főszereplésével készült minisorozat hiába jó, elbírna egy remake-et), ez az előzetes megvett. Ha nem is kilóra, de abszolút kíváncsi vagyok a filmre. Andrés Muschietti, a Mama című horror rendezőjére hárult végül a feladat, hogy újraadaptálja Stephen King klasszikus reményét, az It-et. Idén lesz látható az eredmény, ráadásul hozzánk is eljön, szeptember 7-én. Ezúttal Bill Skarsgård alakítja Pennywise-t, a magát bohócnak álcázó, nem e világi entitást, aki rettegésben tart néhány kisgyereket. A kölykök pedig felveszik a harcot.

A látszat csal: nem horror, bár a misztikum erősen jelen van. Egy drámáról beszélünk, amelyben egy nemrégiben elhunyt férj szelleme tér vissza a feleségéhez. Nem egy kimondottan jó kedvre derítő mozi lesz ebből, amelyben Rooney Mara és Casey Affleck alakítják a főszereplőket, a rendező pedig David Lowery ( Pete's Dragon ). A Sundance Filmfesztiválon szerették, Amerikában pedig júliusban kerül bemutatásra. Érdekes darabnak ígérkezik.

Kisebb kihagyással, mint lenni szokott, de újra jelentkezik a Creepshow rovat, immár a nyolcadik alkalommal. A recept mit sem változott: három horrorfilm, röviden. Ahogy az a címből leszűrhető, sajnos sikerült kifognom három olyan alkotást, amelyek korántsem ajánlottak. DON'T KNOCK TWICE [2016] Ne kopogj be a házba kétszer, mert jön a már halott boszorkány és megbánod! - valami ilyesmi szinopszissal bír a Don't Knock Twice, amelynek képsoraiból így néhány hét elteltével sem emlékszem sokra. De nem elég a szimpla kísértethistória, mindezt megfejelték egy családi drámával, amolyan megromlott anya-lánya viszonnyal. Ilyesmi koktélból épül fel a film, na meg a milliméterre pontosan kiszámítható, "most aztán a frászt hozzuk rád, jóember" pillanatokkal, amelyek egy gyakorlott filmnézőt a megrémülés helyett masszív ásításra késztetnek. Ami furcsa mód megfogott mégis, az a kissé lassú, már-már meditatívra vett hangulat - hiába volt unalmas és semmitmondó film, a kissé...

Avagy újabb film, aminek elfogják rontani a magyar címét? Viccet félretéve: Martin McDonagh eddigi két filmje abszolút kedvenc: mind a Seven Psychopats, de főleg az In Bruges nagyon jó mozik. A rendező idén új filmmel jön, amelynek előzetese alapján szintén minden okunk megvan a bizalomra. A főszerepben Frances McDormand, egy anyát alakít, akinek eltűnt a lánya. Miután számon kéri a helyi szervet, hogy miért nem találták még meg, komoly indulatok szabadulnak el a kisvárosban. Ha a sztori nem lenne erős, ugye ott van a rendező kiléte, valamint a filmben még olyan arcok is feltűnnek, mint Sam Rockwell, Woody Harrelson, Peter Dinglage, John Hawkes, Abbie Cornish, Zeljko Ivanek, Clarke Peters. Szóval igen, idén ez kötelező darab lesz!

Egy Föld körül keringő űrállomás legénysége befog egy, a Marsról származó mintákat tartalmazó szondát. Ez az első, hamisítatlan tény arról, hogy létezik élet rajtunk kívül. Az egysejtű organizmus a Kelvin nevet kapja, eleinte nagy a boldogság, mígnem a jövevény fejlődni kezd, méghozzá rohamos léptékben. A gondok ekkor ütnek be, és ahogy az várható volt: a hat tagú legénység fogyatkozni kezd. Azért valljuk be, az űrhajón játszódó horrorfilmek háza táján elég méretes lyuk tátong. Bár valószínűleg készülnek ilyesmi produkciók, amelyek egyenesen dvd-re kerülnek ki a maguk szolid költségvetésével, valamint az Imdb-n 2-3 pont környékén tanyázó pontszámaikkal, de a valamire való próbálkozások elég rendesen eltűntek. Ez pont a múltkor szúrt szemet, amikor az Alien és a The Thing (oké, az sarkkör, de idegen lény) újranézések voltak itthon betervezve. A Life kellett, mint egy falat kenyér azok számára, akik hozzám hasonlóan imádják ezt a műfajt. A Life jött is, látott, de sok eredetiséget...

