DarkSide Joint

Nem az első trailer, ami kijött az idén érkező Kong-filmhez (amelyet majd ugye összekapcsolnak a Godzillával), de az eddigi leghatásosabb. Bármiféle szófosás nélkül: március 9. Kötelező!

Slenderman egy interneten elterjedt, fiktív rémalak. Aki nincs képben vele kapcsolatban, annak kezdésnek egy kis gyorstalpaló: 2009-ben a Something Awful nevű oldal hirdetett meg egy pályázatot, ahova kitalált horrorkarakterekről, Photoshop segítségével készített képeket vártak, mellékelve egy sztori az adott mumusról. A verseny győztese egy Victor Surge nevű felhasználó volt, ő készítette el Slenderman-t, aki egy hosszúra nyúlt, arctalan, fekete öltönyt, piros nyakkendőt viselő, emberszabású szörny. Hátából csápok állnak ki, mindig messziről figyel, és gyerekekre vadászik. A mém hamar elterjedt: az előtörténet ismeretének hiányában sokan bedőltek neki, de készült amatőr film (a hivatalos pedig már alakul, szépen lassan), játékok, rengeteg rajongói kisvideó, valamint tovább bővült a képek repertoárja, ahol a háttérben felsejlik Slenderman. Szép kis mítosz épült ki köré, arra azonban senki nem számított, hogy egy ilyen jelenségből aztán vérfürdő lesz. A Beware the Slenderman, az ...

Így nézne ki a Kaliforniai álom , ha maga a mindfuck király, David Lynch rendezte volna. Elég furcsa így látni a képkockákat, ám valahogy mégis remek alapanyag volt egy ilyen kaliberű fan-trailer elkészítéséhez.

És elérkeztünk a végéhez: a hármas utolsó darabja a csokis-mentolos színt kapta, a'la Cornetto, ezzel tisztelegve a sci-fi műfaja előtt. Mert Wright és csapata ezúttal az inváziós filmeket vette górcső alá és fordította ki azokat sablonjaikból, tisztelegve előttük. A cím becsapós, mert a The World's End voltaképp egy kocsma is egyben, amely egy 12 állomásos kocsmatúra utolsó állomása, ahová annak idején egy iskolás, baráti társaságnak csak nem sikerült eljutni végül. Eltelt jó pár év, a még mindig múltban ragadt, 40 évesen is hedonista felfogást valló Gary King (Simon Pegg) úgy dönt, összeboronálja a régi brigádot, hogy utazzanak vissza szülővárosukba, és ezúttal tényleg vigyék végig a túrát. A gond az, hogy Gary-n kívül a csapat többi tagja már komoly felnőtt, nem isznak, családjuk van, jó állásuk, az pedig csak hab a tortán, hogy még félúton sem járnak, amikor rájönnek, hogy a várost idegenek szállták meg, átvéve az ott élők testét, identitását. A trilógia leggyengébb ...

Vannak filmek, amelyek nem attól lesznek klasszikusok, mert annyira jók lennének, sőt: pont ellenkezőleg. Ebbe a kategóriába tartozik Ed Wood szinte teljes munkássága, de főleg a 9-es terv az űrből . Aztán ott van még a Troll 2, amelynek voltaképp semmi köze a simán csak rossz első részhez. A kultstátuszt nem pusztán annak köszönhetik, hogy pocsékra sikeredtek. Általában a készítők nem vették figyelembe, hogy amit és ahogyan csinálnak, az rossz, ők pedig véresen komolyan gondolták művüket. Ennek eredménye pedig az "annyira szar, hogy már szórakoztató" kategóriát szülte meg. Pontosan ilyen a The Room is, amelyet 2003-ban egy bizonyos Tommy Wiseau hozott össze. De nem akárhogy. Írta, rendezte, producere volt, sőt: a főszerepet is magára osztotta - arról nem beszélve, hogy a saját portréja borítja be a plakátot. Az még hagyján, hogy Wiseau nem az a kimondottan fotogén alkat, de színészi teljesítményéhez hasonlót egy maximum ötéves kisgyerek produkál az óvodai előadáson - mo...

