Kong: Koponya-sziget / Kong: Skull Island [2017]
King Kongot az elmúlt 84 (!) év alatt nem egy filmben láthattuk, Godzilla mellett a másik legkultikusabb óriásszörny a filmtörténelemben. Legutóbb ugye Peter Jackson próbált összehozni valamit ezzel a gigászira nőtt majommal, a végeredmény viszont nem lett minden igényt kielégítő. Az ember azt hinné, már az utolsó cseppet is kipréselték ebből a sztoriból, de ugye Hollywood nem az a fajta, aki ne húzná elő pofátlanul a kalapból ugyanazt a nyulat... vagyis, akarom mondani, majmot.
Mert ugye épül az a bizonyos Monster Univerzum, amelynek első állomása a 2014-es, enyhén félresikerült Godzilla volt, most pedig elérkeztünk a második lépéshez, hogy aztán 2020-ban ez a két monstrum egy filmben mutassa meg, hol lakik az atyaúristen. Legalábbis reméljük, hogy így lesz. Mert van egy jó hírem: a Kong: Skull Island megéri a pénzét. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden idők Kong-filmjével állunk szemben, egyszerűen csak leülsz, rágod a popcornt, szórakozol ezen a bazi drága B-filmen, hogy a végén elégedetten távozz. A helyén kell kezelni, ott pedig nagyon is megállja a helyét.
Kétdimenziós karakterekkel, papírvékony történettel, ám szerencsére mindenféle maszlag, vagy túlontúl bántó hülyeségeket mellőzve készült el a Skull Island, némi humorral nyakon öntve, nem mellesleg olyan látvánnyal, hogy a hajadat leteszed. Egyszerűen gyönyörű, ahogyan ez a film kinéz. Eleve ott van a sziget, ahova már most foglalnám a repjegyet, annyira el lett találva a helyszín - nem beszélve a helyenként erősen Apokalipszis Most-ra hajazó színvilágról. És ugye a lények, a harcok, mind-mind kegyetlenül csapódnak az arcodba. Nem kell félni: látod, hogy mi történik, jelentős részük nappal játszódik, és nem egyszer mutatják nagy totálban, ahogyan két lény (rendszerint egyikük Kong) püföli egymást.
Csak ülsz, és tátod a szád.
Brutális ereje van ezeknek a képkockáknak, ennek fokozásában pedig a hangeffektek is fontos szerepet játszottak. Látványfilm, a jobb fajtából. Így kéne minden CGI-mókának kinéznie, nem pedig sötétben, random félbevágott jelenetekkel. Beszélhetnék sztoriról, de az egész tényleg kimerül annyiban, hogy egy expedíció indul a rejtélyes Koponya-szigetre, ahol aztán bajok lesznek.
És bár maga a csapat összeverbuválása valóban nem a legjobban sikerült úgy a cirka első félórában, de hamar megvillantja a film az első nagy bravúrját: nincs hosszú ideig rejtegetett szörny, Jordan Vogt-Roberts-ék (szerencsére) meg sem próbálták fokozni az izgalmat azzal, hogy csak tologatják Kong megjelenését, de nem ám. Ahogyan a szigetre érkeznek, az óriásmajom máris ordenáré nagy hentelésbe kezd. Te pedig elismerően csettintesz, hogy erről van szó.
A színészekről annyit, hogy szó szerint dúskálnak az ismert arcok (oké, fussunk végig: Tom Hiddleston, Samuel L. Jackson, Brie Larson, John Goodman, John C. Reilly, valamint a Straight Outta Compton Dre-je és Eazy-je, Corey Hawkins és Jason Mitchell), de egyiküknek sem kellett megerőltetni magát túlzottan, mert a szerepük, a karakterük nem kívánta meg. Ez valahol Brie Larson-nál lógott ki, akin látszott, hogy szeretett volna villantani (na nem azt, hé!), de hát ez nem egy Szoba mélységű dráma, messze nem az.
