DarkSide Joint

Max Payne előtt már csak egyetlen cél lebeg: megtalálni azt, aki brutális módon meggyilkolta a családját. Mindez nem megy túl lendületesen, azonban egy ringyó brutális halála után egykori társa összefüggést talál, mielőtt azonban közölni tudná a hírt Payne-nel, őt is megölik. A kopó szimatot fog, de van azonban, amire még ő maga sem számított...

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagy világból.

Egy baráti társaság hosszú idő után ismét összecsapódik egy közös estére: vacsora, könnyed borozgatás, beszélgetés. Ugyanezen az estén egy üstökös halad el a Föld felett. Eleinte csak egy-egy telefonkijelző törik be magától, majd később az áram is elmegy. Embereink azonban észreveszik, hogy az utcában csak egyetlen házban van világítás. Páran oda mennek. Maradtak volna a seggükön? Visszaérkezve ugyanis hoznak magukkal egy dobozt a házból, amelyben az ő fényképeik vannak, egy-egy számmal megjelölve. És valami más is van odaát... Megígérem, hogy próbálok spoilermentes maradni a továbbiakban.

1993-ban. Felkészültetek a címre? I Killed My Lesbian Wife, Hung Her on a Meathook, and Now I Have a Three Picture Deal at Disney A film forgatókönyvét Jay Lacopo és Kamala Lopez írták, akik szerepelnek is ebben a remekműben, amit Affleck azóta szégyell, egyenesen pocséknak tartja. Csak annyit tudott, hogy filmezni akar, és azért csinálta ezt a negyedórás rövidfilmet. A tovább mögött, két részletben megtekintheted... ha érdekel.

Miután a Barney Ross és zsoldosai megszöktették az évek óta sitten hűsölő társukat, Doc-ot (Wesley Snipes és a tomboló önirónia), máris húznak a következő meló helyszínére, ahol a csapat szembesül azzal, hogy az illető, akire ezúttal ráküldték őket, valójában nem más, mint a Feláldozhatók egyik alapítója, Conrad Stonebanks (Mel Gibson), aki azóta fegyverkereskedőként vált milliárdossá. Conrad halálos sérülést üt egyikükön, így Barney nyugdíjba küldi csapatát, és néhány újonccal vág neki, hogy helyre tegye egykori társát.

Bruce Willis másnaposan felébred. Véletlenül visszaalszik. És a világ elpusztul. Rögtön azzal indítanék, hogy a három emblematikus akciósztár, Stallone-Willis-Schwarzenegger közül nekem a kedvencem Bruce Willis. Igen, nálam ő jelenti azt, hogy akciófilm. A megoldás pedig pofon egyszerű azon túl, hogy mégiscsak fuckin' Die Hard: Willis átlagember külsővel/belsővel rendelkezik. A borostás, kopaszodó, családi gondokkal küszködő, láncdohányos, és nem kicsit cinikus figurájával egy kicsit mindig jobban tudtam azonosulni, mint az izomkolosszusokkal. Ezért is voltam szomorú, amikor néhány éve bejelentette, hogy elege lett az akciófilmekből. Pedig ha van ember, aki megtört bagóval a szájában, stukkerrel a kezében képes a lehető leglazábban kiköpni egy laza egysorost a száján, az bizony Bruce Willis. Lássuk, nekem mik tőle a kedvenceim.

Ahogy azt Jégkocka barátunk az első rész végén megígérte, Schmidt és Jenko ezúttal egyetemre mennek. A protokoll egyszerűnek tűnik, miszerint "csináljátok azt, amit régen, az úgyis működött", lévén, hogy ezúttal is drogárusítás van a dologban. A két idióta neki is vág a felsőoktatásnak, órákra járnak, nagyon hamar beilleszkednek, kapásból van is egy nyom, amin elindulhatnak, de szembesülniük kell néhány olyan dologgal is, amire nem számítottak...

Természetesen filmekből összevágva. Ha nem tudod, mire üss el 10 percet, és jó az angolod, akkor hajrá.  

