DarkSide Joint

A héten kijött egy csomó, jónak ígérkező trailer, így akkor zárjuk a vasárnap estét ezek csemegézésével. A Detroit -ról már volt szó a blogon: Kathryn Bigelow (Bombák Földjén) új filmje, amely az 1967-es detroiti zavargásokat veszi alapul. Főszerepben John Boyega, a Star Wars Fin-je. Nem ez az első trailer, de még mindig jónak tűnik. Napok kérdése és debütál az Államokban! Ismét nem egy első előzetes, de új bemutatót kapott az 1990-es Joel Schumacher-film, az Egyenesen át remake-je. Itt is feltűnik Kiefer Sutherland is, ugyanazt a karaktert alakítva, szóval még érdekesebb lesz a szituáció. A sztori szerint néhány fiatal azzal kísérletezik, hogy visszahozzák magukat a túlvilágról. Lassan kiderül, hogy ez nem is olyan jó móka. A filmet Niels Arden Oplev (A tetovált lány) rendezi, főbb szerepekben pedig Diego Luna, Ellen Page, Nina Dobrev. Hozzánk is befut, méghozzá szeptemberben! Oké, nem bírom Ben Stiller-t, de amikor drámai szerepet hoz, akkor valamennyire elviselhető. A Brad...

Magyar krimi-thriller, igaz történet alapján? Jöhet, főleg ha ennek fejében még Anger "Endre bá'" Zsolt is az egyik főszereplő. A martfűi rém egy sorozatgyilkosság történéseit meséli el egy olyan rendszerben, ahol a felsőbb vezetés nem hitt abban, hogy egy ilyen tökéletes világban bárkinek eszébe jutna gyilkolni. Oh wait, hiszen valahol a Child 44 is erről akart szólni, arról nem is beszélve, hogy a Citizen X ezt annak idején mennyire zseniálisan lefestette már. Persze ez még nem lenne baj, de A martfűi rém kicsit a túlhype-olt kategóriába tartozik: valóban vannak nyomasztó részei, felejthetetlen képkockái, és tényleg rideg atmoszférával bír, de végeredményben nagyon ingatag lábakon áll, és nehezen áll össze egy egésszé. Legalábbis ezt éreztem végig, hogy hiába nem unalmas, hiába nem ismer határokat, és valóban nem finomkodik, valami összetartó erő mintha hiányzott volna. Igényes darab, magyar mércével mérve pedig bevállalós, de nem éreztem a nagy hűhát.

Jeffrey Dahmer Amerika egyik legbetegebb sorozatgyilkosa volt: kannibalizmus, nekrofilia, minden létező rideg dolgot elkövetett. Készült már róla egy, amúgy meglehetősen gyenge film Kannibál címmel, Jeremy Renner főszereplésével. Most azonban más a helyzet: a My Friend Dahmer a férfi gimnazista éveire fókuszál. Arra, hogy mi vezetett odáig, hogy ebből az emberből egy vérszomjas fenevad válhasson. Ami pedig plusz extraként szolgálhat: a film Derf Backderf képregényéből készül, aki személyesen is ismerte Dahmer-t az iskolai évek alatt. A főszereplőt Ross Lynch, az R5 nevű amerikai zenekar alapítója formálja meg.

Az elmúlt évek egyik legszínvonalasabb újragondolása / rebootja / előzménye (nevezhetjük bárhogy) kétség kívül a Majmok bolygója volt. Szíve és lelke volt mindkét résznek, így a harmadik rész is abszolút várólistás volt. Most megkaptuk. Méltó lezárása lenne a trilógiának? Igen! Sajnos nem eszik olyan forrón, mert közel sem hibátlan film, de összességében elmondhatjuk, hogy igényes harmadik rész született, és nem utolsó sorban pont került a történet végére. Ennél több talán nem is kéne. Cézárék ezúttal sem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon, hiszen újabb ellenség üti fel a fejét: emberek, de nem a békés fajtából. Terveik vannak a majmokkal, akik viszont már kiszemeltek egy új helyet maguknak, távol a mostanitól. Elmondhatjuk, hogyha valamikor újráznánk a trilógiát, szinte egymás után le lehetne darálni mindhárom filmet, annyira szépen illeszkedik egymás mellé, simul bele egyik a másikba. Ugyanolyan kreatív film a Háború, mint elődjei, ugyanúgy érezni, hogy ezt a sztorit el akartá...

