DarkSide Joint

Pókember rendíthetetlenül teszi a dolgát, menti az ártatlanokat és zúzza a gonosztevőket New York utcáin. A város viszont igencsak megosztó véleménnyel van róla, vannak akik kedvelik, de sokuknak már elég volt a hálószövőből. Az ne zavarjon senkit, hogy az életét kockáztatja olyan emberekért, akiket nem is ismer... Mindeközben a civil életben Peter Parker próbálja megfejteni szülei halálának titkát, de közben ott van Gwen is, akivel már nem az igazi köztük a l'amour. Ám hirtelen új gonosztevő üti fel a fejét a Nagy Almában. És még egy. Meg még egy.

Ha akarsz egy nagyon elborult filmet látni, akkor a Kung Fu Hustle lesz az esti programod. Nem egy szokványos másfél órára szánod rá magad, ha rávetemedsz, én szóltam. Valójában nem is tudom, merjem-e ajánlani. Amíg a 9-es tervet pont a hanyag rendezői munka miatt kötelező megnézned, addig ebben az esetben úgy tudnám a legegyszerűbben leírni, hogy ezt a készítők sem gondolták komolyan. De még mennyire nem.

Átok ülne Arnold Schwarzeneggeren? Vegyük azt, hogy David Ayer első három filmje többé-kevésbé jóra sikerült: volt, amelyik faszábbra, volt, amelyik simán csak korrektre. Aztán itt van nekünk az Osztrák Tölgy, aki a nagy visszatérése óta elkövetett filmszerepeivel nem egy dicséretre méltó felemelkedést futott be. Majd Ayer úgy gondolta (akinek még mindig jó filmjei vannak), hogy akkor itt az ideje Arnolddal közösen is dolgozni. A végeredmény pedig kritikán aluli lett. Átok ül Arnold Schwarzeneggeren.

Kicsit megkésve, de kirakom a harmadik Hobbit-film előzetesét is, ami hétfőn jött ki. Lehet itt az ideje, hogy bepótoljam végre a Smaug pusztaságát, amire eddig nem vitt rá a lélek. A harmadik és egyben utolsó rész december 11-én érkezik meg, Peter Jackson pedig egy időre megint kitombolta magát ezzel a Tolkien-őrületével. Most nagyjából csak ennyit tudnék hozzáfűzni, lehet utálni a Hobbit-filmeket, lehet szeretni, de nagy a sansz rá, hogy a látvány miatt ez moziban nézős lesz.  

Az X-Men Origins: Wolverine után kaptak szárnyra a hírek, hogy lesz Deadpool-film, méghozzá neki méltóan egy igazi R-kategóriás kaland, Tim Miller rendezésében. A Comic Conon levetítettek egy néhány évvel ezelőtti tesztvideót, amelyben látható, milyen elképzeléseik voltak a készítőknek. És valaki le is kamerázta nekünk. Maga a videó teljes mértékig CGI, de nem is az a lényeg, hanem a laza Deadpool, a bunyók, és még Ryan Reynolds is adta hozzá a hangját. De mint az köztudott, ebből a filmből nem lesz semmi, bár Reynolds reménykedik, de ott vannak a PG 13 besorolású képregényfilmek dögivel, és azok árnyékában egy ilyen mozinak aligha van esélye.

Így kell berobbanni a köztudatba. És erre is csak egy olyan kaliberű rendező képes, mint Christopher Nolan. Sokaknak a The Dark Knight, másoknak az Inception, nekem a The Prestige mellett a Memento az, ami miatt megszerettem Nolan munkásságát és a rajongója lettem. Úgy gondolom, hogy ez az a film, ahol tényleg érezni minden egyes képkockán, hogy márpedig ő bizonyítani akar, szívvel és lélekkel belead mindent, elvégre itt az a bizonyos ugródeszka. A végeredmény pedig olyan zseniális élményt tartogat, amellyel egy életre beírta magát a filmtörténelembe.