Scott és Penny egy fiatal pár, akik egy isten háta mögötti kis házikóba indulnak, otthagyva a város forgatagát, illetve, hogy a férfi filmet készítsen az idilli természetben. Minden szép és jó, a ház otthonos, a táj meseszép. Aztán lassan feltűnik nekik, hogy nincsenek egyedül: a közelben él ugyanis a rejtélyes Mr. Jones. Totemoszlopokat, illetve sajátos "madárijesztőket" épít a környező erdőben, a párocska pedig nem bírja ki, hogy ne szaglásszon utána. Nem kellett volna?

Van ez így, hogy ajánlok egy itthon kevésbé ismert filmet , és a hozzászólások közt ti megemlítetek egy másikat. Én pedig a kíváncsiságtól vezérelve jól meg is nézem, aztán galád módon visszaajánlom nektek. A karmester Adriannal egy telefonnal felvett videóban közli barátnője, hogy elhagyja, nem bírja már tovább. A srác úgy dönt, hogy jól felönt a garatra, a bárban pedig megismerkedik a felszolgáló lánnyal, Fabianával, akivel végül össze is jönnek. Majdhogynem minden klappol, azonban a lány, amíg egyedül van a férfi házában, egyre több megmagyarázhatatlan, furcsa jelenségre lesz figyelmes...

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagy világból.

Valljuk be, Roland Emmerich 1998-as Godzilla filmjét nem egy nagy truváj felülmúlni. Mindössze 11 évesen láttam, ráadásul moziban, és bevallom diadalmasan, akkor tetszett is, de nem kellett hozzá eltelnie sok évnek, hogy valamelyik újra nézés alkalmával kiszúrjam minden hülyeségét. Gareth Edwards mindössze egyetlen komolyabb filmmel a háta mögött most megkapta a lehetőséget, hogy feltámassza nekünk a szörnyet.

Amnéziás férfi tér magához a Hollywood feliratnál. Mellette egy holttest hever. Lelőtték. A halott kabátja zsebébe nyúlva hősünk egy rendőrjelvényt talál. A földön egy pisztoly hever. Nincs mit tenni, emberünk útnak indul, hogy kiderítse, ki is ő valójában, és hogy miért akarják minden irányból megölni? Ahogy kutakodik a saját múltja után, úgy lesz egyre nagyobb a zűrzavar.

Jerry Black (Jack Nicholson) nyugdíj előtt álló nyomozó, aki szó szerint retteg attól, hogy fel kell hagynia hivatásával, semmi kedve a szürke hétköznapokhoz, amik várnak rá. A kollégái által rendezett búcsúbulija közben riasztás érkezik, miszerint megtalálták egy nyolc éves kislány holttestét a hegyekben. Jerry nem bír magával, látja maga előtt a semmittevő éveket, így ő látogat el a lány szüleihez, hogy közölje velük a szörnyű hírt. Megígéri nekik, hogy megtalálja a gyilkost.

Unod az elcsépelt horror kliséket? Többre vágysz, mint egy Paranormal Activity 17? De mégsem azt akarod nézni, hogy kit milyen brutálisan mészárolnak le? Eleged van a halhatatlan sorozatgyilkosokból? Oké, a sok sablon-kérdés után megadom a választ, mégpedig, hogy a Te filmed barátom a La Casa Del Fin De Los Tiempos című, venezuelai film lesz 2013-ból.

"Nézze, a világot teljesen más személyek kormányozzák, mint ahogy azt az emberek hiszik..." - Benjamin Disraeli, Brit miniszterelnök, 1874 - 1880 Ezzel a felütéssel indít a The Conspiracy, amely mind megvalósítását, mint témáját tekintve sajnálatos, hogy elkerülte kis hazánkat. A 2012-es, dokumentarista, nem mellesleg found footage stílusban leforgatott, már-már horrorisztikus elemekkel is dolgozó thriller egy bizonyos Christopher MacBride keze munkája, egészen pontosan az első egész estés produkciója, és reméljük, hogy nem az utolsó.

Sin City, a mocsoktól bűzlő város, ahol a hétköznapi ember talán egy laza délután erejéig sem bírná ki. Züllött, undorító alakok, kurvák és korrupció. A bűn városa. Három történet, amik halványan érintve egymást tárulnak a szemünk elé. A nyugdíj előtt álló rendőr, aki megment egy kislányt a befolyásos szenátor pedofil fiának karmai közül. A bosszúra szomjas torzszülött, aki kiakarja egyenlíteni a számlát. Valamint Dwight, aki segít az óvárosi prostiknak, mielőtt felborulna a rend köztük és a zsaruk közt.