Befutott az első előzetes Ernest Cline nagy sikerű regényének adaptációjához, amelyet Steven Spielberg rendez. Jövő márciusban érkezik. Többet inkább nem mondok: hátradőlsz, tátod a szád!

Nem is Christopher Nolan lenne, ha kaptunk volna tőle egy szokványos háborús filmet. Nem kimondottan a témája miatt, amely ugye a Dunkirk-hadműveletről szól, egy olyan háborús konfliktus, amelyet eddig hanyagolt a filmipar. Négyszázezer katona rekedt Dunkirk partjainál. Haza jutni nem tudtak az égen cikázó ellenség miatt, pedig hazájuk partjait a mólóról lehetett látni. Az egész film apropója, vagy inkább a sava-borsa a három szálon, sőt, három idősíkon futó cselekmény. Csak, hogy Nolan hozza a formáját és egy korántsem hétköznapi élménnyel legyen dolgunk. Őszintén szólva nem kicsit örültem annak, hogy ismét egy földhöz ragadt témát ragadt meg. Imádom a sci-fi műfajt, azt is, ahogyan Nolan bánt vele, de itt volt az ideje, hogy váltson. És hát... váltott is. Maga a játékidő is arról árulkodik, hogy itt nincsenek felesleges mozzanatok. 100 perc, amely blockbuster szinten vékony, nem beszélve az Interstellar közel három órás élményéről. De ez a 100 perc olyan is! Nem csak, hogy tapin...

Nem egy életre kelt hóemberről lesz szó egy ZS-kategóriás horrorban, sokkal inkább Jo Nesbø krimiregényének filmváltozatáról, amely gyarapítani fogja a skandináv krimik repertoárját. A főszerepben Michael Fassbender, aki egy magának való nyomozót alakít, és egy sorozatgyilkos után kezd nyomozni. A dolog apropója, hogy a gyilkos "munkássága" a hó leesésével kezdődött, áldozatai pedig mind nők. A filmet Tomas Alfredson rendezi, aki korábban az Engedj be, valamint a Suszter, szabó, baka, kém című mozikat rakta le az asztalra. A Hóember pedig októberben debütál kis hazánkban.

Hosszú, hosszú sorokban lehetne részletesen belemenni abba, hogy miért a Tommy Wiseau-féle The Room a világ legjobb rosszfilmje. Korábban már írtam róla. Ahogyan Tim Burton Ed Wood-ról, úgy most James Franco is filmet készít Tommy Wiseau-ról, egészen pontosan arról, hogyan született meg a kultikus The Room. Az alábbi előzetes tényleg csak egy ízelítő, de az biztos, hogy Franco remekül átvette Wiseau manírjait. A The Disaster Artist decemberben kerül bemutatásra az amerikai mozikban. Aki pedig nem látta, az feltétlenül pótolja addig a The Room-ot!

A texasi láncfűrészes Bőrpofa, illetve annak pszichopata famíliája megélt már jó néhány filmet, ezek az esetek többségében egyenesen a kukába valók voltak. Most azonban nagyon visszamegyünk az időben, amikor megtudjuk, hogyan lett Thomas-ból még nagyon fiatalon láncfűrésszel hadonászó, mások bőrét magán viselő gyilkos. Bár erre is jó eséllyel legyintenénk, de mindenképp felkapja az ember figyelmét a tény, hogy a rendezőpáros az az Alexandre Bustillo és Julien Maury, akik az egyik legzseniálisabb horrorfilmet, az À l'intérieur-t is rendezték. Úgyhogy nincs mese, idén októberben ismét "felcsendül" a láncfűrész hangja!

