Így nézne ki a Kaliforniai álom, ha maga a mindfuck király, David Lynch rendezte volna. Elég furcsa így látni a képkockákat, ám valahogy mégis remek alapanyag volt egy ilyen kaliberű fan-trailer elkészítéséhez.
Syd (Chris Evans) totál maga alatt van. Szivogat, piál, fekszik otthon. Barátnője, London (Jessica Biel) fél éve elhagyta, de még mindig nem volt képes kiheverni a dolgot. Kap egy telefonhívást, a lánynak este búcsúbulija lesz, másnap ugyanis LA-be költözik. Syd nem habozik, bár ő maga nem hivatalos a buliba, de egy különös fickóval, Bateman-nel (Jason Statham), akitől a drogot veszi, elindulnak a partyra. Noha Syd ahelyett, hogy elvegyülne, inkább a wc-ben beszélget emberekkel arról néhány szippantás kokain kíséretében, hogy milyen elbaszott tud lenni egy párkapcsolat, illetve mi marad utána.
Brad Anderson rendezett már nekünk jobb, kevésbé jobb és rossz filmeket is, volt, hogy elment inkább sorozatepizódokat gyártani, de tény, hogy nem egy kimondottan rossz rendezővel van dolgunk. Igaz ami igaz, a legnagyobb patronát a Gépésszel lőtte el, és azóta mindenki ahhoz méri a szintet, ha előkerül a neve, de nem szabad! Shyamalan is ugyanebbe futott bele annak idején. Régóta tervbe volt már véve Anderson egy korábbi, 2001-es horrorfilmje, amit a múltkor jól meg is néztem.
Bitang nehéz egyveleg ez a horror-komédia, hiszen mindkét stílusjegy minőségi szerepeltetése embert próbáló feladat tud lenni. Évről évre érkeznek különféle próbálkozások ezen a téren, és bár kevés a kritikán aluli film, de az igazán zseniális mozikkal sem vagyunk elkényeztetve. A Scouts Guide to the Zombie Apocalypse valahol félúton rekedt meg. Mert bizony a cselekmény egyszerű, mint egy pofon. Kötelező körök, ezerszer lerágott sablonok és fordulatok követik egymást, minden előre besaccolható, és jó eséllyel úgy is lesz, ahogy azt sejteni véled. Kitör egy zombijárvány, néhány kiscserkész pedig az egyikük kinevezése estéjén szembesül azzal, hogy valami nem stimmel a környéken. Egy helyi sztriptíztáncosnővel kiegészülve veszik fel a harcot az élőhalottak ellen. Mindez a jól bevált bonyodalmakkal tarkítva, amelyek abszolút nem okoznak meglepetést. A forgatókönyv vázlatán nem kotlottak sokat, mintha valami biztonsági játék akart volna lenni, vagy egyszerűen csak ennyire futotta. Am...
Pár éve igencsak az agyamba véstem Marcus Dunstan nevét, amikor letudtam a The Collector című horrorfilmet. Nem újította meg a műfajt, nem volt túl egyedi, de roppant feszült volt. Aztán jött a folytatás, amelyet már nem lehet ennyire dicsérni, majd eljött az idő, hogy Dunstan elszakadjon ettől a sztoritól és valami mást rendezzen. A The Neighbor viszont újfent nem egy kiemelkedő darab... A történet főszereplője egy pitiáner bűnöző szerelmes pár, John és Rosie, valahol Mississippiben, a semmi közepén. Különféle autók farolnak be garázsukba, majd egy új rendszámmal felszerelkezve haladnak tovább, pénzt és kábítószert szállítva. A páros női tagja, Rosie unalmában folyton a szomszédot figyeli távcsövével: gyanús neki a fazon, de egyik nap, míg barátja távol van, valami egészen borzasztó dolgot vél felfedezni a férfival kapcsolatban. Amikor John hazaér, a lányt nem találja sehol, így átmegy a szomszédba... Leszözgezném, hogy a The Neighbor csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető ho...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.