El desconocido [2015]

A bankárként dolgozó Carlos (Luis Tosar) reggel úgy dönt, ma ő viszi iskolába a gyerekeket. Kocsiba ülnek, majd megszólal a telefon. Egy ismeretlen férfi van a vonal túloldalán és közli Carlossal: bomba van az ülés alatt. Ha valaki is felkel, a kocsi felrobban. Az illető pénzt akar, méghozzá nem is keveset.

Az El desconocido megint egy olyan film, amely elé minimális tudással ültem neki: spanyol is, thriller is, a főszereplő pedig Luis Tosar (Amíg alszol). Mi kell még? Azonban ahogy telt és múlt a játékidő, úgy körvonalazódott a kép bennem, hogy ezt a filmet sem az újdonsága miatt fogom szeretni, hiszen a történet maga nem sok egyediséggel kecsegtet. Szerencsére sikerült menteni a menthetőt azzal, hogy az izgalmi faktor sok esetben a plafont verje.

Carlos és két gyermeke tehát a kocsiban, neki pedig úgy kell pénzt utalnia az ismeretlen követelő számlájára, hogy nem hagyja el az autót, nem beszél senkinek a zsarolásról, egyedül a felesége tudhat róla. Itt aztán történik némi bonyodalom, és a hatóságok is hamar felfigyelnek arra, hogy itt valami nem stimmel - de mivel Carlosnak tagadnia kell mindent, így egyből azt a következtetést vonják le a rend őrei, hogy ő maga a ludas, mondván, biztos elkattant benne valami. A titokzatos férfi pedig figyel. Mindent lát, a bomba pedig távvezérléssel is működésbe lép.

Ha hasonlóságot kéne vonnom egy másik filmmel, akkor A fülke lenne az: egy férfi, aki élete talán legrosszabb napját éli meg egy, a vonal túlsó végén lévő, arctalan-névtelen alak miatt, aki csak követel és követel, de még a szerv is hősünket célozza meg elsősorban. Pattanásig feszült jelenetekből nincs hiány és egy viszonylag rövid felvezetés után máris a közepébe csapunk, de van egy pont a filmben, amikor érezzük, hogy kissé el lett ez nyújtva. Amilyen szépen indul és lesz úrrá a káosz, idővel úgy kezd egyre jobban rezgő lábakon állni a cselekmény. Nem válik unalmassá, de sokkal összeszedettebb is lehetett volna. A másik hibája pedig a finálé, ahol kissé befigyel az amcsi hatás és esik kissé túlzásokba.

Luis Tosar-t láttam már itt-ott és eddig sosem okozott csalódást, de talán eddigi leghálásabb szerepét tudhatja most maga mögött. Nem egy pillanat van, amikor erős érzelmeket kell produkálnia, ráadásul a fókusz és főleg rajta van, ő pedig kiváló színészi játékkal viszi el a filmet a vállán. Kalaplengetés! Sajnos a többi szereplőre ez annyira már nem érvényes, talán még a lányát alakító Paula del Río-t lehetne kiemelni, akinek szintén jutott pár jelenet, ahol bizonyíthatott és nem is volt vele semmi baj.

Az El desconocido nem fog csalódást okozni, igaz, kicsit hosszabb, mint kellene, kicsit túl sok minden múlik a véletlenen, de köldöknézős pillanatokat nem fogsz kapni, az biztos.