Teljes mértékig megértem, ha valaki ezt a filmet húsz perc után kinyomja a francba, mondván, hogy ez mekkora egy baromság, és hogy az ő ideje drágább ennél. Nem tudnék vele vitatkozni, de azzal sem, aki végigüli és elismerően beszél róla: mert a Swiss Army Man egy vérbeli csemege, de nem csak az idei felhozatalt nézve: egész egyszerűen nincs még egy ilyen film a világon. A Számkivetett Wilson-os szegmense, valamint Robinson Crouso találkozik ebben a nagyon furcsa másfél órában: Hank (Paul Dano) egy lakatlan szigeten tengeti mindennapjait, miután hajója viharba került, ő pedig kisodródott. Mi ott kapcsolódunk a történetbe, amikor hősünknek elege lett a magányból, feladta a harcot, és éppen kötelet rak a nyaka köré. Még az utolsó előtti pillanatban észreveszi, hogy egy vízihullát (Daniel Radcliffe) sodor a víz a partra. Segítségével megmenekül a szigetről (hogy hogyan, azt majd meglátjátok), majd egy erdőbe kerülnek, ahol Hank elmagyarázza a hullának, Manny-nek, hogyan is működik ma...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.