A nap egyik híre, hogy kijött egy kaszting kép a jövőre érkező Han Solo-filmhez. Rajta a stáb főbb tagjai, méghozzá a Millenium Falcon fedélzetén. Minden szép és jó, mindenki boldog, de most elmondom, hogy akármekkora, hardcore Star Wars-fan is vagyok, miért is vagyok szkeptikus pont ezzel a filmmel kapcsolatban. Ellene : - Alden Ehrenreich. Sorry, nekem ő egyelőre nem Han Solo. Korai ezt így kijelenteni, talán majd egy trailer után megváltozik a véleményem, ha csak valamicskét is, az már elég lesz. Persze könnyű ezen puffogni, és az ő vállát is hatalmas teher nyomja, hiszen egy olyan, évtizedek óta kultikus figurát fog alakítani, akit most először kasztingoltak újra. - Woody Harrelson... viszont mielőtt sértődötten anyáznál, megnyugtatlak: Woody piszok jó színész, DE: annyira karakteres, annyira megszoktuk már az ábrázatát, a jelenlétét a sok év alatt, hogy félő, én elsősorban azt fogom látni, hogy 'jé, Woody Harrelson a Star Wars univerzumban'. Ezért is jó ötlet sokszor ...

Az a helyzet, hogy J.J. Abrams újabb jól bevált dologra teszi rá a mancsát: egészen pontosan Stephen King műveire. Az egész megvalósítás sorozat formájában öltene alakot, méghozzá egy antológia berkein belül, azaz minden évad más és más regényhez, novellához nyúlna. A kapocs köztük a már ismert Castle Rock, a fiktív kisváros, amelyhez King előszeretettel nyúl, mint aktuális helyszín. A teaser egyelőre nem mond sok mindent, lévén, hogy a projekt még csak ötlet szinten létezik. Kaszting nem volt, de még lehetséges dátum sincs kilátásban, mindenesetre vevő lennék a dologra. Remélem, ha csinálják, azt okosan teszik.

Szeretjük a szitkomokat? Naná! Persze csak óvatosan, hiszen a jó szituációs komédia legalább annyira ritka, mint egy jó horror: sok a szar, a legtöbb pedig hiába indul jól, idővel ellaposodik, vagy éppen elszáll. A nevetőgép, amitől sokan a falra másznak, főleg, ha ott és akkor nem is volt egyetlen poén sem. Lényeg a lényeg, ha van szitkom, amely nálam még a Jóbarátokat is képes messze túlszárnyalni, akkor az a nemrégiben teljes mértékig újrázott Scrubs. A történet főhőse J.D. (Zach Braff), aki az első epizóddal kezd el dolgozni a Sacred Heart kórházban, mint orvos gyakornok. Vele tart régi jó barátja, a sebész gyakornok Turk (Donald Faison), bár a fókusz mindvégig J.D-n van: az ő belső monológjai vezetnek minket végig a sorozaton, nem beszélve arról, hogy emberünk igencsak álmodozó természet, így elég gyakran gondol tovább a képzeletében egy-egy szituációt vagy felvetést. Ezek a gondolatok pedig a sorozat legőrültebb pillanatai közé tartoznak. J.D. a nárcisztikus, megközelíthet...

Ezúttal kisebb kihagyással érkezett meg az új Creepshow, szám szerint a hetedik. De a séma változatlan: három horrorfilm, röviden. BORZONGÁS - HAJSZA A METRÓBAN / CREEP [2004] A metró aluljáró, mint horror helyszín az egyik legnagyobb telitalálat, a Creep pedig ebből próbál kihozni valamit - sajnos csak próbál. Kate (Franka Potente) éppen hazafelé igyekszik egy buliból, amikor a szerelvény megáll, utastársát, az őt molesztáló kollégáját pedig elragadja valami. A lány kétségbeesetten próbál menekülni, mert az a valami éppen őt vette üldözőbe. Nagy kár ezért a filmért, mert a hangulat adott, a díszletek parádésak, és párszor sikerül felszisszenni a látottak közben, de a Creep mégsem lett jó film, erről pedig főleg az ostoba logikával felruházott karakterek tehetnek. Ha van film, amely közben jogosan kiabálsz a képernyő felé "ne arra menj!", "mit csinálsz, te idióta?" és hasonló mondatokat, akkor Christopher Smith (Triangle, Csapatleépítés) rendezése a legjobb...

Rendben, a sztori alapján ez a film alapból menne a kukába: egy festő és családja Texasban találják meg végre álmaik házát, be is költöznek szépen, azonban nem nyugodhatnak, hiszen a gonosz is jelen van. DE - és most jön a lényeg: az előzetes baromi hatásos. Persze aki néz elég horrort, az tudja, hogy a trailer csak egy dolog, de hát a rendező Sean Byrne, akinek már volt egy jóféle horrorja 2009-ben . A The Devil's Candy lényegében már két éves darab, 2015-ben debütált a Torontói Filmfesztiválon, de márciusban az amerikai mozikba is berobban. Ennek apropójából készült egy előzetes is, amelyet most lecsekkolhatunk.