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagy világból.

Mert minden témájú filmből KETTŐ kell! Tavaly két moziban foglalták el a Fehér Házat, az egyik Jobs-film után hamarosan jön a másik, de úgy tűnik, hogy a hasonmás-filmből sem elég egy. Az Enemy és a The Double: mindkettő tavaly érkezett, mindössze egyetlen nap eltéréssel, de mindkettő a Toronto Filmfesztiválon debütált, és egyik sem egy sétagalopp. Szóval a The Double. Adva van Simon, az egyszeri, magányos ember. Munkatársai átnéznek rajta, álmai nője pedig csak egy távcső-kukkantásra van tőle. Azonban egyik nap a munkahelyén megjelenik az új munkatárs, James, aki hajszálpontos mása Simon-nak. De mintha senki nem venné a lapot. James egyedül a természetében különbözik hősünktől: míg Simon magának való, zárkózott és szerencsétlen típus, addig James a szöges ellentéte: magabiztos, határozott és falja a nőket.

Ben Harper a zsaruk elől menekülve siet haza családjához. Gyilkolt, tíz ezer dollárért. A pénzt elrejti, és megígérteti két gyermekével, hogy senkinek se árulják el, hova dugták. Még az anyjuknak sem. A rendőrök jönnek, elviszik a férfit, a bíróság pedig halálra ítéli. Cellatársa, a magát Prédikátornak nevező vallási fanatikus (valójában egy pszichopata) Harry Powell, akit mindössze harminc napra kasztliztak be, minden erejével azon van, hogy kiszedje Benből a pénz rejtekhelyét, ám a férfinak lakat van a száján. Azonban ez nem rettenti el a Harryt, hogy szabadulása után az özvegy kegyeibe férkőzzön. De, hogy mire képes a pénzért...

Állítólag a Sundance Filmfesztiválon féltek rajt rendesen. Az igazat megvallva engem az előzetes annyira nem győzött meg, pedig mostanság megint rá vagyok kattanva a horrorfilmekre. Elkelne már valami minőségi darab. Az eddigi kritikák szerint jó lesz. Kickstarter projektről van szó, nem többet, mint harmincezer dollárt tapsoltak el rá.  

Ha voltam gondban toplistával, akkor íme. Kapásból 17-et írtam össze, majd jött a hosszas szelektálás, végül a még hosszabb sorrendbe állítás. Többszöri átnézés, végül kiegyeztem magammal, hogy ez így jó lesz. Miért szeretjük a cameókat? Mert piszkosul feltudják dobni az adott filmet. Röpke mellékszerepekben ismert arcok... mi kell még? Főleg, ha ehhez még önirónia is társul, esetleg kikacsintásokkal is színesítik a szituációt. Ahogy a korábbi listáknál is, itt is fontos tudnivaló: a beválogatottak, illetve a sorrend szigorúan szubjektív.

Ivan Locke (Tom Hardy) a meló végeztével kocsiba ül, és útnak indul. Útja során szinte folyamatosan telefonál különböző emberekkel és mi ezen hívásokból rakjuk össze a férfi sorsát, ami jelen helyzetben közel sem irigylésre méltó. Munka, család, miegymás. Röviden: az ember, akinek hirtelen minden szar összejött. Ő pedig próbálja helyre rakni a gyenge léceken rezgő életét, ami bármelyik pillanatban eldőlhet.

Mike Enslin kislánya halála után még a házassága is gallyra ment, ő pedig a munkájába menekül. Sikeres íróként azt a célt tűzte ki maga elé, hogy meglátogat minél több olyan helyet, ahol állítólag érzékeltek paranormális jelenségeket, hogy aztán ő majd jól lerántsa a leplet. Szkeptikus hozzáállásával indul el a New York-i Dolphon Hotel 1408-as számú szobájába. Történtek ott furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok, ez neki bőven elég. Noha az igazgató minden erejével azon van, hogy lebeszélje róla az írót, ő hajthatatlan, és végül csak megkapja a kulcsot. Nem kellett volna.

