Robotzsaru / RoboCop [2014]

Ha azt mondom, hogy a Robotzsaru egy igazán, tipikusan felesleges remake, akkor röviden össze is
foglaltam a lényeget. Konkrétan minden hiányzik belőle, amit az első, 1987-es eredeti filmben szerettünk. De ha eltekintünk attól, hogy lényegében egy újragondolásról van szó, és ha megpróbáljuk a maga helyén kezelni a filmet, nos, akkor sem vágjuk magunkat hanyatt a látottaktól.

2028, Detroit. Alex Murphy a rend dicső őre, szerető férj és családapa. Miután egy gyilkossági kísérlet után csak néhány testrésze és szerve az, ami menthető, felesége beleegyezésével az OmniCorp vállalat megalkotja belőle a tökéletes ember-gép kombót. Arra azonban az asszony sem számít, hogy férje már nem az lesz, aki előtte volt, sokkal inkább egy protokollra programozott robot.

Gyorsan el is árulom, hogy a film jelentős részében csak alapoznak, ami bizonyos szempontból érthető is, hiszen eredettörténetet láthatunk, csak éppen túl sok időt vesztegetnek el ilyen dolgokra. Ezért aztán nem is egy túlmisztifikált gengsztert helyeztek a negatív oldalra, helyette magát a vállalatot, hiszen mint tudjuk, a nagy cégek nem ismernek lehetetlent, ők az igazi mumusok, ésatöbbi ésatöbbi. De látszott az igyekezet a készítőkön, hiszen próbáltak belemenni olyan morális kérdésekbe, hogy ember kontra gép, mi a fontosabb: az emberi érzések vagy a program? Ez a szál viszont ott csúszott el, hogy csak nagyon felszínesen tapogatták meg, a szokásos sablonokat bevetve. De nem csak itt tapasztalhatjuk azokat a bizonyos ezerszer lerágott csontokat.

Úgy konkrétan az egész film egy kliséhalmaz, amellyel tucat-akciófilmmé süllyed a Robotzsaru. És természetesen a családi szál is fontos szerepet kap, de az már tényleg csak egy lejárt szavatosságú, soványka hab ezen a nem kicsit savanykás tortán. Persze már nem a nyolcvanas éveket írjuk, nincsenek szitává lőtt Murphy-k, ahogyan a rossz fiúk sem rohannak bele autójukkal a mérgező savba, hogy aztán konkrétan a szélvédőre felkenődve cafatokra hulljanak. Mert ezúttal tipikus popcorn-mozi született, a kukoricánkban pedig jó esetben csak a sót fogjuk érezni, nem pedig a vászonról ránk fröccsenő vért.

Hiába rakták bele két alkalommal a klasszikus RoboCop-dallamokat, ezen kívül nem sok olyan momentummal tud szolgálni a film, amely arra emlékeztetne minket, hogy ez itt kérem egy Robotzsaru-film. A címszereplőt alakító Joel Kinnaman ugyan nem volt rossz választás, noha színészkednie nem sokat kellett, maximum az elején. Az viszont említésre méltó, hogy kiket hoztak össze: Gary Oldman, Michael Keaton, Jay Baruchel, Samuel L. Jackson, Jackie Earle Haley, Michael K. Williams... még ha többségük nem is kér gigászi gázsit egy szerepért, azért ismerős arcok mind.

Végezetül, a lényeget röviden összefoglalva, ha eddig kihagytad az új Robotzsarut, de szereted az eredetit, tényleg csak uborkaszezon idejére tartogasd, mert ugyan egyszer simán meg lehet nézni, de nem szabad az eredetihez mérni. Az klasszisokkal jobb, ez pedig egy tökéletesen kiszámítható, futószalagon gyártott, modern akciófilm. A végére azért a finálé feldobja valamennyire, de addig túl sok idő telik el a szokásos problémákkal.

6/10