Drive - Gázt! [2011]
A Sofőr (Ryan Gosling) egy autószerelő műhelyben dolgozik, másodállásban pedig autós kaszkadőr. Esténként pedig megbízásra tolvajokat fuvaroz, megvárja őket, amíg elvégzik a munkát, majd épségben elfurikázza őket a jardok fürkésző szemei elől. Megismerkedik szomszédjával, Irene-el (Carey Mulligan) és annak kisfiával. A nő férje (Oscar Isaac) kiszabadul a börtönből, azonban a múlt nem ereszti. Még egy melót el kell végeznie, ha nem akarja a családját holtan látni. A Sofőr segít neki, a dolgok viszont balul sülnek el.
Nicolas Winding Refn munkásságára erősen jellemzőek a hosszú, távolba nézős jelenetsorok, a szinte hipnotikus hatással bíró képkockák, a sokszor csak állóképekből álló percek. Igen, egy Refn-filmhez általában le kell ülni, igényel egyfajta hangulatot, egy befogadókészséget, legyen az vontatott (Only God Forgives, Valhalla Rising) vagy az elvont művésziesség tetőfoka (Bronson). Rendezett régen sokkal könnyebben emészthető mozikat, ilyen volt a Pusher-trilógia, a 2011-es Drive pedig valahol tökéletes arányban van munkássásának mindkét szegletével.
Ugyanúgy kapunk elmerengős pillanatokat, de kismillió olyan jelenetet produkál, amelyeket csak lélegzetvisszafojtva tudunk átizgulni, annyira sikerül a magasba tornázni a feszültséget. Kezdve a zseniális nyitánnyal, vagy az a bizonyos balul elsült rablás a film közepe tájékán. Illetve a liftes jelenet, amely közben szintén nincs esélyünk még pislogni sem. Refn atmoszféra teremtésben pedig az élen jár: a kiváló soundtrack, a város éjszakai fényei, a beállítások, amelyekért nem lehetünk elég hálásak Newton Thomas Sigel-nek sem - ők ketten nagyon egy húron pendültek.
Ryan Gosling, mint névtelen főhős, ha nem is karrierje legjobbját hozza, de piszkosul működik a szerepben, maximálisan sikerült eggyé válnia karakterével, akiről jóformán alig tudunk meg valamit - de pont ettől válik izgalmassá. Ugyanúgy Carey Mulligan, Bryan Cranston, Oscar Isaac, valamint a negatív oldalon helyet foglaló Albert Brooks és Ron Perlman is beleraktak mindent, amit tudtak, illetve amit figuráik megkívántak.
A Drive egy olyan film, amely nagyon eltér a hétköznapitól, miközben mégis ki-kikacsint a tömegeknek is. Nem egy megszokott élmény, de pont ettől válik bravúrossá. Pofon egyszerű történet, de olyan nagybetűs HANGULATTAL és olyan precíz rendezéssel prezentálva, hogy szavakat nem találtam még az újranézés során sem: egyszerűen csak ültem, bámultam a stáblistát, hallgattam a zenét és még másnap is a hatása alatt voltam.
Nicolas Winding Refn munkásságára erősen jellemzőek a hosszú, távolba nézős jelenetsorok, a szinte hipnotikus hatással bíró képkockák, a sokszor csak állóképekből álló percek. Igen, egy Refn-filmhez általában le kell ülni, igényel egyfajta hangulatot, egy befogadókészséget, legyen az vontatott (Only God Forgives, Valhalla Rising) vagy az elvont művésziesség tetőfoka (Bronson). Rendezett régen sokkal könnyebben emészthető mozikat, ilyen volt a Pusher-trilógia, a 2011-es Drive pedig valahol tökéletes arányban van munkássásának mindkét szegletével.
Ugyanúgy kapunk elmerengős pillanatokat, de kismillió olyan jelenetet produkál, amelyeket csak lélegzetvisszafojtva tudunk átizgulni, annyira sikerül a magasba tornázni a feszültséget. Kezdve a zseniális nyitánnyal, vagy az a bizonyos balul elsült rablás a film közepe tájékán. Illetve a liftes jelenet, amely közben szintén nincs esélyünk még pislogni sem. Refn atmoszféra teremtésben pedig az élen jár: a kiváló soundtrack, a város éjszakai fényei, a beállítások, amelyekért nem lehetünk elég hálásak Newton Thomas Sigel-nek sem - ők ketten nagyon egy húron pendültek.
A Drive egy olyan film, amely nagyon eltér a hétköznapitól, miközben mégis ki-kikacsint a tömegeknek is. Nem egy megszokott élmény, de pont ettől válik bravúrossá. Pofon egyszerű történet, de olyan nagybetűs HANGULATTAL és olyan precíz rendezéssel prezentálva, hogy szavakat nem találtam még az újranézés során sem: egyszerűen csak ültem, bámultam a stáblistát, hallgattam a zenét és még másnap is a hatása alatt voltam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.