Tény, hogy a Warner szekere a DC-földeken egyre döcögősebben halad előre, hiába próbálják Marvel mintára kiépíteni saját univerzumukat, szegények annyira görcsösen próbálják összehozni a Justice League-filmet, hogy rossz nézni. Őszintén? Sajnálom őket. Nem is, inkább szánom. Vagyis... a fene se tudja. A DC univerzumban kétségkívül jobb és érdekesebb szuperhősök sorakoznak fel, mint a Marvelnél valaha. Superman-t most hagyjuk, ő úgy röhej, ahogy van, de ebből a sötét tónusú világból egy sokkal ütősebb koncepciót kiépíteni, mint a Marvel rágógumi színű/szagú egyvelegéből bármikor. De hagyjuk a felvezetőt, beszéljünk most arról, hogy mostanság szinte minden hétre jut egy-egy hír arról, hogy a várva várt The Batman mennyire nehezen akar összejönni. Ugye a címszereplőt alakító Ben Affleck került szóba annak idején, mint rendező, ami valljuk be, nem is hangzana olyan rosszul, ha mindez nem egy futószalagon gyártott stúdiótermék lenne. Tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be: a Suici...

Igazából egy hosszú-hosszú bejegyzést lehetne írni a weben terjedő őrületekről, kihívásokról. Ugye a challenge, amelyek úgy tűnik, nem ismernek határokat. A Nerve ezt a témát ragadja meg, egyenesen a tökénél és duzzasztja azt egy fiatalokat megbolondító, sokszor életveszélyes őrületté (valljuk be, némelyik a valóságban is kockázatos), amellyel bárki hamar online sztár lehet, miután ezrek követik be és adják neki a különböző kihívásokat. Ez a játék az Idegpálya, megannyi résztvevője van. Az embernek nincs más dolga, mint regisztrálnia, és miután megkapja a feladatot, a telefont magánál tartva streamelje követőinek azt, hogyan hajtja végre: sikeresen avagy sem. Jó téma ez, amely valóban filmért kiáltott, az más kérdés, hogy a Nerve azért bőven hagy némi kívánnivalót maga után. Könnyen kitalálható, hogy ezek a feladatok, kihívások idővel egyre ijesztőbb méreteket öltenek, hiszen ahogy az lenni szokott, minden egyre csak vadul és vadul, így a főszereplő párosunk, Vee (Emma Roberts) ...

Igen, lesz egy ilyen is. Bár az 1983-ban készült, azóta kultuszfilmmé avanzsálódott Scarface is remake, az eredeti ugyanis több, mint 50 évvel korábban, 1932-ben került bemutatásra, most Hollywood úgy döntött, jó ötlet lenne egy újabb Sebhelyesarcú-film. Tudni kell, hogy nekem az Al Pacino nevével fémjelzett változat úgy konkrétan az egyik kedvenc filmem (lassan újra kéne nézni, tényleg). Szóval ha minden a tervek szerint halad, valamikor jövőre láthatjuk az ennél is újabb változatot. A projekt egyelőre rendező nélkül stagnál, de a stáb toborozása már zajlik: a főszerepet Diego Luna (Rogue One) alakítja majd. Ő lesz Tony Montana, a mindenen és mindenkin átgázoló, kicsiből naggyá váló gengszterfőnök. Nos, ez nem jó hír. Sorry, de Luna nem egy ilyen kaliberű szerepre való. Ami viszont némileg enyhíthet a fájdalmunkon, az a nemrégiben kikerült hír, miszerint a forgatókönyvet nem kisebb arcok írják, mint a Coen-tesók. Mellettük Jonathan Herman (Straight Outta Compton) és Terence Winter (A ...

