Így nézne ki a Kaliforniai álom, ha maga a mindfuck király, David Lynch rendezte volna. Elég furcsa így látni a képkockákat, ám valahogy mégis remek alapanyag volt egy ilyen kaliberű fan-trailer elkészítéséhez.
Ana és Freddy egy késő esti buszjáraton ismerkednek meg. Kiderül, hogy mindketten ugyanabban a kisvárosban élnek, de még sosem találkoztak. Másnap reggel Ana megdöbbenten tapasztalja, hogy a városka üres. Mindenki eltűnt. Egyedül Freddy-t találja, akivel próbálnak utánajárni, mi ez az egész. Kiút azonban nincs: a várost egy égig érő, sűrű, fekete füstfelhő veszi körbe, amely lassan, de egyre közelebb és közelebb jön. Az After egy igazi high-concept darab: egymásra pakolja a rejtélyeket, a misztikumot, szinte már licitál önmagára, miközben mi egyre inkább nem értjük, mi a fene folyik itt? Miért üres a várost? Mi az a füstfelhő? Miért jön egyre közelebb és mi történik akkor, ha mindent beborít? És miért elevenedik meg Ana és Freddy szeme láttára gyermekkoruk egy bizonyos napja, amelybe csak úgy, a semmiből csöppennek bele külső szemlélőként véletlenszerű helyzetekben? A high-concept típusú filmeknek pont az lenne a lényege, hogy a folyamatos kérdőjelek feldobálásával fenntartsa a ...
A humor nagyon szubjektív dolog, kinek a könnyed poénok ütnek, másnak az éjsötét fekete komédiák tesznek a kedvére. Lehet, hogy ami neked gusztustalan, az másnak könnyeket fakaszt a nagy kacaj közepette. Először húszas listát akartam csinálni a tíz kedvenc vígjátékomból, de gondoltam, legyünk szigorúak egy tízes blokkal (na jó, igazából csak 17-et sikerült összeszednem). Kimaradtak olyan filmek, mint a Trópusi vihar, Dumb és Dumber, Dutyi dili, az Annie Hall , de ezek mind-mind belefértek volna egy hosszabb felsorolásba. Jöjjön, aminek jönnie kell: tíz olyan vígjáték, ami bármikor jöhet, és mindig mosolyt csal az arcomra.
A túlélőhorrorokra mindig felkapom a fejem, a Frozen pedig már egy jó hosszú ideje tartogatott film volt, de végül csak lecsúszott ez is. Bár a sokak által méltatott The Shallows után próbáltam visszább venni az elvárásaimat, így inkább csak hátradőltem, és "lesz ami lesz" alapon adtam neki egy esélyt. A történet egyszerű, mint egy pofon: három fiatal estére fennreked a sífelvonón. A jegyszedő már zárt volna, de ők kikönyörögtek még egy utolsó csúszást, így felengedte őket - nem sokkal később pedig a kollégájától kapott rossz hír miatt rohamosan távozott is. A két fiú és az egy szem lány talán még ki is húzná reggelig, de hamar leesik nekik, hogy legközelebb öt nap múlva nyit ki a park. Az ugráshoz túl magasan vannak, az éjszaka pedig farkasordítóan hideg. Ha a legnagyobb pozitívummal kellene kezdenem, akkor elsősorban a hangulat az, amelyre piros pontot adnék: a táj gyönyörű, a téli hidegséget pedig mi, nézők is szinte átérezzük. Valahol ez egy fontos sarokpontja egy...
Judy Hopps világéletében rendőr akart lenni, de hiú álma miatt a legtöbben körberöhögték: nyúl ugyanis nem lehet rendőr. Ő azonban kiváló eredményekkel végez az akadémián, útja pedig a nagyvárosba, Zootopiába vezet. De itt sem tartják egyenrangúnak rinocérosz, oroszlán és tigris kollégái, főnöke pedig berakja büntetőcédulákat osztogatni. Judy viszont hamar egy eltűnési ügy közepébe csöppen, amelyet egy illegális nyalókaárus rókával, Nick Wilde-al közösen próbál megfejteni. Manapság már nem ritka, ha egy animációs film ugyanolyan arányban próbál kedvezni a felnőtteknek, mint a gyerekeknek - sőt, ha jobban belegondolunk, a mainstream animációk jelentős része erre törekszik. Ennek oka nyilván a szélesebb közönség megszólítása, na meg a szülő az, aki gyermekét elviszi a filmre, ő perkál, ha úgy tetszik, és akkor már ő se unatkozzon. A Zootopia szintén egy ilyen darab: amíg a lurkók elvannak a cukin megrajzolt karakterekkel, addig a felnőtteknek is akad némi kiszólás - miközben a humor...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.