A szobalány / The Handmaiden [2016]

Na jó, ez kellett. Csupa jót hallottam Park Chan-wook (Oldboy) legújabb filmjéről, és igazából csak az időt kerestem ahhoz, hogy képes legyen rászánni két és fél órát egy filmre. Csatlakoznom kell azokhoz, akik éltették A szobalányt, mert aki egy koreai erotikus thrillerre vágyik, az ne keressen tovább: itt van.


Bár nem eredeti ötlet, hiszen Sarah Waters - Fingersmith című irománya volt az inspiráció, átültetve a kort és a helyszínt. A harmincas években járunk, ahol Fujiwara (Jung-woo Ha), a szélhámos elhatározza, hogy kegyeibe férkőzik a dúsgazdag nőnek, Hidekónak (Min Hee Kim). A terv az, hogy idővel feleségül veszi, majd elmegyógyintézetbe záratja, hogy a kiadós örökség az ölébe hulljon. Ebben cinkosa a zsebtolvaj Sookee (Tae Ri Kim), aki a szélhámos mellett szobalányként érkezik a házba. De nem halad minden a terv szerint: a két nő vonzódni kezd egymás iránt, a történet pedig ahogy bonyolódik, úgy tartogat egyre több és több fordulatot.

Bevallom, a film körülbelül első órája egy szimpla "oké" kipréselésére volt elegendő belőlem, itt még nem értettem, mire ez a nagy felhajtás azon túl, hogy ezúttal is bámulatba ejtő, gyönyörű operatőri munkával van dolgunk. Az események nem pörögtek, finoman építkeztek, pont annyira, hogy az ember figyelmét lekösse.


Aztán bumm. Kaptam egy gyomrost, majd egy olyan húzással élt a film, amelyre nem számítottam, de szó szerint pozíciót váltva felültem, minden figyelmem a látottak felé fordítva, hogy na, erről van szó, most vettek meg kilóra. Nem egy világot megváltó fordulatra tessék számítani, de olyan jól volt időzítve és előadva, hogy betalált. Innen pedig csak furfangosabb lett a cselekmény, és ez kitartott egészen a végéig - még a film első egy óráját is maximálisan megbocsátottam, mert így már egészen más szemszögből tudtam rá visszaemlékezni.

És valahol ebben rejlik A szobalány ereje: Park Chan-wook maximális precizitással készítette el a filmet, odafigyelve minden apró részletre. Igen, sok esetben túlságosan ázsiai, de pont nem billen át a mérleg azon oldalára, hogy a nyugati produkciókon nevelkedett embereknek zavaró legyen - számukra is teljesen élvezhető, amit látnak. És ha már erotikus thrillerről beszélünk, nem szabad elmenni a hm, szaftosabb jelenetek mellett, amelyek egyetlen percig sem lesznek öncélúak, hiszen helyük van ebben a történetben, de nem is akármennyire.

Bár le kell hozzá ülni, de bőven meghálálja a rá áldozott két és fél órát. Ne tessék túl sok párhuzamot vonni az Oldboy-jal (én azt azért még mindig jobb filmnek tartom), de szépen visszaköszönnek Park-Chan-wook kéznyomai. Az úristen óvjon minket attól, hogy valaha ebből is amerikai remake készüljön (főleg, hogy sorozat már volt a regényből anno), viszont amíg be nem jelentik, addig nézze meg mindenki ezt, az "eredetit", mert nem fogja megbánni, az hétszentség!


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.