Egy lány egy szobában tér magához. Kezei, lábai összekötözve, szája betömve. Körülnéz: körülötte szintén lányok fekszenek, eszméletlenül, ugyanilyen körülmények között. Néha egy rejtélyes, maszkos férfi bejön, elvisz magával egyet-egyet, a beszűrődő hangok alapján pedig nem bánik vele kesztyűs kézzel. A másik történetszál egy Andrew nevű férfit mutat be, akinek nincs túl sok pénze, de főleg nincs annyi, hogy fedezze a gyerektartást lánya számára. Egyik este egy csomagot talál a lakása előtt, majd megcsörren a telefon, és egy jól fizető ajánlatot kap egy idegen férfitől. Rögtön a lényegre is térek: az All I Need nem egy kimondottan jó film, mondhatni elég szar, de még a horror szintjét is csak alulról sikerül megkapargatnia. Először nagyot néztem, hogy behoznak egy teljesen eltérő, második történetszálat, de így egyre inkább kezdett érdekelni a dolog, mégis mi a franc sül ki ebből az egészből? És nem titkolom egy percig sem, hogy ez a második sztori sokkal érdekesebbnek bizonyult, ...

A tavalyi nagy sikeren felbuzdulva idén ismét egy teljes estét szentelünk a japán animációknak. Az Anime AllNighteren azonban most nem csak Miyazaki műveit élvezheti a közönség, hanem más klasszikusokat is megtekinthetnek az érdeklődők. GHOST IN THE SHELL – PÁNCÉLBA ZÁRT SZELLEM (1995) A nem is olyan távoli jövőben az egyesült hálózatok a csillagokig nyúlnak. Elektronok cikáznak keresztül-kasul a világegyetemben. A fejlett technika azonban nem törölte el végleg a nemzetek közötti különbségeket. Mamoru Oshii, a különleges filmjeiről ismert japán rendező animációs kultuszfilmjében a komputer-világegyetem nem ismert tartományaiba kalauzolja el a műfaj szellemi kalandokra éhes rajongóit. rendező: Mamoru Oshii író: Kazunori Itô operatőr: Hisao Shirai zene: Brian Eno, Kenji Kawai AKIRA (1988) Évtizedek teltek el a Harmadik Világháború kitörése és a Tokiót romba döntő hatalmas robbanás óta. 2019-re a várost újjáépítették, de Neo Tokió gengszterek, terroristák, vallási fanatik...

Na lássuk: egy igen jónak ígérkező pszicho-horror érkezik idén, amelyet a még kezdőnek számító Trey Edward Shults írt és rendezett. De nem miatta, sőt, nem is igazán a főszerepben felbukkanó Joel Edgerton miatt lesz kimondottan nézős (bár kétségkívül remek színész), hanem az alábbi előzetes a felelős, amitől garantáltan leteszed a hajad. A rossz hír az, hogy augusztusig várni kell.

Az Osztrák Tölgy jókora meglepetést okozott, amikor nem is olyan régen a Maggie című filmben bebizonyította, hogy több egy akciósztárnál. Oké, a film olyan volt amilyen, de Arnold remekül alakított, és most úgy tűnik, ismét hasonló alakítást láthatunk tőle. Arnie egy apát alakít, aki várja haza a családját, azonban a légiirányító által okozott balesetben ők is életüket vesztik. A felelőst új személyazonossággal felruházva próbálja védeni a rendőrség, azonban emberünk úgy dönt, nem hagyja ennyiben és felkutatja. A filmet Elliott Lester rendezi, aki eddig nem igazán tett le nagy dolgokat az asztalra, de ugyebár sosem lehet tudni. A forgatókönyvet Javier Gullón írta, neki azért akadnak érdekes munkák a filmográfiájában . Arnie mellett Maggie Grace (Taken-filmek) is feltűnik. De még mielőtt rákattintanál az előzetesre, vedd figyelembe, hogy ez bizony eléggé spoileres. Azt még nem tudni pontosan, mennyit ront majd az élményen, ha rászánod az időd erre a pár percre, mindenesetre ránézé...

Christian Wolff (Ben Affleck) egy autista férfi, nem mellesleg a világ egyik legjobb könyvelője - és ez bizony javarészt fogyatékosságának köszönhető. Egy nagyvállalat könyvelésében különös hibákat fedeznek fel, Christian-t hívják segítségül, hogy nyálazza át a töménytelen mennyiségű adatot. Mindeközben egy katonai egység vadászni kezd a férfira. Hú, ez a film... Alapvetően kíváncsi voltam rá, de annyira mégsem, hogy váltsak rá mozijegyet, az viszont nem volt kérdés, hogy itthon kötelező program lesz majd. Végül pedig nem igazán tudtam hova tenni: egy akciófilm, amely tartalmaz sok-sok profin megrendezett jelenetet, de csak nagyon instabil lábakon áll össze egy egésszé. Volt, amikor levegőt nem tudtam venni, máshol mély sóhajokkal nyugtáztam, hogy oké, haladjunk már valamerre, mert így nem leszünk jóban. Nem is lettünk annyira jóban, de haragban sem: Bill Dubuque írta a forgatókönyvet, aki pár éve A bírót, amellyel úgyszintén ugyanezek voltak a problémák: bőven hosszabb a kellet...