A rövidfilmek jók. Nincsenek túlbonyolítva, jobb esetben még üresjáratokat sem tartalmaznak. Megnézed, és sokszor nagyobb élményt nyújt, mint egy kétórás film. Gál Sándor alkotása is pont ilyen. A történetről nehéz lenne spoiler-mentesen írni, ezért maradjunk annyiban, hogy a háborúban egy Albert nevű, fiatal katona próbál túlélni. A helyszín egy erdő, de itt tényleg megállok a sztoriban. A legszembetűnőbb apropó az a maximális igényesség, amely minden képkockán visszaköszön. Remek beállításokkal van dolgunk, így nagyon nagy pacsi jár az operatőri munkáért. Nem tűnik sem amatőrnek, sem olcsónak: látszik a belefektetett energia, kreativitás. Ezen felül a háborús hangulatot sikerült úgy megteremteni, hogy csak egy morzsát látunk belőle. Tényleg csak néhány egyenruhás alak, fegyverrel vagy anélkül, de mégis érzed, hogy valahol, talán nem is messze zajlanak az igazi borzalmak. Azonban a drámáért nem kell messze mennünk, hiszen Albert viszontagságait páholyból nézhetjük. Bár néhány e...

Slasher horror. Mit lehet még erről a műfajról elmondani? Sok mindent már nem. Jön a gyilkos, a kétdimenziós karakterek létszáma csökken, az ártatlan lány pedig túléli. De az utolsó pillanatban kiderül, hogy a rejtélyes, általában a bosszú által vezérelt mészáros sem hunyt el. Ordas nagy sztereotípiák ezek, de valljuk be, az esetek nagy részében teljesen jogos. A slasher horrorok egyik al-műfaja a táborozó fiatalokat központba állító filmek, amelyekről szintén oldalakat lehetne zengeni, mennyire agyon ismételt sablonokkal dobálóznak. Persze megvan a maguk hangulata, a maguk bárgyú bája. De még mielőtt felfeszíteném a slasher műfaját, le kell szögeznem, hogy bármennyire is bugyuták, én mégis szeretem őket. Ne is kérdezzétek... Talán az egyszerűségükből fakadóan, vagy a változatos halálnemek végett. Így nem volt kérdés, hogy rávetem magam egy nagy hiányosságomra, amely az 1981-es Just Before Dawn. A sztori ugyanaz: bulis kedvű fiatalok egy kempingbe igyekeznek, és hiába az útjuk...

Általában nagy várakozás előzi meg Quentin Tarantino rendezéseit. Bár nekem az Aljas nyolcas annyira nem adta, mint sokaknak, de régi rajongója vagyok az öregnek, így kíváncsian várom, mivel rukkol elő legközelebb. Most fény derült a titokra. Tarantino nem kisebb fába vágná a fejszéjét, mint a Charles Manson-féle szektagyilkosságok történetébe. Ez így elsőre nagyon izgalmasnak hangzik, és tekintettel arra, hogy QT nem aprózza el a művért, még egy modern klasszikus is kikerülhet a kezei közül. De nem állna meg ennyiben a sztori: a Manson család végzett ugyanis a filmrendező, Roman Polanski várandós feleségével, Sharon Tate-tel, erre a szálra pedig nagy hangsúlyt fektetnének. Egyelőre Margot Robbie a legesélyesebb Sharon Tate szerepére, de Tarantino olyan színészeket is megkeresett egyéb karakterek megformálására, mint Samuel L. Jackson, Brad Pitt vagy épp Jennifer Lawrence. A rendezés mellett természetesen a forgatókönyvet is bevállalná, a munkálatok pedig 2018 nyarán kezdődnének. ...

Baromi erősnek tűnik a Netflix új sorozata az előzetes alapján. A főszerepben Jason Bateman, éli az amerikai álmot családjával békésen, ám a férfi titokban egy kartell pénzmosója. Amikor forró lesz a talaj, úgy dönt, megpattan, méghozzá Ozark-ba, ám a piszkos dolgok elől nem lehet csak úgy megszökni. Bateman mellett Laura Linney is feltűnik. Nem is kell sokat várni, a sorozat ugyanis július 21-én debütál. És akkor az előzetes.

Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: a bosszú szomjas John Wick, akitől már tényleg mindent elvettek, végül visszaszerzi a kocsiját is. Arra azonban nem számított, hogy hamarosan egy újabb zűrös csetepaté kellős közepén találja magát, ahol ismét rengeteg skúló fogja elhagyni pisztolyát. Pár éve a John Wick, ha nem is reformálta meg a műfajt, de egy nagyon üdítő színfolt volt az akciófilmek palettáján. Ha nem is kiáltott folytatásért, de szívesen elnéztük volna még, főleg azt a bérgyilkos univerzumot, amelyet felépítettek. Most megkaptuk, a rendezők maradtak, a maximális élmény pedig tényleg garantáltnak tűnt. De nem olyan egyszerű a helyzet, mert ezúttal némileg tompult kicsit az a bizonyos élmény. A film ugyanis sokkal hosszabb, mint kellene. Olykor belassul, visszavesz kicsit a lendületből. Ez néha működik, hiszen nem árt kicsit szusszanni, de legtöbbször inkább lesz unalmas. A másik negatívum, amellyel szembesülünk a látottak közben, az az első részben remekül felépített érzelmi...

Az biztos, hogyha van képregény figura, akire ráférne végre egy tisztességes adaptáció, az Spawn, az Ivadék. Ugyan kereken 20 évvel ezelőtt kaptunk már belőle ízelítőt, de valljuk be: nem sikerült valami jól. Nem nézhetetlen, de mai szemmel már megmosolyogtatóan, bájosan gagyi utóízzel párosul. Todd McFarlane, a karakter kitalálója és rajzolója is azon a véleményen van, hogy hősének (vagy inkább antihősének) kijárna egy jó film, ezzel kapcsolatban nyilatkozott pár dolgot. A forgatókönyv ugyanis készen van, teljes egészében McFarlane írta, elmondása szerint vérbeli R-kategóriás mozi lehetne belőle. De - és most jön a szomorúbb része - az író nem akarja csak úgy eladni, mindenáron szeretné, ha a dolog nem csak, hogy jól sülne el, hanem pontosan úgy, ahogy azt ő akarja, vagyis: a rendezői pozíciót is magára vállalná. Így viszont nem biztos, hogy könnyű dolga lesz pártfogót találnia projektje mellé, ismerve a stúdiók hozzáállását. McFarlane szeretné, ha mindenben szabad kezet kap, nem ak...

Októberben érkezik David Bruckner horrorja, a The Ritual. Bruckner a V/H/S-ben és az általam nagyon kedvelt Southbound-ban is rendezett egy-egy fejezetet. A történet szerint egy baráti társaság egy skandináv erdőbe indul, miután barátjukat megölték egy bolti lopás során. Úgy döntenek tehát, hogy kiszellőztetnek kicsit távol a világ zajától, ám rossz útra tévedtek: az erdőben ugyanis valaki (vagy valakik?) rituális mészárlásokat hajtanak végre. Az idillből hamar rémálom válik.

Kevin Greutert (micsoda impozáns előélet: Fűrész 6, Fűrész 3D, Jessabelle) filmjében egy család szeretné visszaszerezni elkallódott gyermekét, aki időközben beállt egy szektába, mígnem a véres társaság tagjai egy napon meglepik őket, és a család kisbabájára fáj a foguk. Igazi home invasion alkotásnak tűnik, amelyet én személy szerint nagyon kedvelek. A tét nem kicsi, és hiába a rendező korábbi, finoman szólva is tré munkássága, engem megvettek. Főbb szerepekben Deborah Kara Unger és Stephen Dorff láthatók.

Amikor Kevin Smith már egész szépen felépítette a maga kis mikrouniverzumát különböző filmekkel, akkor úgy döntött, itt az ideje megfejelni az egészet egy amolyan mindent megkoronázó alkotással, középpontba helyezve a mindig visszatérő füves duót: így született meg a Jay és Néma Bob visszavág, amelynek elég komoly visszhangja lett, itthon pedig szép számmal voltak, akik rongyosra nézték, hogy aztán elejétől a végéig, oda és vissza kívülről feltudják mondani. Mert ebben a filmben minden fontosabb karakter felbukkan, akivel az évek során találkozhattunk. Így történik meg, hogy például Jason Lee két figurát is alakíthat. A történet röviden annyi, hogy Jay és Néma Bob tudtára jut, hogy a belőlük készült képregényből film készül, ám őket kihagyták, amikor a jogokat kifizették. Így elindulnak Hollywoodba, hogy szabotálják a forgatást. A helyzet az, hogy bár sokan nem értenek velem most egyet, de Kevin Smith ezt a filmet baromira túltolta. Semmi kétség afelől, hogy így is nagyon szórak...

