Az eminens / Apt Pupil [1998]

Todd Bowden igazi mintadiák, tanulmányi eredménye kiváló, fényes jövő vár rá. Történelemórán épp a II. világháború van terítéken, azonban a tanár nem kíván belemenni a részletekbe, inkább azt tanácsolja nebulóinak, hogy akit jobban vonz a téma, az nézzen szét a könyvtárban. Mivel Todd-ot nem kicsit érdekli a holokauszt, így belemerül a könyvekbe. Különös dologra lesz figyelmes: az egyik könyvben egy fényképet talál egy máig el nem kapott, náci háborús bűnösről. És mintha ez a férfi már jócskán megöregedve, de ott élne a környékükön. Felkeresi, majd ajánlatot tesz neki: meséljen el mindent, amit a könyvekből kihagytak, cserébe nem nyomja fel. A dolgok viszont nem úgy alakulnak, ahogy azt Todd várta.

A Stephen King novellájából készült filmet Bryan Singer rendezte, három évvel a világ legjobb filmje után, és kettővel az első X-Men film előtt. Ugyan az alapanyagot nem olvastam, de tervezem már egy ideje, az igazat megvallva mindig jobban mozgattak azok a King-adaptációk, ahol nem játszik szerepet a természetfeletti. Az Act Pupil egy korrekt thriller - nem több.

Pedig lehetett volna. Mert Singer remekül játszik a feszültséggel, ha úgy van, pattanásig tud feszíteni egy jelenetet, és ez most sincs másképp. Az más kérdés, hogy a film túl hosszú, mint lennie kéne; ezt a hosszúságot pedig nem sikerült tisztességesen kitölteni. Igen, befigyel néhány üresjárat, a komótosabb történet mesélés sem talál be annyira ezúttal, hiába vannak érdekesebb, érdekfeszítőbb jelenetek, sajnos nem egyszer sikerül kizökkennünk.

Nagy kár érte, ahogyan a végéért is kár. Mindvégig volt egy tippem, hogyan fog lezárulni a történet, dörzsöltem is nagyban a tenyerem, készültem is a várva várt csattanóra, lévén, mégis csak Singer, és a The Usual Suspects esetében brutálisat ütött a fordulat, itt sem hagyhatja ki, még ha az tegyük fel nem is lesz hű a novellához. Ez a befejezés pedig elmaradt. Pedig nagyon sokat menthetett volna az összképen, mert remek atmoszféra ide vagy oda, mégis leült párszor a cselekmény.

Azonban a szereplők, na ők kitettek magukért. Ian McKellen valakinek Gandalf, de akad, akinek Magneto: a lényeg, hogy itt sem hazudtolja meg önmagát, remekül adja az egykori nácit, akiből most újra előtörnek a gyilkos ösztönök. Az eminenst alakító Brad Renfro úgyszintén rendben volt, noha McKellen sokkal meggyőzőbb, de Renfro játékára sem lehet panaszom a zsaroló tinédzsert illetően.

Egyszeri megnézésre mindenképp javasolt, valami borús délutánon mondjuk (úgyis olyan szép idők vannak mostanság), nem fogod megbánni, már csak David Schwimmer röhejes bajuszáért sem.

6/10