Piszkos nagy sablonnal indítanám a bejegyzést, miszerint Edward D. Wood Jr., röviden Ed Wood a világ valahavolt talán legrosszabb rendezője. Jól bevált szokása volt, hogy soha nem vett fel egy jelenetet kétszer, minden jó volt úgy, ahogy elsőre összejött. Sikerült, ahogy sikerült. Minél kevesebb költségvetésből minél nagyobb profitot kívánt termelni, így nem ismerte azt a szót, hogy profizmus. Mondanom sem kell, hogy filmjeiben számtalan baki fedezhető fel ezek által (is). A 9-es terv az űrből talán a legismertebb filmje, amely talán a legjobb iskolapéldája annak, hogy valami annyira rossz, hogy már jó.

Hasfelmetsző Jack történetét többször próbálták már vászonra vinni, sajnos azonban nem igen találni olyan filmet, ami megüti azt a bizonyos szintet. Pedig tényleg megérne végre egy rendes misét, hiszen a prostigyilkos Jack sztorija tulajdonképpen egy horrorba hajazó, sötét tónusú nyomozós történet. 1888-ban, Londonban a Whitechapel nyomornegyedben öt nőt gyilkolt meg, levelekkel bombázta a rendőrséget, és nem sikerült elkapni. Hiába, a 2001-es From Hell sem egy emlékezetes produkció. Ez is egy régi pótolnivalóm volt már, bíztam is benne valamennyire, de évek múltán jó eséllyel csak arra fogok emlékezni, hogy nem tetszett.

Az idei Comic Con rendezvényen is baromi sok hír, előzetes, poszter, kép, miegymás látott napvilágot. Próbáltam a legtöbbet összegyűjteni. Még ha nem mindent, de sok hasznos dolog vár a tovább mögött.

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagyvilágból.

Sokakkal ellentétben én nagyon szerettem az első részt, jókat nevettem rajt. Ahogy az lenni szokott, érkezik a folytatás, ezúttal John Cusack nélkül. Hőseink pedig most a jövőbe utaznak, hiszen egyiküket valaki meg akarja ölni, mégpedig egy olyasvalaki, aki pont a jövőből jött. A film Karácsonyra érkezik Amerikába. Az alábbi előzetes megtekintése pedig csak és kizárólag felnőtt nézőknek javasolt.  

A nők odavannak a könyvért, és most tessék, megérkezett a mozifilm első előzetese is. Anastasia Steele története, aki egy interjú alkalmával ismerkedik meg a dúsgazdag milliomos Christian Grey-jel, akivel aztán egyre közelebbi kapcsolatba kerül, de nem akármilyenbe. Dakota Johnson és Jamie Dornan főszereplésével, Sam Taylor-Johnson, a Nowhere Boy rendezőjétől. Jövő február.  

Az, hogy Ben Affleck jobb rendező, mint színész, nehéz vitatni. Mondom ezt úgy, hogy akkor sem esek kétségbe, ha éppen szerepelni látom valamelyik filmben. Első egész estés rendezése egy Dennis Lehane regény adaptációja, és mint tudjuk, egy ilyen íróval nehéz mellélőni. Ahogyan Clint Eastwood a Titokzatos folyóval, Martin Scorsese a Viharszigettel, úgy Ben Affleck is remekül járt el a Hideg nyomon című könyvvel. A helyszín Boston, és annak sem egy jobb fajta környéke, egészen pontosan Dorchester. Egy négy éves kislány, Amanda tűnik el nyomtalanul, a hozzátartozók pedig felbérelik a magánnyomozó párost, Patricket és Angie-t. Ennek oka, hogy ők ketten ismernek olyan alakokat is, akik a rendőrökkel nem állnának szóba, vagy épp nem mondanak el nekik mindent. Kezdetét veszi a nyomozás, ami nem egy sétagalopp: drogosoktól kezdve pedofilokon át, kisebb és nagyobb bűnözőkön keresztül vezet az útjuk. De nehogy azt hidd, hogy egy szokványos detektív-történetről van szó.

