Idegpálya / Nerve [2016] - (Net)éhezők viadala

Igazából egy hosszú-hosszú bejegyzést lehetne írni a weben terjedő őrületekről, kihívásokról. Ugye a challenge, amelyek úgy tűnik, nem ismernek határokat. A Nerve ezt a témát ragadja meg, egyenesen a tökénél és duzzasztja azt egy fiatalokat megbolondító, sokszor életveszélyes őrületté (valljuk be, némelyik a valóságban is kockázatos), amellyel bárki hamar online sztár lehet, miután ezrek követik be és adják neki a különböző kihívásokat. Ez a játék az Idegpálya, megannyi résztvevője van.


Az embernek nincs más dolga, mint regisztrálnia, és miután megkapja a feladatot, a telefont magánál tartva streamelje követőinek azt, hogyan hajtja végre: sikeresen avagy sem. Jó téma ez, amely valóban filmért kiáltott, az más kérdés, hogy a Nerve azért bőven hagy némi kívánnivalót maga után.

Könnyen kitalálható, hogy ezek a feladatok, kihívások idővel egyre ijesztőbb méreteket öltenek, hiszen ahogy az lenni szokott, minden egyre csak vadul és vadul, így a főszereplő párosunk, Vee (Emma Roberts) és Ian (Dave Franco) nagyon hamar veszélyes megmérettetések előtt találják magukat. Valahol ezt a részét vártam a filmnek, és bár szó se róla, kapják az ívet rendesen, de ennél azért ütősebb kivitelezést érdemelt volna a film, így sajnos megmarad amolyan limonádé szinten.


Míg az egyik pillanatban az életüket viszik vásárra, addig a másikban lassított felvételben, trendi klubzenékre sétálnak a városban, és ez a zenei aláfestés nagyon sokszor visszatér - idő után már-már zavaró, főleg nekem, aki nagyon nem ilyen muzsikákat használ relaxálásra. Így lesz a Nerve voltaképp egy tinifilm, de nem a jó értelemben: tulajdonképpen egy Hunger Games újraforgatás, csak más kontextusba helyezve.

Ha nem is centire pontosan, de láttuk már ezt, arról nem is beszélve, hogy sem a rendezés, sem a színészi alakítások nem mondhatók kiemelkedőnek, mindegyik megelégszik a maga korrekt kis szintjével: nem bántóan rossz, de semmi újszerű dolgot nem mutat fel. Pedig baromi sok potenciál volt benne: a társadalomkritika ugyan pipa, de kevesebb lityi-lötyi maszlaggal, és egy karcosabb rendezéssel ez egy egészen más kaliberű produkció lehetett volna, amelyre most nem úgy emlékeznék, hogy 'az a film, amelyet csak két részletben bírtam végignézni'.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.