Az első, sőt: leginkább szembetűnő dolog, az új design. Tudom, tavaly is volt már egy kinézet váltás, de idén is megléptem, mert egyszerűen miért ne? Kicsit szokni kell még, de szerencsére (szerintem legalábbis) elég szép ahhoz, hogy megszokjuk. Ha nem is az új külsővel, de az új évvel biztosan lesz pár dolog, ami érinti a blogot. Mégpedig az, hogy idén mocskosul szeretnék szelektálni a filmek között. Régen nem egyszer fordult elő, hogy sok-sok filmet csak az oldal miatt, egy bejegyzés kedvéért néztem meg, de ennek mára már vége. Nyilván most is jó párszor belefogok taposni a szarba, ez elkerülhetetlen. De igyekszem óvatos lenni, és ha már messziről bűzlik egy film, de még a kritikák sem mondják azt, hogy minimum korrekt, akkor azt jó eséllyel passzolni fogom. Egyrészt picit az időm is kevesebb lett, másrészt szeretnék több sorozatot nézni. Ellenben a lelkesedésem nem lett kisebb. Szóval ezek vannak. Ahogy az lenni szokott, mementóként álljon itt a legutóbbi kinézet, RIP neki, de m...

Geoffrey Orthwein és Andrew Sullivan írta és rendezte a Bokeh című sci-fi-drámát, amelyben a főszereplő páros Izlandra utazik, ám egyik nap arra ébrednek, hogy mindenki más eltűnt a Földről rajtuk kívül. Ezzel a felütéssel még bármi lehet. Bár a költségvetés nem volt túl vastag, de ha ügyes a forgatókönyv, még lehet menteni a menthetőt. Nem mellesleg a páros ezzel a filmmel debütál az egész estés mozik között.

Az egyetemista Laurának különös rajongója lesz az iskolában: Marina, a különc lány, akiről senki nem tud semmit, csuklyáját a fejére húzva tölti egyedül, magányosan a napjait. Miután a Facebookon ismerősök lesznek, Laura már kezdi sejteni, hogy valami nem stimmel: a lánynak ő az egyetlen ismerőse, adatlapja pedig tele van bizarr mozgóképekkel, amelyek rémálomszerű víziókra hasonlítanak. Marina piócaként kezd ragaszkodni hozzá, majd miután tudatosul benne, hogy imádottja finoman szólva is leakarja koptatni, öngyilkosságot követ el, amelyet rögzít a webkameráján. Az igazi furcsaságok pedig ezután következnek. Az online élet nem lenne rossz horror alapanyag, hasonlóval már az Unfriended is próbálkozott, amikor is sikerült egy egész korrekt filmet összehozni egy szimpla Skype beszélgetésből. Most a Facebook is megkapja a magáét, illetve kapná, ha a Friend Request idővel nem süllyedne le egy mezei tucathorror szintjére. Mert lássuk be, érdekesen indul, még ha hozott anyagból is dolgoz...

A film közben kissé előtört belőlem a szentimentalizmus: a Pete's Dragon (egy 1977-es film újragondolása, amely itthon Peti sárkánya címen futott) lényegében nem szolgál semmi extrával, mégis egy olyan családi filmélményt nyújtott, amelyet egyszerűen jó nézni. Amilyeneket annak idején, gyerekkorunkban tucatjával néztünk. Mesefilm kicsiknek és nagyoknak, bár sablonszöveg a javából, de így van. Egy kisfiú és egy sárkány története, akik elszakadnak egymástól, majd miután a kisváros lakói tudomást szereznek a lény létezéséről, természetesen elakarják kapni, hogy jó pénzt kaszálhassanak vele. És ennyi. Nem nagy bonyodalom, sőt, a vége is kitalálható. Szerencsére a Pete's Dragon csak ennyit vállal, és ezt maradéktalanul teljesíti is. Nem dobtam el tőle az agyam, és ebben az életben szinte biztos, hogy nem fogom újranézni, de amíg tartott, maximálisan berántott, és szerettem. Amolyan nosztalgia-vasút, a kellemesebb fajtából.