Wally Pfister úgy döntött, hogy filmet rendez. Eddig főleg Christopher Nolan Oscar-díjas operatőreként lehetett róla hallani, állítása szerint most egy régi álma vált valóra azzal, hogy kipróbálhatta magát direktorként. Ráadásul nem is akármilyen háttérrel, hiszen a főszerepre maga Johnny Depp szerződött le, de a mellékszerepekben sem noname arcok tűnnek fel. Kapott egy szép kis költségvetést is, sőt, producerként maga Nolan ténykedett a produkció felett. És mégis: a Transcendence egy harmatgyenge szárnypróbálgatás.

- Got a little kick to it. - Oh, shit! My stomach in my ass. - Oh, yeah, you're ready for the streets. - This gun should be banned. A Ride Along egy tipikusan egyszeri szórakozás. Pontosan addig "tart", ameddig tart, megnézed, elszórakozol, de amint vége a filmnek, úgy tűnik el az élmény is. Mentségére szolgáljon azonban, hogy nem akar az év komédiája lenni, jól elvan ő a saját kis világában. Ha nem is támasztotta fel a buddy cop filmeket, egypatronos filmnek kiváló, egy szürke hétköznapot némi rágcsával megspékelve viszonylag feltud dobni.

Már megint a vámpírok. Nem is csodálom, hogy az embernek csömöre van attól, amit régen annyira szeretett. De jött Jim Jarmusch, aki megmutatta, hogy milyen is egy "reális" vámpír sztori. Hülyén hangzik tudom, de ha logikusan belegondolunk, akkor a több száz éve köztünk élő vérszívóknak messze nem az a legnagyobb bajuk, hogy megküzdjenek egy lány kegyeiért a helyi farkasemberrel, sokkal inkább az, hogy milyennek is látja ennyi év után a mi világunkat.

Érdemes rááldozni ezt a (feliratokkal együtt) nyolc percet az életedből Rob McLellan alábbi kisfilmjére. Egyszerre néznék egy ilyen témában egy egész estés filmet, de nem, közben mégsem, mert akkor úgyis elcseszik. Remek atmoszféra, kiváló trükkök.  

Michael Faraday (Jeff Bridges) az egyetemen tart a terrorizmusról előadásokat. Felesége, aki az FBI-nál dolgozott, szimpla hanyagság miatt vesztette életét egy bevetés közben néhány évvel ezelőtt. Michael azóta sem heverte ki a tragédiát, de próbál tovább lépni. Új lakók érkeznek a szomszédságába, akikkel úgy tűnik, minden rendben: Oliver (Tim Robbins) és Cherry (Joan Cusack) nagyon kedves emberek, azonban hősünknek szemet szúr egy-két dolog. Privát nyomozásba kezd, és bizony meghökkentő dolgok kezdenek körvonalazódni a szomszédairól...

Tudod milyen érzés az, amikor eszed a popcornt a film közben, de folyton rá kell pillantanod a kukoricákra, mielőtt belenyúlnál, mert attól félsz, hogy a CGI-vér azt is belepte? Ha láttad az új 300-at, akkor biztosan tudod, miről beszélek. De még mielőtt belevágnék, tartozom egy vallomással: én annyira nem szerettem az első filmet sem. Egy sima, egyszer nézős, szórakoztató mozinak tartottam, de annyira már akkor sem voltam elájulva tőle, mint körülöttem szinte mindenki. Leborultam a látvány előtt is, ez tény, de amúgy nem kötött le túlságosan az összkép.

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagyvilágból.

A The Conjuring nagyon fasza horror volt, természetesen a második rész is érkezik nemsokára, ahogy az ilyenkor lenni szokott. De még előtte kapunk egy spin-offot, méghozzá az első részben felbukkanó Annabelle nevű játékbabáról. James Wan ezúttal csak producerként felügyeli a produkciót, a rendező John R. Leonetti (Pillangó hatás 2, Mortal Kombat 2), a forgatókönyvet pedig Gary Dauberman körmölte le. Sajnos ez így nem ad túl sok bizalomra okot. De októberben minden kiderül.