Na jó, ez kellett. Csupa jót hallottam Park Chan-wook (Oldboy) legújabb filmjéről, és igazából csak az időt kerestem ahhoz, hogy képes legyen rászánni két és fél órát egy filmre. Csatlakoznom kell azokhoz, akik éltették A szobalányt, mert aki egy koreai erotikus thrillerre vágyik, az ne keressen tovább: itt van. Bár nem eredeti ötlet, hiszen Sarah Waters - Fingersmith című irománya volt az inspiráció, átültetve a kort és a helyszínt. A harmincas években járunk, ahol Fujiwara (Jung-woo Ha), a szélhámos elhatározza, hogy kegyeibe férkőzik a dúsgazdag nőnek, Hidekónak (Min Hee Kim). A terv az, hogy idővel feleségül veszi, majd elmegyógyintézetbe záratja, hogy a kiadós örökség az ölébe hulljon. Ebben cinkosa a zsebtolvaj Sookee (Tae Ri Kim), aki a szélhámos mellett szobalányként érkezik a házba. De nem halad minden a terv szerint: a két nő vonzódni kezd egymás iránt, a történet pedig ahogy bonyolódik, úgy tartogat egyre több és több fordulatot. Bevallom, a film körülbelül első órája...

Még anno, valamikor a kilencvenes évek elején, porbafingó koromban bukkantam rá otthon a megannyi VHS videókazetta között arra, hogy "Valami". Mivel már akkortájt szokásom volt esténként sunyiban fent maradni, hogy horrorfilmeket nézzek (így láttam a szinte teljes Péntek 13-szériát is), gondoltam, ilyen címmel nem valami vidám móka és kacagás fog rám várni. Így amikor lehetőségem nyílt rá, jól meg is néztem. Bár ott és akkor nem pontosan azt kaptam, amit vártam, mégis alaposan rám hozta a frászt. Azóta háromszor láttam újra: legközelebb tinédzserkorom környékén, majd akkor, amikor az előzményfilmre vártunk 2011-ben. Legutóbb pedig az elmúlt hetekben váltottunk jegyet itthon, egy kissé felhős estén Carpenter klasszikusára. Ahogyan 1979-ben Ridley Scott az idegen létforma elöli kilátástalanságot egy űrhajóra helyezte az Aliennel, addig a The Thing szereplőinek sem túl rózsás a helyzet: bár a Földön vannak, mégis az Antarktiszon, ahonnan nem szoktak emberek csak úgy hazas...

King Kongot az elmúlt 84 (!) év alatt nem egy filmben láthattuk, Godzilla mellett a másik legkultikusabb óriásszörny a filmtörténelemben. Legutóbb ugye Peter Jackson próbált összehozni valamit ezzel a gigászira nőtt majommal, a végeredmény viszont nem lett minden igényt kielégítő. Az ember azt hinné, már az utolsó cseppet is kipréselték ebből a sztoriból, de ugye Hollywood nem az a fajta, aki ne húzná elő pofátlanul a kalapból ugyanazt a nyulat... vagyis, akarom mondani, majmot. Mert ugye épül az a bizonyos Monster Univerzum, amelynek első állomása a 2014-es, enyhén félresikerült Godzilla volt, most pedig elérkeztünk a második lépéshez, hogy aztán 2020-ban ez a két monstrum egy filmben mutassa meg, hol lakik az atyaúristen. Legalábbis reméljük, hogy így lesz. Mert van egy jó hírem: a Kong: Skull Island megéri a pénzét. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden idők Kong-filmjével állunk szemben, egyszerűen csak leülsz, rágod a popcornt, szórakozol ezen a bazi drága B-filmen, hogy a v...

