Nyomd, bébi, nyomd / Baby Driver [2017] - Wright Light?

Azért valljuk be, ha Edgar Wright film közeleg, nem véletlenül ülünk tűkön, hiszen neki köszönhető a Cornetto-trilógia és a Scott Pilgrim is - bár utóbbi erősen megosztó, de én szerettem. Akkor meg aztán pláne várjuk soron következő produkcióját, ha az történetesen egy akció-vígjáték, hiszen a Hot Fuzz-ban bebizonyította, hogy igen otthonosan mozog a műfajban, még akkor is, ha az voltaképpen egy paródia volt. Szóval a Baby Driver nem kicsit volt várólistás darab, tökös előzetes harangozta be, így a nyár egyik legnagyobb durranásának tűnt. Joggal.


A történet főszereplője Baby (Ansel Elgort), a fiatal srác, aki elképesztően jó sofőr, tehetségét kihasználva alvilági arcoknak segít be, egészen pontosan egynek, egy nagykutyának, Dokinak (Kevin Spacey). Baby dobhártyája egy gyermekkori baleset következtében megsérült, füle azóta is sipol, ezt pedig a zenével próbálja elnyomni. Ahogy az pedig lenni szokott: még egy utolsó meló, aztán jöhet a búcsú, Baby végre legális útra térhet. De valóban ez volt az utolsó?

Az első és legfontosabb kérdés: tényleg olyan tökös a film, mint amilyennek a trailer alapján tűnt? Igen, a Baby Driver akciójelenetei brutálisan nagyot ütnek, elképesztően jól megkoreografált autós üldözésekkel van telepakolva. Így kell ezt csinálni, Wright ezen a téren újfent bizonyított. Úgy tűnik, ez valahol az ő műfaja, mert bárcsak fele ennyire lenne izgalmas bármelyik akciófilm.

De most jön a fekete leves: sajnos minden más elég tompán hat. Ilyen az, amikor egy bizonyos rendező filmjét várod, és nem csak egy szimpla filmet. Mert bár stílusos, vicces és tisztességgel kitöltött játékidővel bír, sokszor olyan érzésem volt, mintha ezt nem is Wright rendezte volna, hanem valaki, aki egy nagyon nagy Edgar Wright rajongó. Hiányzott az a csípős humor, amit annyiszor használt, azok az úgynevezett stílusjegyek, amelyek rá jellemzőek. Kapunk belőlük, de nem eleget. Ott vannak, de nincsenek kellőképpen kihasználva, kidolgozva.


Amit ehelyett kapunk, az egy teljesen klisés történet. Persze jogosan fel lehet hozni például a Hot Fuzz-t, hiszen az sem az eredetiségéről híres, de ott minden sokkal inkább flottul ment, és nem akadtunk fenn azon, hogy mennyire a jól bejáratott sztorit viszik újra végig. Itt viszont nagyon is szemet szúr, hiszen a Baby Driver esetében megkapjuk az iksz plusz egyedik heist movie-t, csak éppen nagyon ügyesen becsomagolva, és sokkal jobb akciójelenetekkel, mint korábban bármikor. De tényleg: az összes sablon feltűnik a filmben, konkrétan azokból áll össze egy egésszé.

És ezt baromira sajnáltam. Nem kimondottan a klisék, lerágott csontok tömkelegét, hanem annak a plusznak a hiányát, amelyekkel ezek megbocsáthatók lennének. Mert bár minden szereplő ott van a topon, és látszott, hogy a forgatás jó hangulatban telt, de sajnos egy Wright-mozitól bőven többet vártam.

De félreértés ne essék: a Baby Driver így is szórakoztató. Nem nevezném hiánypótlónak, nem is egy év filmje kategória, inkább egy kissé különc, de picit jobb sorsra érdemelt akció őrület, amely amíg tartott, nagyon is magába szippantott, és élvezetes volt - ám ahogy lecsengett a trip és visszagondoltam rá, máris kiütköztek a hibák, hiányosságok.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Péntek 13 / Friday the 13th [2009]