Victor Frankenstein [2015]

Most őszintén! Kell nekünk még Frankenstein-film? Vajon kihoztak már mindent ebből a karakterből? Minden nézőpont és variáció megvolt? Minden jel arra utal, hogy 1910 (!) óta a doktor karakterét alaposan kimaxolták, de mint tudjuk, a filmipar mindig képes valamivel előrukkolni: ezúttal Frankenstein segédje, Igor szemszögéből vizsgálhatjuk meg a történetet.

A púpos, és finoman szólva sem megnyerő külsejű Igor (Daniel Radcliffe) egy cirkuszban nőtt fel, ahol semmibe vették, megalázták, még nevet sem adtak neki. Világéletében érdekelte az orvostudomány, erre pedig egy cirkuszi baleset okán figyel fel Victor Frankenstein (James McAvoy), aki megszökteti őt a társulatból. Befogadja, megszabadítja őt testi fogyatékosságától, nevet ad neki, segédjévé fogadja, később pedig társává avanzsálja őt. De Frankenstein nem egy hétköznapi orvos: különös kísérletei vannak, amelyek által nem is veszik őt komolyan. Mígnem úgy dönt, megalkotják a Teremtményt.

Az igazat megvallva az elvárásaim, ha nem is a béka segge alatt voltak, de nem vittem túlzásba. Főleg a két színész miatt voltam kíváncsi a filmre, és azt már most elmondanám, hogy mind McAvoy, mind Radcliffe remekül helytálltak. Előbbi nagyon jól hozza a kissé szórakozott professzort, de megmernék esküdni, hogy instrukciói között szerepelt a Downey-féle Sherlock is. Azonban mindenki Harry Pottere épphogy ellopja tőle a show-t, bár a fókusz is inkább rajta van, de neki mégiscsak egy komplexebb figurát kellett hoznia: egy egészen idáig elnyomott szerencsétlent, aki épphogy belecsöppen az életbe, máris egy őrült tudós mellett köt ki. Mindeközben próbál beilleszkedni a társadalomba és még szerelembe is esik.

Maga a film első fele teljesen jól építi fel a cselekményt, mindennek pont annyi időt ad és annyira köti le a figyelmünket, hogy ne legyen unalmas, sem elcsépelt. Ám ugyanakkor sok újdonsággal nem kecsegtet, inkább egy korrekt iparosmunka, mint egy valóban jó filmélmény. Sajnos ez a játékidő második felére már nem érvényes: bár ugyanúgy elnézegetjük, de ahogy telnek-múlnak a percek és zajlanak az események, úgy roskad össze a saját, amúgy sem masszív súlya alatt.

Így lesz a Victor Frankenstein egy olyan próbálkozás, egy olyan megközelítése a klasszikus történetnek, amelybe ugyan sikerült valamicske újdonságot is belepréselni, de a film végeztével csak az üresség marad. Láttunk egy filmet, kicsit örülünk, hogy vége, az élmény pedig pontosan addig tartott, ameddig maga a produkció. Nem marad velünk, nagyon hamar elengedjük, pedig apróbb ötletekből nem volt hiány, megvolt a potenciál, de senkinek nem fogjuk ajánlani.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.