Rögtön előre is hozom velős véleményemet: ez a film egy kalap szar. Végig, minden képkockáján érezni, hogy messze nem a poénok minősége volt a lényeg, a cím úgyis elfogja adni, csak mert egy éppen népszerű mozi paródiája... illetve akar lenni. Az a fajta paródia, amely szinte centire pontosan követi az eredeti menetét, csak éppen mindent kifiguráz. A maga primitív módján persze. Arról nem is beszélve, hogy a főszereplők bőrszínének megváltoztatása sem tesz hozzá semmit, lényegében totál felesleges volt ez a húzás. Ahogy maga az egész film is, mert nem lett több egy másfél órás időpocsékolásnál. Kínos, erőltetett, maximum egyszer tudtam őszintén megmosolyogni, de akkor sem futotta többre. Nevetésre biztosan nem.

[Ebben a rovatban olyan, nem A-listás filmesek kerülnek terítékre, akik nem pusztán a rivaldafény mellett két lépésre állnak, de valami oknál fogva kitűnnek az átlag másodvonalbeli tömegből.] Szinte biztos, hogy valahol már te is belefutottál ebbe az emberbe: a spanyol születésű Javier Botet főleg horrorfilmekben tűnik fel. Marfan-szindrómában szenved, amely testi elváltozásokhoz vezetett. Nem elég, hogy Botet közel két méter magas, betegsége miatt ijesztően vékony testalkattal bír. Nem mellesleg kötőszövetei sokkal lazábbak, mint az átlagemberé, így elképesztő módon képes kicsavarni magát. Azonban ennek a betegségnek "köszönheti", hogy különféle rémalakok megformálásához sorban kapja a filmes felkéréseket. Az 1977-ben született férfi első filmszerepét 2005-ben kapta, a Holtak tava című, nem túl jól sikerült horrorfilmben kellett egy (természetesen) szörnyet megformálnia. Lényegében ezzel indult be karrierje, rá két évre a kultikussá vált [Rec]-ben alakította Niña Mede...

Sam és Brady azzal tölti a szabadidejét, hogy úgynevezett prank-videókat töltenek fel az internetre. Embereket hívnak fel, és hitetik el velük, hogy valami szörnyű dolog történt: betörtek hozzájuk, egy szerettük meghalt, esetleg megcsalás áldozatává váltak. Hiába nem vicces a dolog, mégis rengeteg rajongójuk van. Egy nap azonban megcsörren a telefonjuk, és fordul a kocka: valaki megakarja leckéztetni őket. Becsapósan indul a Don't Hang Up, ha nem olvasol utána, nem nézel előzetest: az éjszaka közepén felhívnak egy nőt, méghozzá a rendőrség, mondván, hogy valakik vannak a házában, a lánya pedig veszélyben van. Hamar kiderül, hogy ő is csak szívatás áldozata lett. Pedig én már felültem a vonatra, dörzsöltem a tenyerem, hogy itt valami home invasion élményben lesz részem, de ez ugyebár az én nyomorom. És nem, nem ez rontott a film további élményein, mert vevő lettem volna a "visszanyal a fagyi" effektusra, az más kérdés, hogy a Don't Hang Up nem kevés kívánni valót ...

Minden adva volt, hogy jó kis konteó-film kerekedjen ki, és az Operation Avalanche valahol teljesíti is ezt az elvárást, de nem maradéktalanul. Matt Johnson filmje azt a témát járja körbe, illetve foglal állást a maga fiktív történetével, hogy a Holdra szállás csupán kamu. Mindehhez a talált kamerás, found footage műfajt választotta, amely nekem személy szerint nagyon bejött - és valahol a sztori is úgymond "megkövetelte", hiszen a történet nagy része is fű alatt zajlik, a titokban megbúvó kamerával pedig könnyen lehet leleplezni dolgokat. 1967-ben járunk, nagy a versengés Amerika és a Szovjetunió között, hogy melyik nagyhatalom küld először embert a holdra. Az amcsiknak minden okuk megvan feltételezni, hogy szovjet kém lapul a NASA berkein belül, így négy CIA ügynököt küldenek az intézmény falai közé, akik magukat dokumentumfilmesnek álcázva lapulnak meg. Nem telik el sok idő, és egy véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetésből rájönnek: nagy valószínűséggel a szovjete...