2031-ben járunk. A globális felmelegedés megakadályozására tett kísérlet a lehető legrosszabbul sült el: a Földre konkrétan beköszöntött a jégkorszak. 17 éve már, hogy egy megállíthatatlan, önellátó vonat zakatol körbe-körbe a bolygón. A társadalmi elszigetelések miatt a szegényeknek lassacskán betelik a pohár. Értsd: vasszigorral bánnak velük a hátsó vagonokban, míg elöl a gazdagok nagyban dőzsölnek. És ez így nem mehet tovább. Nincs mese, lázadni kell.

Menj a francba Spike Lee, pedig én mennyire bírtam a korai munkásságod, azt el sem tudom mondani... És, hogy most mennyire dühös vagyok rád, azt pedig nem is tudom, hogy nyomdafestéket tűrően eltudnám-e mondani. Megpróbálom. Azt gondolom kérdeznem sem kell, hogy a 2003-as, Chan-wook Park által rendezett Oldboy-t mindenki látta-e? Aki nem, az most szépen elmegy és megnézi, és egy kicsit szégyelli magát. Röviden arról van szó, hogy Chan-wook egy olyan kaliberű mozit rakott le 11 évvel ezelőtt az asztalra, amelyből minden, de tényleg minden egyes rendező csak tanulhat. Nincs olyan pontja az Oldboynak, amelybe bele tudnék kötni, nálam egy abszolút 10/10-es film. De mint nagyon sok ázsiai filmet, az Oldboyt is megkaparintotta a nyugat, és jött az amerikai remake.

Nos, ha már a múltkor fény derült arra, hogy nekem Al Pacino az abszolút kedvenc, trónról ledönthetetlen színészem, most fogtam magam és összeraktam azokat a filmeket, amiket a legjobbnak tartok tőle. Megint csak ismételni tudom magam: a lista szigorúan szubjektív. És így még elöljáróban annyit, hogyha úgy vesszük, ez valójában nem is 10, hanem 11 film, de volt egy pont, ahol nem tudtam dűlőre jutni. Gondolom kitaláltátok már.

Azok a régi szép idők... Amikor olyan filmek készültek, mint A nagy szökés. John Sturges idén 51 éves klasszikusa a baromi hosszú, 165 perces játékideje ellenére az elejétől a végéig képes úgy lekötni az embert, a cselekmény egy pillanatra sem ülepszik le, nem utolsó sorban elképesztően jól szórakozol. Igazi páratlan élmény, amit ha eddig nem láttál, akkor bújj el szépen egy sötét sarokba, egy rövid ideig szégyelld magad, majd szemlesütve előbújván az első dolgod az legyen, hogy átadod magad annak az élménynek, amit A nagy szökés képes adni. És bizony igaz történet alapján.

Alexandra Aja (Magasfeszültség, Sziklák szeme remake, Piranha 3D) soron következő horrorjában eredetileg Shia LaBeouf játszotta volna a főszerepet, de végül Daniel Radcliffe lett az, akinek szarvakat növesztettek. Igen, a főhős ugyanis egy nagyon másnapos reggelen arra ébred, hogy barátnőjét megerőszakolták és megölték, neki pedig szarvai nőttek. A gyilkosság fő gyanúsítottja is ő maga, ezen kívül egy olyan képesség birtokába jut, amellyel bárkit képes rávenni arra, hogy bevallja a bűneit. A szarvak pedig egyre csak nőnek... Daniel Radcliffe, Juno Temple, David Morse, Heather Graham. Október.  

