View Askewniverse: Jay és Néma Bob visszavág / Jay and Silent Bob Strike Back [2001]
Amikor Kevin Smith már egész szépen felépítette a maga kis mikrouniverzumát különböző filmekkel, akkor úgy döntött, itt az ideje megfejelni az egészet egy amolyan mindent megkoronázó alkotással, középpontba helyezve a mindig visszatérő füves duót: így született meg a Jay és Néma Bob visszavág, amelynek elég komoly visszhangja lett, itthon pedig szép számmal voltak, akik rongyosra nézték, hogy aztán elejétől a végéig, oda és vissza kívülről feltudják mondani.
Mert ebben a filmben minden fontosabb karakter felbukkan, akivel az évek során találkozhattunk. Így történik meg, hogy például Jason Lee két figurát is alakíthat. A történet röviden annyi, hogy Jay és Néma Bob tudtára jut, hogy a belőlük készült képregényből film készül, ám őket kihagyták, amikor a jogokat kifizették. Így elindulnak Hollywoodba, hogy szabotálják a forgatást.
A helyzet az, hogy bár sokan nem értenek velem most egyet, de Kevin Smith ezt a filmet baromira túltolta. Semmi kétség afelől, hogy így is nagyon szórakoztató, de bőven meg lettem volna például a Scooby Doo jelenet nélkül, hogy csak egyet említsek. Smith gyógyszere nem kicsit gurult el, ez pedig vagy jól vagy rosszul sült el. A poénok többsége betalál, míg egy részük fárasztó lesz, és az sem a jobbik fajtából.
Azért viszont maximális piros pont jár, hogy milyen cameókkal van megpakolva. A régi, ismert arcok mellett egy mellékszerepben Will Ferell is feltűnik, míg röpke szerepekben olyan nevek sorakoznak fel, mint például Jason Biggs, James Van Der Beek, Matt Damon, Wes Craven vagy éppen Mark Hamill - az X-aktás, rejtélyes dohányzó férfiről nem is beszélve. Sziporkáznak az innen-onnan ismerős színészek, rendezők. Itt érződik igazán, hogy Kevin Smith milyen szépen felépítette karrierjét, és egyetlen produkcióba mennyi arcot sikerült toborozni.
A Jay és Néma Bob visszavág nem egy tökéletes vígjáték, de egy nem semmi road movie, ahol tényleg, szó szerint bármi megtörténhet, és abban biztosak lehetünk, hogy meg is történik. Idézhető dialógusok, felejthetetlen szövegek és olyan képkockák, amelyek egy életre a retinádba égnek, ám némileg kevesebb agyament baromsággal egy jobb komédia is születhetett volna. Ezzel most úgyis kisebbségben vagyok, és eszem ágában sincs lehúzni a filmet, de felnőtt, érettebb fejjel már nem volt annyira üdítő élmény, mint anno, amikor tizenévesen először a kezem ügyébe került. Mert akkor bizony én is rongyosra néztem.
Mert ebben a filmben minden fontosabb karakter felbukkan, akivel az évek során találkozhattunk. Így történik meg, hogy például Jason Lee két figurát is alakíthat. A történet röviden annyi, hogy Jay és Néma Bob tudtára jut, hogy a belőlük készült képregényből film készül, ám őket kihagyták, amikor a jogokat kifizették. Így elindulnak Hollywoodba, hogy szabotálják a forgatást.
A helyzet az, hogy bár sokan nem értenek velem most egyet, de Kevin Smith ezt a filmet baromira túltolta. Semmi kétség afelől, hogy így is nagyon szórakoztató, de bőven meg lettem volna például a Scooby Doo jelenet nélkül, hogy csak egyet említsek. Smith gyógyszere nem kicsit gurult el, ez pedig vagy jól vagy rosszul sült el. A poénok többsége betalál, míg egy részük fárasztó lesz, és az sem a jobbik fajtából.
Azért viszont maximális piros pont jár, hogy milyen cameókkal van megpakolva. A régi, ismert arcok mellett egy mellékszerepben Will Ferell is feltűnik, míg röpke szerepekben olyan nevek sorakoznak fel, mint például Jason Biggs, James Van Der Beek, Matt Damon, Wes Craven vagy éppen Mark Hamill - az X-aktás, rejtélyes dohányzó férfiről nem is beszélve. Sziporkáznak az innen-onnan ismerős színészek, rendezők. Itt érződik igazán, hogy Kevin Smith milyen szépen felépítette karrierjét, és egyetlen produkcióba mennyi arcot sikerült toborozni.
A Jay és Néma Bob visszavág nem egy tökéletes vígjáték, de egy nem semmi road movie, ahol tényleg, szó szerint bármi megtörténhet, és abban biztosak lehetünk, hogy meg is történik. Idézhető dialógusok, felejthetetlen szövegek és olyan képkockák, amelyek egy életre a retinádba égnek, ám némileg kevesebb agyament baromsággal egy jobb komédia is születhetett volna. Ezzel most úgyis kisebbségben vagyok, és eszem ágában sincs lehúzni a filmet, de felnőtt, érettebb fejjel már nem volt annyira üdítő élmény, mint anno, amikor tizenévesen először a kezem ügyébe került. Mert akkor bizony én is rongyosra néztem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.