Edgar Wright-nak nem csak a zseniális Cornetto-trilógiát köszönhetjük, de a geekeknek készült Scott Pilgrim is az ő keze munkája. És ő volt az, akinek az elképzelései nem egyeztek a Marvellel, így távozott, pedig talán egy sokkal jobb Ant-Man filmet is kaphattunk volna. Na de most cirka négy év után elérkezett a pillanat, hogy újabb mozival álljon elő: ez a Baby Driver. Bár maga a sztori nem túl erős: egy sofőr még egy utolsó melót vállal el, ám a megbízóinak más tervei vannak. Nyilván nem is ez fogja elvinni a hátán a filmet, hanem az, hogy az előzetest elnézve Wright ismét nagyon elemében volt. A kaszting is megér egy misét: Kevin Spacey, Jamie Foxx, Jon Bernthal, Jon Hamm, Lily James, Flea. Ha minden jól megy, nyáron nézhetjük is.

Ismert nevek és ismert rendező nélkül is lehet jó filmet csinálni, sőt! A Hounds of Love egy bizonyos Ben Young thriller próbálkozása, amely első látásra elég jónak tűnik, az más kérdés, hogy a trailer hazudik-e? A sztori szerint egy páros nőket rabol el, akiket aztán ki is végeznek. Főhősnőnk is az ő csapdájukba esik, fogsága alatt pedig úgy próbál kiutat találni, hogy igyekszik összeugrasztani fogva tartóit. Ugyan a film tavaly már bemutatásra került néhány fesztiválon, most az amerikai South by Southwest Filmfeszten lesz látható, ennek apropójából kapott egy trailert.

Első ránézésre az Ouija tábla nem veszélyes: egy falap, amelybe az ABC, számok 0-tól 9-ig, igen és nem lehetőség, valamint egy üdvözlés és egy elköszönés vannak belegravírozva. Mindez azonban arra szolgál, hogy a túlvilággal való kapcsolat teremtéskor a szellemek tudjanak velünk kommunikálni. Ouija [2014] Legalábbis ezt a témát boncolgatja az Ouija. Igen, szellemes sztorik, úgysincs belőlük elég. 2014-ben Stiles White készítette el az első részt, a film minőségét pedig remekül példázza, hogy ez volt Stiles első és azóta utolsó rendezése. Akár ennyi elég is lehetne erről a remekműről, de ássunk kicsit mélyebbre, lássuk mit tartogat nekünk ez a parádésan trágyalé színű-szagú másfél óra. Laine és Debbie régóta barátnők, már kiskorukban is együtt játszottak az Ouija táblával. Felnőttként Debbie öngyilkos lesz, legalábbis látszólag. Barátai, Laine unszolására úgy döntenek, a tábla segítségével kapcsolatot teremtenek vele. A baj ezután kezdődik, ugyanis akik részt vettek a játékban ...

A feelgood film. Nem kedvelem különösebben ezt a kifejezést, de keresve sem lehet találni jobb jelzőt a Sing Street-re, mint az, hogy feelgood. Egyszerűen végig vigyorgod, és ez a mosoly még a játékidő végeztével sem hagyja el az arcodat. Nincs mit tenni ellene, ez barátaim: nem kívánságműsor. Az otthoni, rossz anyagi helyzet miatt Conor-t új iskolába kénytelenek íratni a szülei. Egy katolikus suli, ahol amilyen szigorúak a szabályok, annyira neveletlenek a gyerekek. A srácnak ugyan ellensége is akad elég hamar, de azért barátot is talál. Mígnem megpillant egy lányt, és, hogy bevágódjon nála, azt hazudja, hogy van egy zenekara. Oké, de zenekart kell csinálni. Hamar összetoboroznak egy bandát, ezzel pedig elkezdődik a Sing Street pályafutása. És nem, valóban nem egy nagy sztori, de hát John Carney korábbi filmje, a Begin Again sem arról volt híres (fun fact: szégyenszemre a Once-t még nem láttam, majd be lesz pótolva). Viszont ahogyan előző produkciójában, így itt is sikerült e...

