Transformers: A kihalás kora / Transformers: Age of Extinction [2014]

Ha azt hitted, nincs lejjebb: tévedtél. És ha azt hitted, hogy Michael Bay már nem lehet őrültebb, mint eddig volt, na akkor tévedtél a legnagyobbat. Hölgyeim és Uraim, eljutottunk oda, hogy a Transformers megkapta a végső kegyelemdöfést. Az Age of Extinction című negyedik darab ugyanis sokkal gyermetegebb, mint az elődei. Pedig megfogadtam, hogy magasról teszek mindenre, amikor épp nem óriás robotok püfölik egymást, de a probléma sokkal bonyolultabb, mint azt gondolni mertem volna.

És most már egészen biztos vagyok benne, hogy Michael Bay lélekben egy kisgyerek. Ezzel még nem is lenne semmi gond, ha ez nem negatívumként mutatkozna meg mostanság, amikor szétpüföli a fél világot. Kezet foghat Roland Emmerich-el, de komolyan.

Minden megvan, ami egy Bay által fémjelzett moziban csak előfordul. A kötelező "na, ha kiszáll valaki egy járműből, akkor azt alulról kell filmezni"-szintű dolgok már alapnak számítanak, mondhatni védjegy, de van az a szint, amikor már mosolyogsz rajt. Lírainak szánt jelenetektől sem mentes, hiszen miért hagytak volna ki egy olyan bevágást, amikor valami bús-komor zeneszóra pózol Mark Wahlberg a házuk teraszán a naplementénél, és még egy hullócsillag is elhúz a feje felett? Oké, túljutottunk rajt. Köszönjük Michael, átéreztük.


Lássuk, hogy mikkel szolgál még ez a film. Mindenféle túlzás nélkül ki merem jelenteni, hogy a dialógusokat akár egy nyolcéves is írhatta volna. Ezúttal kérek elnézést minden nyolcévestől, de annyira röhejes párbeszédeket sikerült összerakni, hogy egyik rosszabb, mint a másik. A poénok, a laza, vagy inkább lazának vélt beszólások pedig nem csak, hogy súrolják a kínos határát, de át is lépik azt bőven. Ültem a moziban és nem akartam elhinni, amiket hallok. És ehhez csak hozzáraktak az abszolút egydimenziós karakterek: az apuka nagyon konzervatív, a tinilány a lázadó korszakát a picsagatya-gyűjteményével próbálja közvetíteni a világ felé, míg a macsó pasi keményebb, mint a vídia.

Mert ugye kaszting-váltás történt... Örülsz annak, hogy Shia LaBeouf nem szerepel? Hidd el, nem oszt és nem szoroz: az ezerarcú Marky Mark karaktere is van legalább annyira idegesítő, csak nem egy lúzer srác csetlés-botlásait láthatjuk ezúttal, hanem egy, a tinédzser lányát még a tűztől is óvó apuka dedós szintű problémázását. Hangsúlyozom: dedós szintű - és ezúttal sem túloztam. Ahogy azt fentebb is említettem, megfogadtam, hogy teszek az emberi szálra egy nagyot, miattam jöhet bármi, de olyan mértékig tolták az arcunkba, mintha valami világmegváltó tartalmat szeretnének közölni velünk a megromlott apa-lánya kapcsolattal, amibe még egy harmadik fél is befurakodott.


Az ember már szinte könyörög, hogy jöjjön a jól megérdemelt látvány, a finálé, a nagy fight. És jött is... Aláírom, hogy egy rossz szavam nem lehetne rá, ha nem nyújtották volna el totál feleslegesen 165 percre a filmet. Mert valljuk be, nem volt szükségszerű egy ilyen kaliberű játékidő a történet szempontjából. Már ha ezt egyáltalán történetnek lehet nevezni. A probléma pedig ott burjánzott ki, hogy minden annyira és olyan sokáig volt látványos, hogy idővel... már semmi nem volt az. Persze még így is akadt néhány nagyon durva jelenet, vérbeli akció orgia volt a javából, csak idővel már annyira megszokta a szemem, hogy simán csak elvoltam vele. Illetve lettem volna, ha a városok szétrombolásán kívül lett volna más is, ami képes előre mozdítani a szálakat. Bay itt nagyon durván elszállt, valljuk be.

Talán az első alkalom volt, hogy moziban ülve gyorsan le kellett csekkolnom, mégis mennyi az idő, kb. húsz perccel a játékidő vége előtt pedig tanácstalan voltam: mégis hol vannak a dinobotok? Aztán megérkeztek ők is, láthattuk őket vagy 10 percig a vásznon. Na nem úgy, mint az új robotokat, akik közül az egyik - most kapaszkodj meg - kövér(!), szakállas (!!) és szivarozik (!!!).

A történet részleteiről direkt nem írtam egy szót sem, ugyanis egyszerű, mint egy faék. Semmit nem tesz hozzá az élményhez, de ha egy világot megmentő, orbitális robotharc kellett ahhoz, hogy egy apa és a lánya között rendbe jöjjön végül minden a naplementében, miközben Optimus a szokásos záró hegyi beszédét tartja, akkor csak gratulálni tudok. Kicsit olyan érzésem volt a moziból kifelé jövet, mintha a film készítői engem most nagyon hülyének néztek volna: "Jól van hülye gyerek, kajáld be, ha ízlik, oké, ha nem, leszarjuk, már úgyis fizettél!". Tényleg csak remélni tudom, hogy Bay bácsi ezúttal valóban dobbant a stábból, ahogy ígérte, de mint tudjuk: mindig van az a pénz... Ráadásul látszik, hogy még mindig nagyon élvezi ezt az egészet. Én viszont nem. Tudom, ez az én bajom, és ha nem tetszik, ne nézzem, de ha az ötödik rész rendezői széke nem cserél gazdát, az hétszentség, hogy egy fillért nem fogok adni azért a filmért.

3/10


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Exists [2014]