All I Need [2016]
Egy lány egy szobában tér magához. Kezei, lábai összekötözve, szája betömve. Körülnéz: körülötte szintén lányok fekszenek, eszméletlenül, ugyanilyen körülmények között. Néha egy rejtélyes, maszkos férfi bejön, elvisz magával egyet-egyet, a beszűrődő hangok alapján pedig nem bánik vele kesztyűs kézzel. A másik történetszál egy Andrew nevű férfit mutat be, akinek nincs túl sok pénze, de főleg nincs annyi, hogy fedezze a gyerektartást lánya számára. Egyik este egy csomagot talál a lakása előtt, majd megcsörren a telefon, és egy jól fizető ajánlatot kap egy idegen férfitől.
Rögtön a lényegre is térek: az All I Need nem egy kimondottan jó film, mondhatni elég szar, de még a horror szintjét is csak alulról sikerül megkapargatnia. Először nagyot néztem, hogy behoznak egy teljesen eltérő, második történetszálat, de így egyre inkább kezdett érdekelni a dolog, mégis mi a franc sül ki ebből az egészből? És nem titkolom egy percig sem, hogy ez a második sztori sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint amelyik úgymond izgalmas próbált lenni. Mert az elrabolt lányok esete hiába tartogat pár feszültnek szánt jelenetet, mégsem sikerült hatásosra, sőt, mondhatni egyenesen unalmas lett. Nem árulok el nagy spoilert azzal, ha a főszereplőnőnek beállított lány idővel felveszi a harcot a rejtélyes férfival, a menekülési próbálkozásokból pedig még szinte akármi lehetett volna, de inkább lett lapos, mintsem érdekfeszítő.
Szinte messiásként üdvözöljük Andrew történetét, aki egyre több és több melót kap, mígnem lassan kezd körvonalazódni, mi lesz az a pont, ahol a két történetszál összeér. És itt jegyezném meg, hogy nem feltétlenül olyan módon, mint amit elsőre gondolsz. Ám ez nem biztos, hogy pozitív hatásként fog érni. Maga a megoldás ugyanis egyenesen egy banális hülyeség.
Mindezen negatívumokhoz sajnos a színészi alakítások sem próbáltak javítani: olyan egyszerű okból kifolyólag, hogy a 85 percben felsorakoztatott arcok szinte egytől egyig rosszak, maximum csak néhányan alakítanak korrekten.
Áh, hagyjuk is! Ezt még kőkemény horror-fanoknak sem ajánlanám. Hiába nem egy rossz, kínosan nézhetetlen darab, mégsem üti meg azt a szintet, hogy legalább a kemény magnak, alacsony elvárásokkal javasolni tudnám. Inkább az a fajta horror-thriller koktél, amely egy fáradt délutánon úgy, ahogy lecsúszik, de utána elmélázol néhány percig, hogy ezt a másfél órát milyen értékesebb dolgokra tudtad volna fordítani.
Rögtön a lényegre is térek: az All I Need nem egy kimondottan jó film, mondhatni elég szar, de még a horror szintjét is csak alulról sikerül megkapargatnia. Először nagyot néztem, hogy behoznak egy teljesen eltérő, második történetszálat, de így egyre inkább kezdett érdekelni a dolog, mégis mi a franc sül ki ebből az egészből? És nem titkolom egy percig sem, hogy ez a második sztori sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint amelyik úgymond izgalmas próbált lenni. Mert az elrabolt lányok esete hiába tartogat pár feszültnek szánt jelenetet, mégsem sikerült hatásosra, sőt, mondhatni egyenesen unalmas lett. Nem árulok el nagy spoilert azzal, ha a főszereplőnőnek beállított lány idővel felveszi a harcot a rejtélyes férfival, a menekülési próbálkozásokból pedig még szinte akármi lehetett volna, de inkább lett lapos, mintsem érdekfeszítő.
Szinte messiásként üdvözöljük Andrew történetét, aki egyre több és több melót kap, mígnem lassan kezd körvonalazódni, mi lesz az a pont, ahol a két történetszál összeér. És itt jegyezném meg, hogy nem feltétlenül olyan módon, mint amit elsőre gondolsz. Ám ez nem biztos, hogy pozitív hatásként fog érni. Maga a megoldás ugyanis egyenesen egy banális hülyeség.
Mindezen negatívumokhoz sajnos a színészi alakítások sem próbáltak javítani: olyan egyszerű okból kifolyólag, hogy a 85 percben felsorakoztatott arcok szinte egytől egyig rosszak, maximum csak néhányan alakítanak korrekten.
Áh, hagyjuk is! Ezt még kőkemény horror-fanoknak sem ajánlanám. Hiába nem egy rossz, kínosan nézhetetlen darab, mégsem üti meg azt a szintet, hogy legalább a kemény magnak, alacsony elvárásokkal javasolni tudnám. Inkább az a fajta horror-thriller koktél, amely egy fáradt délutánon úgy, ahogy lecsúszik, de utána elmélázol néhány percig, hogy ezt a másfél órát milyen értékesebb dolgokra tudtad volna fordítani.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.