Ha az ember 2017-ben beül egy képregényfilmre, nagyjából azt kapja, amit vár. Látványorgia, közben egy-egy vicces egysoros, miközben a hatalmas fun élmények közepette csak rágod a popcornt, és önfeledten szórakozol. Na, a Logan pont nem ilyen. Koszos-mocskos, véres, súlyos film, amelyben nem csak a magas korhatári besorolás mutatkozik meg a fröcsögő vér, repkedő végtagok, elhulló fejek által, de ugyanúgy sorozzák a trágár szövegeket, ha ez pedig nem lenne elég, végül még a drámája is leránt a mélybe, és felszántja az ember lelkét. Olyan film a Logan, amely a címszereplőnek már régóta kijárt volna, és most meg is kapta, ráadásul egy nagyon méltó búcsúként. Mert valljuk be, Rozsomákhoz ilyen kaliberű, westernre hajazó stílus illik. Amikor nincs űrből, vagy a franc se tudja honnan érkezett ellenség, aki egy egész sereggel próbálja leigázni a világot, és ellene csak egy hatalmas csinnadratta közepette lehet rendet vágni. A Logan sztorija földhözragadt, nincsenek gigászi tétek, még...

Seth igazi magának való, antiszociális figura. Egy állatmenhelyen dolgozik, és szinte csak a kutyákkal képes normális kapcsolatot kialakítani, maximum értük érez némi empátiát. Egy nap azonban a tömegközlekedésen találkozik Holly-val, akivel egykor együtt jártak gimibe. Bár a lány nem tudja hova tenni a srácot, Seth innentől rátapad szegényre: megtudja, szabadidejében hova jár, hol dolgozik, küld neki virágot, és a többi. A lány természetesen elutasítja a finoman szólva is nem normális nyomulást, Seth pedig úgy dönt, a munkahelyén felfedezett, eldugott szobában lévő ketrecbe zárja Holly-t. A fenti szinopszis után jogosan lehet látatlanban ráfogni, hogy a Pet egy unásig ismételt thriller. Hogy úgyis tudjuk, mi lesz. És nem tud minket meglepni. Mert mi a fene kerekedhet ki egy ilyen sztoriból? Elárulom, hogy Carles Torres filmje elég erős meglepetést tartogat valahol a játékidő felénél. Bár néhány helyen már lelőtték a fordulatot, én nem teszem, maradjunk annyiban, hogy egy elég erő...

David Fincher újra a tévében próbálkozik, méghozzá a Netflix égisze alatt hozza össze ezt a sorozatot, amely John Douglas könyve, a Mind Hunter: Inside the FBI’s Elite Serial Crime Unit alapján készül. A rendező évek óta szeretné megvalósítani ezt a valós események alapján készült szériát, amely most úgy tűnik, idén októberben végre bemutatásra kerül.

[Ebben a rovatban olyan, nem A-listás filmesek kerülnek terítékre, akik nem pusztán a rivaldafény mellett két lépésre állnak, de valami oknál fogva kitűnnek az átlag másodvonalbeli tömegből.] Bár itthon nem egy kimondottan ismert figura, hazájában mégis nagy kultusz övezi Wil Wheaton-t, aki nem csak arról híres, hogy volt egy-két ismertebb szerepe néhány közkedvelt filmben, sorozatban. 1972-ben született, és már egészen fiatalon hírnévre tett szert. Kilenc évesen kapta meg első szerepét az A Long Way Home című tévéfilmben, innentől kezdve pedig sorra jöttek a felkérések. A majdani Star Trek szerepének köszönhetően sokan a sci-fi műfajjal azonosítják Wil-t, de első, hasonló volumenű filmben való felbukkanásáig nem kellett addig várni: egy mellékszerepben már Az utolsó csillagharcos című retro darabban is feltűnt. Tizenévesen megannyi tennivalója volt, saját fanklubbal büszkélkedhetett, ez volt a WilPower . Az igazi áttörést viszont az Állj mellém (vagy Állj ki mellettem ) cím...

Ahogyan tegnap a Kong: Skull Island , úgy most az új Alien is bekeményített egy nagyon erős előzetessel. Ezúttal nem próbálják slasher horrorként eladni. Igazi Alien hangulat, a trailer alapján nagyon úgy tűnik, hogy Ridley Scott eltalálta a dolgot. Persze ez az előzetes dolga, mindenesetre kíváncsian várjuk, mi sül ki belőle.