Élet / Life [2017]

Egy Föld körül keringő űrállomás legénysége befog egy, a Marsról származó mintákat tartalmazó szondát. Ez az első, hamisítatlan tény arról, hogy létezik élet rajtunk kívül. Az egysejtű organizmus a Kelvin nevet kapja, eleinte nagy a boldogság, mígnem a jövevény fejlődni kezd, méghozzá rohamos léptékben. A gondok ekkor ütnek be, és ahogy az várható volt: a hat tagú legénység fogyatkozni kezd.


Azért valljuk be, az űrhajón játszódó horrorfilmek háza táján elég méretes lyuk tátong. Bár valószínűleg készülnek ilyesmi produkciók, amelyek egyenesen dvd-re kerülnek ki a maguk szolid költségvetésével, valamint az Imdb-n 2-3 pont környékén tanyázó pontszámaikkal, de a valamire való próbálkozások elég rendesen eltűntek. Ez pont a múltkor szúrt szemet, amikor az Alien és a The Thing (oké, az sarkkör, de idegen lény) újranézések voltak itthon betervezve. A Life kellett, mint egy falat kenyér azok számára, akik hozzám hasonlóan imádják ezt a műfajt.

A Life jött is, látott, de sok eredetiséget nem tartalmazott. Kezdve az űrállomás sztereotíp legénységével (orosz akcentus, elhivatott tudós, mókamester, csendes ázsiai), valamint a forgatókönyv húzásaival. Masszív B-film: az idegen jön, lát, és ahogy fejlődik, úgy lesz egyre veszélyesebb, ezzel arányosan a csapat létszám is csökken. Pár kisebb meglepetést még így is tartogat, de egyiken sem sikerül úgy igazából meghökkenni. Ha ez nem lenne elég, a párbeszédek még hagyján, de a monológok, levegőbe beszélt moralizálások nem kicsit fájnak, amikor egyik-másik karakter kinyitja a száját és mondja a farzsebből előrángatott bölcsességeket.


DE - és ez a 'de' nagyon fontos a továbbiakban: a Life kegyetlen képsorokat tartogat, és nem egyszer sikerül kiválóan adagolnia a feszültséget, fokozni a néző pulzusát. Nincs finomkodás, ha véres jelenetről van szó, akkor ott vér folyik (pontosabban lebeg a súlytalanságban), felszisszensz a látottaktól, kényelmetlenül érzed magad, legszívesebben eltakarnád a szemed, de a bravúros hangeffektek miatt még így is tudod, hogy éppen mi történik a vásznon. Daniel Espinosa elérte, hogy mocsok szarul érezd magad a film jelentős részében, még akkor is, ha a legénység felével jóformán azonosulni sem tudtál. Mint űrállomáson játszódó sci-fi horror, nagyon a helyén van a Life, viszont, mint film, na úgy már sokkal inkább rezeg a léc.

Jake Gyllenhaal hozza a szokásos 'fura figurát', a különc űrhajós, aki nem rajong a földi életért, mellette pedig Rebeca Ferguson volt az, aki a másik főbb karaktert képezte. Ryan Reynold jóformán saját magát alakította, de akit főként az ő neve vonz be, az jó eséllyel csalódni fog. Ariyon Bakare volt még érdekes karakter, talán valahol róla tudtunk meg a legtöbbet és került a legközelebb hozzánk, ahogyan az orosz karaktert megformáló Olga Dihovichnaya is jó volt, de sajnos vele sem foglalkoztak eleget. Ahogyan Hiroyuki Sanada figurájáról is csak annyit sikerült bemutatni, hogy éppen gyereke született.

Valahol egy hiánypótló alkotás, valahol pedig egy kapufa lett a Life. Nagyon vegyesek az érzelmek, de semmiképp sem egy igénytelen baromság, a mérleg azért a pozitív oldal felé billen. És bár a befejezés lehet akármennyire gonosz, gyakorlott filmnézőket már nem feltétlenül lep meg annyira (nem, nincs Venom!). Egy mozijegy árat bőven megér, viszont akinek előkelő helyen volt a várólistáján, az egy kicsit tekerje lejjebb az elvárásokat. Csalódni ugyan nem fog, de messze nem olyan profi, mint műfajbeli elődei.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.