Ez az Uwe Boll nem semmi egy csávó. Azt nem tudom, mennyire van tisztában azzal, hogy munkásságának minősége valahol a béka segge alatt helyezkedik el, de egy időben előszeretettel hívta ki kritikusait bokszmeccsre, ahol aztán alaposan elpáholta őket. Na, azt hiszem ezzel röviden be is mutattam magát az embert, most pedig lássuk, hogy a videójáték alapján készült Alone in the Dark című film milyen élményt nyújt annak, aki képes arra, hogy rászán másfél órát az életéből.

Imádom, amikor szembejön egy film a közelmúltból, egész konkrétan tavalyról, én semmit sem tudok róla, még hallásból sem vágom, miről is van szó, majd miután adok neki egy esélyt, csak elismerően bólogatok a stáblista közben. Viszont ezúttal az élményhez párosult némi melankólia is, ugyanis a Short Term 12 közel sem egy vidám darab. Sőt.

Férfitársaim! Most őszintén... Az Under the Skin megnézésben ugye nektek is jelentős szerepet játszott, hogy láthassátok, ahogy Scarlett Johansson konkrétan kivillant mindent? Ugye? Tudtam én. Azoknak, akik pedig még nem látták a filmet, üzenem, hogy tessék felkészülni, mert nem egy könnyen emészthető darabról van szó. Művészfilm magasfokon, ezt jobb, ha észben tartjátok. 108 percen keresztül egy cseppet sem hétköznapi élményben lehet részetek, ami se nem gyors, se nem eseménydús, viszont a hangulat az nagyon ott van.

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagy világból.

Úgy esett, hogy összeválogattam a tíz kedvenc férfiszínészemet. Nem gondoltam volna, hogy ennyit kell agyalnom rajt, de végül csak összejött. Az első hármat bármikor rávágtam volna, de a maradék hét azért okozott némi fejtörést. A listán szereplő nevek és a sorrend teljes mértékig szubjektív. Tíz színész, akiktől szinte bármi jöhet, már csak a nevük miatt felkapom az adott filmre a fejem.

A helyzet az, hogy Angelina Jolie megint rendez. Aggodalomra azonban semmi ok, az Unbroken még jó is lehet. A forgatókönyvet többek közt a Coen-tesók (!!!) is írták, méghozzá Laura Hillenbrand regénye nyomán. És hát igaz történet. Az olimpiai futó bajnok Louis Zamperini történetét meséli el, aki kénytelen részt venni a II. világháborúban. A gépe lezuhan és egy japán hadifogolytáborba kerül. A főszereplőt Jack O'Connell alakítja, de Jai Courtney, Domhnall Gleeson, Alex Russell Garrett Hedlund is feltűnnek. Az Unbroken Amerikában Karácsonyra érkezik, itthonra pedig a jövő év januárjára kapott időpontot. Louis Zamperini viszont már nem láthatja ezt a filmet, ugyanis a múlt héten hunyt el.  

Hiába, azért mindig van új a nap alatt, még akkor is, ha éppen egy újabb bosszúfilmről van szó. Bár nekem legutóbb az Out of Furnace annyira nem jött be, de a tematika még mindig felkelti a figyelmem, hiszen sosem lehet tudni... A Blue Ruin erősen hangulatfüggő darabként vizsgázott, mivel nem egy pörgős másfél óráról van szó, ellenben rendelkezik néhány nem várt csavarral úgy, hogy közben mindvégig megmarad egy klasszikus bosszú-filmnek.

Te mennyi pénzért vágnád le a kisujjad? És mennyi pénzért ennéd meg azt? Bizony a lóvé nagy úr, és mi mással lehetne felfedni az emberi erkölcsöket, illetve azok határait, mint a pénzzel... A Cheap Thrills soha nem lesz közönségfilm, megmarad egy bizonyos réteg számára. Azon kevesek viszont, akiknek tetszett, biztosan megkapják majd a többiektől, hogyan is lehet egy ilyen filmet szeretni? Gyorsan le is lövöm a poént: nekem bejött a film, nem csak azért, mert egyedi témát boncolgat, gusztustalan jelenetek ide vagy oda, de mégis remekül van felépítve, a nézése közben pedig mindenki egy kicsit magába száll és elgondolkozik: te mennyi pénzért mire lennél képes?