Végszónak: amíg tehetitek, nézzétek meg! Ez otthon nem fog ekkorát ütni, lehet bármekkora tévéd és bármilyen fasza házimozi rendszered. Ha az elvárásokat belövitek egy "badass szörnyfilm" kaliberre, akkor baromi jól fogtok szórakozni. Én így tettem, és a földbe döngölt.
Mert ugye épül az a bizonyos Monster Univerzum, amelynek első állomása a 2014-es, enyhén félresikerült Godzilla volt, most pedig elérkeztünk a második lépéshez, hogy aztán 2020-ban ez a két monstrum egy filmben mutassa meg, hol lakik az atyaúristen. Legalábbis reméljük, hogy így lesz. Mert van egy jó hírem: a Kong: Skull Island megéri a pénzét. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden idők Kong-filmjével állunk szemben, egyszerűen csak leülsz, rágod a popcornt, szórakozol ezen a bazi drága B-filmen, hogy a végén elégedetten távozz. A helyén kell kezelni, ott pedig nagyon is megállja a helyét.
Kétdimenziós karakterekkel, papírvékony történettel, ám szerencsére mindenféle maszlag, vagy túlontúl bántó hülyeségeket mellőzve készült el a Skull Island, némi humorral nyakon öntve, nem mellesleg olyan látvánnyal, hogy a hajadat leteszed. Egyszerűen gyönyörű, ahogyan ez a film kinéz. Eleve ott van a sziget, ahova már most foglalnám a repjegyet, annyira el lett találva a helyszín - nem beszélve a helyenként erősen Apokalipszis Most-ra hajazó színvilágról. És ugye a lények, a harcok, mind-mind kegyetlenül csapódnak az arcodba. Nem kell félni: látod, hogy mi történik, jelentős részük nappal játszódik, és nem egyszer mutatják nagy totálban, ahogyan két lény (rendszerint egyikük Kong) püföli egymást.
Csak ülsz, és tátod a szád.
Brutális ereje van ezeknek a képkockáknak, ennek fokozásában pedig a hangeffektek is fontos szerepet játszottak. Látványfilm, a jobb fajtából. Így kéne minden CGI-mókának kinéznie, nem pedig sötétben, random félbevágott jelenetekkel. Beszélhetnék sztoriról, de az egész tényleg kimerül annyiban, hogy egy expedíció indul a rejtélyes Koponya-szigetre, ahol aztán bajok lesznek.
És bár maga a csapat összeverbuválása valóban nem a legjobban sikerült úgy a cirka első félórában, de hamar megvillantja a film az első nagy bravúrját: nincs hosszú ideig rejtegetett szörny, Jordan Vogt-Roberts-ék (szerencsére) meg sem próbálták fokozni az izgalmat azzal, hogy csak tologatják Kong megjelenését, de nem ám. Ahogyan a szigetre érkeznek, az óriásmajom máris ordenáré nagy hentelésbe kezd. Te pedig elismerően csettintesz, hogy erről van szó.
A színészekről annyit, hogy szó szerint dúskálnak az ismert arcok (oké, fussunk végig: Tom Hiddleston, Samuel L. Jackson, Brie Larson, John Goodman, John C. Reilly, valamint a Straight Outta Compton Dre-je és Eazy-je, Corey Hawkins és Jason Mitchell), de egyiküknek sem kellett megerőltetni magát túlzottan, mert a szerepük, a karakterük nem kívánta meg. Ez valahol Brie Larson-nál lógott ki, akin látszott, hogy szeretett volna villantani (na nem azt, hé!), de hát ez nem egy Szoba mélységű dráma, messze nem az.
Végszónak: amíg tehetitek, nézzétek meg! Ez otthon nem fog ekkorát ütni, lehet bármekkora tévéd és bármilyen fasza házimozi rendszered. Ha az elvárásokat belövitek egy "badass szörnyfilm" kaliberre, akkor baromi jól fogtok szórakozni. Én így tettem, és a földbe döngölt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.