Nagyvállalati kémkedés cyberpunk stílusban. Jöhet? A 2002-es Cypher egy itthon nem annyira ismert science fiction + kémfilm koktél, méghozzá Vincenzo Natali, a Kocka rendezőjének tolmácsolásában. Ezen pár sor alapján lényegében könnyen eldönthető, rááldozol-e másfél órát az életedből erre az abszolút méltatlanul hanyagolt, hangulatos, csavaros és izgalmas szösszenetre.

A The Fifth Estate könnyen lehetett volna az új Social Network, tulajdonképpen minden adva volt, hogy ez így legyen. Itt is megkapjuk a sajátos természetű főszereplő zsenit, aki valami újat talál ki, sőt, itt is van csatlós, akivel megromlik a viszony. Hogy tovább fokozzam: ennek a filmnek jobbnak kellett volna lennie, mint a Social Network, elvégre egy Benedict Cumberbatch & Daniel Brühl duó mégis ütősebb, mint az Eisenberg & Garfield, valamint itt világméretű botrányokról is szó esik. Mégsem lett jobb.

Baráti társaság indul hajókázásra egy szép, szombati napon. Süt a nap, kiváló az időjárás egy ilyen kiruccanásra, mindenki vidám. Kivéve egyikük, Jess, aki már-már depresszív hangulatban érkezik. Neki is vágnak a hajóútnak, viszont viharba keverednek. A csapat tétlenül várakozik a felborult vitorláson, hátha arra jár valaki, és láss csodát: érkezik is egy hajó, amire felszállva szembesülnek azzal, hogy kong az ürességtől. És ennyi, tovább nem vagyok hajlandó belemenni a történetbe, mert minden szó spoiler lenne. És Te sem fogsz semminek utánanézni Kedves Olvasó, hanem mindössze ennyi információ birtokában nézed meg a filmet. Nyugi, a bejegyzés többi része spoilermentes.

Autós üldözés, lövöldözés, robbanás, adrenalin: akció rövidfilm a javából! Ja... és stop-motion.  

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagy világból.

Az embernek vannak napjai, amikor hullafáradtan hazaérve másra sem vágyik, csak egy alig másfél órás kikapcsolódásra, mielőtt álomra hajtaná a fejét: egy olyan filmre, ahol teljes mértékig brain off van, nem kell agyalni, csak felhőtlenül szórakozni és átadni magát a sorozatos hülyeségeknek. Na, én a múltkor pont így jártam, és a megoldás: Shoot'Em Up! Nem fogok tökölni: ez a film egyszerűen (elnézést előre is) kurva jó! Igaz ami igaz, a film nézése közben egyre valószínűbbé válik az a tény, hogy a készítőknek volt néhány elvetemült ötletük, alapkoncepció gyanánt pedig csupán csak annyit firkantottak le egy papírra, hogy "hát sokat lőnek benne". És erre építettek egy filmet, amihez egy meglehetősen gyenge történetet is kreáltak, de az ég világon semmi másért, csak hogy teret adjon az újabb és újabb elszállt ötleteknek.

James atya egy ír kisváros lelkésze. Többnyire mindenkivel jóban van, teszi a dolgát, ahol pedig tud, ott jó tanácsokat ad. Egyik gyóntatás alkalmával azonban az egyik híve megfenyegeti őt: egy hét múlva vasárnap megfogja ölni. Elmondja ugyanis az atyának, hogy gyermekkorában rendszeresen erőszakolta őt egy pap, aki azóta már nem él. De ha élne, akkor sem érdekelne senkit, ha eltenne láb alól egy pedofil papot. Na de ha egy ártatlan papot ölne meg... És igen, pont emiatt választja James-t: mert neki nincs bűne.

Holy fuckin' shit! Idén szeptember 9-re esik Karácsony, amikor is érkezik a Sons of Anarchy záró évadjának első, másfél órás epizódja. Itt bizony kemény dolgok lesznek, nagy kérdés, hogy vajon kik fogják túlélni ezt az egészet? Kurt Sutter durva dolgokat ígért, bár ezt inkább a brutalitásra értette, és semmi kétségem affelől, hogy egy kegyetlen nagy vérfürdő lesz az, ami jellemezni fogja az évadot.  