Ha azt hitted, nincs lejjebb: tévedtél. És ha azt hitted, hogy Michael Bay már nem lehet őrültebb, mint eddig volt, na akkor tévedtél a legnagyobbat. Hölgyeim és Uraim, eljutottunk oda, hogy a Transformers megkapta a végső kegyelemdöfést. Az Age of Extinction című negyedik darab ugyanis sokkal gyermetegebb, mint az elődei. Pedig megfogadtam, hogy magasról teszek mindenre, amikor épp nem óriás robotok püfölik egymást, de a probléma sokkal bonyolultabb, mint azt gondolni mertem volna.

Rodrigo Blaas munkája elsőre egy kedves mesének tűnik, azonban egy nagyon misztikus, már-már horrorba hajazó animációként zárul. De beszéljenek a képsorok, öt és fél perc igazán nem sok egy ilyen jó élményért.  

Semmi spoiler. Húsz másodperc. Szimpla ráhangolódás. Elég komoly cliffhangerrel zárult tavaly a hatodik Sons of Anarchy évad, részemről hatalmas várakozás előzi meg a szeptemberben induló utolsó szezont. Ha rendes előzetes lenne, semmi pénzért nem nézném meg (vagyis...izé...), de ez tényleg semmit nem árul el, úgyhogy ha szereted a sorozatot, hajrá!  

Ha azt mondom, hogy a Robotzsaru egy igazán, tipikusan felesleges remake, akkor röviden össze is foglaltam a lényeget. Konkrétan minden hiányzik belőle, amit az első, 1987-es eredeti filmben szerettünk. De ha eltekintünk attól, hogy lényegében egy újragondolásról van szó, és ha megpróbáljuk a maga helyén kezelni a filmet, nos, akkor sem vágjuk magunkat hanyatt a látottaktól. 2028, Detroit. Alex Murphy a rend dicső őre, szerető férj és családapa. Miután egy gyilkossági kísérlet után csak néhány testrésze és szerve az, ami menthető, felesége beleegyezésével az OmniCorp vállalat megalkotja belőle a tökéletes ember-gép kombót. Arra azonban az asszony sem számít, hogy férje már nem az lesz, aki előtte volt, sokkal inkább egy protokollra programozott robot.

Hiába a Benjamin Buttonnek nevezett félresiklás, David Fincher akkor is az egyik kedvenc rendezőm marad. A sokak által szimplán csak unalmasnak titulált Zodiákus hatalmas kedvencem, a Social Network is bejött, de ne feledkezzünk meg a Hetedikről sem. Bizony, én azt egy nagyon kicsit talán jobban is szeretem, mint a Harcosok Klubját. Idén októberben, nálunk a hónap második napján érkezik a Gone Girl, simán csak Holtodiglan címmel, amely Gillian Flynn regényének adaptációja, és a forgatókönyvet nem más írta, mint Gillian Flynn! Nem mellesleg Flynn teljesen más befejezést írt a filmnek. Olyan színészek szerződtek le ehhez a krimi-dráma koktélhoz, mint például Ben Affleck, Rosamound Pike vagy épp Neil Patrick Harris. Nick és Amy ötödik házassági évfordulóját ünnepli, ám ezen a napon a nő nyomtalanul eltűnik. Idővel pedig Nick lesz az első számú gyanúsított. Közben egy másik szálon láthatjuk azt is, hogy romlott el a kapcsolatuk. Ezt a filmet látni kell!  