Grace és Jack igazi álompár. Mindenük megvan: a férfinak jó állása, a nőnek pedig dolgozni sem kell. Mindenki irigyli a boldogságukat, amely látszólag határtalan. De Grace miért nem mutatkozik sosem egyedül? Miért mondja le a beígért találkozókat? Vagy ha mégis megjelenik, miért van vele mindig Jack? Grace-nek nincs mobiltelefonja, de rácsok az ablakon... na azok vannak. Az internet tele van a Zárt ajtók mögött elképesztő, már-már zavarba ejtően túltolt pozitív visszhangjával. "A könyv, amiért megőrülnek a bloggerek", és a többi és a többi... Gondoltam ideje utána járni, mire fel ez a nagy csinnadratta, és amúgy is olvasnék valami ütős thrillert. Hát, az élmény felemás. Mert kétség sem fér hozzá, hogy a Zárt ajtók mögött nagyon ki van találva. Elsőtől az utolsó pillanatig remekül ki van dolgozva a történet. Tény, hogy B.A. Paris nagyon is összehozta a sztorit, pontosan tudta, mikorra kell időzíteni a megfelelő fordulatokat, mikor kell sokkolni a nézőt egy újabb '...

Ismét eltelt egy év és egyéb közhelyek... Viccet félretéve: a mai napon három éves a blog. Három éve, hogy a moziZoom oldalt bezártam ( ezen okok miatt ), és átpártoltam a sötét oldalra. Ez volt az első bejegyzés. Ezúton köszönöm mindenkinek, aki olvas, valamilyen formában kedvelt, megosztott akár egy bejegyzést is. És persze köszönet minden filmes blogger kollégának, akivel jó kapcsolatot ápolok! Ezzel a bejegyzéssel együtt összesen 901 poszt született a három év alatt . Ebből az elmúlt egy évben 263 íródott meg. Ez jóval több, mint az azt megelőző évben, akkor "csak" 192 poszt jelent meg. A lelkesedésem nem hagyott alább, azt viszont muszáj megemlíteni, hogy az elmúlt időszakban elég komolyan csalódtam a filmes felhozatalban. Ezért - és részben azért is, mert a szabadidőm is kevesebb lett - erősen szelektálok, vagyis próbálok nem bele tenyerelni a szarba. Az ízlésem is sokat változott, nagyon kevés blockbuster érdekel, a Logannel pedig végérvényesen szakítottam a ...

Azért valljuk be, ha Edgar Wright film közeleg, nem véletlenül ülünk tűkön, hiszen neki köszönhető a Cornetto -trilógia és a Scott Pilgrim is - bár utóbbi erősen megosztó, de én szerettem. Akkor meg aztán pláne várjuk soron következő produkcióját, ha az történetesen egy akció-vígjáték, hiszen a Hot Fuzz-ban bebizonyította, hogy igen otthonosan mozog a műfajban, még akkor is, ha az voltaképpen egy paródia volt. Szóval a Baby Driver nem kicsit volt várólistás darab, tökös előzetes harangozta be, így a nyár egyik legnagyobb durranásának tűnt. Joggal. A történet főszereplője Baby (Ansel Elgort), a fiatal srác, aki elképesztően jó sofőr, tehetségét kihasználva alvilági arcoknak segít be, egészen pontosan egynek, egy nagykutyának, Dokinak (Kevin Spacey). Baby dobhártyája egy gyermekkori baleset következtében megsérült, füle azóta is sipol, ezt pedig a zenével próbálja elnyomni. Ahogy az pedig lenni szokott: még egy utolsó meló, aztán jöhet a búcsú, Baby végre legális útra térhet. De val...