Unatkozó milliomospalánták, tökéletes testek, szex fűvel-fával. Ismerős? Igen, joggal ugrik be Bret Easton Ellis neve, aki történetesen nekem az egyik kedvenc írom. Abba most nem akarok belemenni, hogy a sorai milyen hűen átadják ezeknek a kiüresedett életű burzsuj kis köcsögöknek a semmitmondó belső lelkiállapotát, inkább arra térjünk rá, hogy mennyire nem működik egy film, ha a forgatókönyvét maga Ellis írja.

Van az a pont, amikor úgy ülsz le egy zupahíró képregényadaptáció elé, hogy oké, akkor jöjjön, aminek jönnie kell. Nem vársz sokat, már kicsit megcsömörlöttél a sok egy kaptafára készült film láttán, robbanjon, aminek robbannia kell, agy kikapcs, lesz ami lesz. Pont így voltam a Winter Soldier kapcsán én is. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy hoppá, élvezem amit látok. Végre sikerült újítani a dolgokon, és bevezettek egy nyomozós, már-már kémfilmekbe hajazó szálat. És ennek nagyon örültem. Egészen addig amíg... el nem érkeztünk a film második feléhez. Itt tudatosult bennem, hogy ja, basszus tényleg, elfelejtettem, hogy mégis csak egy szuperhős filmet nézek.

Spoilermentes! Mocskos, bűnös, igazságtalan és ami a legfontosabb: realista. Ha van sorozat, ami nálam mindmáig nem volt képes az első helynél lejjebb adni, akkor az a The Wire. A helyszín Baltimore. Ahol tizenéves bő gatyás, színes bőrű srácok árulják a sarkon a drogot. Nevezhetjük gettónak: itt elevenednek meg a gengszter hip-hop zenék veszélyeket rejtő háztömbjei. Használt fecskendők és töltényhüvelyek hevernek az utcákon. Azokon az utcákon, ahonnan a drogdealereket csak azért nem viszi be a rendőrség, mert csak felesleges papírmunka. Azokon az utcákon, ami maga a vadon. Mert nem vagy biztonságban. Útban vagy valakinek, esetleg csak arra jársz, könnyen kaphatsz egy golyót, hiába nézel folyton a hátad mögé. Ilyen a The Wire férgektől hemzsegő világa, a lepukkadt blokkok bűze szinte átszűrődik a képernyőn.

Vígjáték, western, thriller, dráma, krimi... Coenékben az a jó, hogy akármilyen hangulatban vagyok, biztosan találok a repertoárjuk között egy éppen passzoló filmet. Lévén, hogy kedvenc rendezőim listáján egy Top 3-ban biztosan benne lennének, összegyűjtöttem hát tőlük a 10 kedvenc filmemet. Szigorúan szubjektív vélemény alapján.

Ezek voltak a hét legfontosabb filmes hírei a nagy világból.

Brad Anderson rendezett már nekünk jobb, kevésbé jobb és rossz filmeket is, volt, hogy elment inkább sorozatepizódokat gyártani, de tény, hogy nem egy kimondottan rossz rendezővel van dolgunk. Igaz ami igaz, a legnagyobb patronát a Gépésszel lőtte el, és azóta mindenki ahhoz méri a szintet, ha előkerül a neve, de nem szabad! Shyamalan is ugyanebbe futott bele annak idején. Régóta tervbe volt már véve Anderson egy korábbi, 2001-es horrorfilmje, amit a múltkor jól meg is néztem.

Jack Torrance csak egy kis nyugalomra vágyik, hogy megírhassa könyvét, így elvállal egy öt hónapos gondnoki állást a Szépkilátás Hotelben, amíg az a téli időszakra teljesen kiürül. Feleségével és fiával költöznek be ebbe a gigantikus szállóba. Ugyan Jacket figyelmeztetik, hogy az előző gondnok teljesen bekattant és egy fejszével kiírtotta családját, de neki mindennél jobban kell ez a munka. Ahogy telik az idő, lassacskán Jack gyógyszere is mintha kezdene teljesen elgurulni, ráadásul beköszönt egy hatalmas hóvihar, amely szinte elzárja őket a külvilágtól.