Áhh, kellett már egy ilyen képregényfilm, de tényleg. Nem akarom leszólni a "másik" Marvel univerzumot, mert az is szórakoztató a maga módján, de valljuk be, rajongás ide vagy oda, félő, hogy idővel tucatfilmekké süllyednek. A tendencia ezt mutatja. Éppen ezért volt felüdülés a Days of Future Past, pedig a film előtt direkt lecsekkoltam újra az X-Men trilógiát, és így pár év után azt a következtetést vontam le, hogy bizony valamicskét fogott rajtuk az idő vasfoga. A First Class-t nem tudnám bántani, de azért kissé félve ültem le az új kaland elé. De nem csalódtam.

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagy világból.

Újabb true story, ezúttal egy alig pár évvel ezelőtti tragédiát vittek vászonra: Oscar Grantet 2008 utolsó éjszakáján, sőt, nem sokkal éjfél után egy rendőri intézkedés során lövi le a törvény egyik embere. A Fruitvale Station pedig Grant utolsó napját mutatja be nekünk. Semmi kétség afelől, hogy Ryan Coogler első rendezése összességében, de főleg utólag visszagondolva mondhatni egy jól eltalált film. Azonban rövid játékidő ide vagy oda (mindössze 85 percről beszélünk), bizony, ha az ember nem tudja, hogy merre fog kilyukadni a sztori, akkor az utolsó 20-30 percet nem nagyon tudja majd hova tenni.

Kéne már egy jó horrorfilm. És valljuk be, jó horrorfilmek nem igazán készülnek, esetleg évről évre van egy vagy kettő, ami jobb, mint az átlag felhozatal. Persze ez is, mint minden más szubjektív, kinek mi jön ugye be, ki mitől fél, és lehet, hogy velem van a baj, de személy szerint már nagyon nehezen tudok rettegni filmtől. Az Oculus esetében konkrétan minden adott volt ahhoz, hogy végre megkapjuk az arcunkba a magunkét, és aláírom, hogy vannak jó megoldások benne, csak éppen minden horrorfilm alapja, a félelem az, ami elmarad.

Ne feledkezzünk meg az első MoziZoom Webizódról sem, amelynek második adása lassan rögzítésre kerül. Aztán vágás, és jön is. Addig ezt kirakom ide, hogy legyen meg itt is. 0:33 Filmkritika: A Csodálatos Pókember / The Amazing Spider-Man (2014) 2:23 Filmkritika: A Lego Kaland / The Lego Movie (2014) 4:34 Rendezőportré: David Fincher 7:02 Rendezőportré: Martin Scorsese 9:16 Méltatlanul hanyagolt film: Ils / Them (2006)  

Wes Anderson filmjeit lehet szeretni, lehet utálni, de egy dologban egyet kell érteni: nem hétköznapi filmekkel színesíti a mozis palettát évről évre. A Grand Budapest Hotel pedig remekül viszi tovább azt a fajta hangulatot, látványvilágot, humort és szellemiséget, amellyel Anderson filmjei egyedivé válnak. Gustave (Ralph Fiennes) a Budapest Hotel tulajdonosa, igazi szoknyapecér, nem egy, meg nem kettő vendégével szűrte már össze a levet. Jelen esetben egy idős hölggyel (Tilda Swinton!!!) tette meg ezt, akit egy napon holtan találnak. Mint az kiderül, az elhunyt Madame D a végrendeletében Gustave-ra hagyta a tulajdonában lévő, felbecsülhetetlen értékű festményt, amelyre természetesen a családnak is fáj a foga. Így hát az elhunyt fia, Dmitri (Adrien Brody) hamar ráuszítja emberét (Willem Dafoe) Gustave-ra, aki időközben megpattant a művel, ráadásul vele tart a hotel londínere, a fiatal Zero (Tony Revolori) is.

Na, megszületett tehát az új oldal, átjöttem onnan ide. Pezsgődurrogtatás és blog-avató buli, lányokat hozzatok! Mint azt látjátok, a név is megváltozott, de ahogy azt mondottam volt: "reboot, tiszta lappal". A design amúgy még nem teljes, ha más nem is, akkor az oldalsáv fog változni, de ahhoz még bejegyzések is kellenek. Hajrá magamnak, jó szórakozást Nektek!