Elzárás / Detention [2011]

Egy Grizzly Lake nevű kisvárosban elszabadul a pokol, amikor egy sorozatgyilkos üti fel a fejét:
mintha csak a Cinderhella című, a film világában népszerű slasher-horrorból szabadult volna ki. És miközben a gimnáziumban hőseink egy szerelmi bonyodalom közepén találják magukat, a maszkos gyilkos tovább mészárol, méghozzá egy bulin, ez pedig arra engedi következtetni az igazgatót, hogy a tettes valaki a partyról, így egy szombati napon elzárja őket a suli könyvtárába.

Kevés olyan WTF-effektus ért az elmúlt időben, mint a Detention nézése közben. Pedig én tényleg hajlok az ilyesfajta filmekre, példának okáért a Johnny Dies at the End kimondottan bejött. Nem nagy ismerettel ültem le a Detention elé, annyit tudtam csupán, hogy megosztja az embereket. De arra még én magam sem számítottam, hogy így fog fájni. És akkor le is lőttem a lényeget: nem jött be a film.

De voltaképp miről is van szó?

A Detention egyszerre vígjáték, shasher-horror és sci-fi. Vagy, hogy pontosabban fogalmazzak, mindez csak próbál lenni, miközben mégis mindent olyan erővel és olyan eltúlzásokkal sulykol az ember arcába, hogy azt szinte már idegőrlő nézni. Igen, eltúlzott karakterek, eltúlzott színészi játékok, elnagyolt gondolatok, miközben próbál valamiféle képet festeni a mai fiatalokról, az új generációról. Tulajdonképpen egy zsánerműfajokkal játszadozó trash-film - és ezzel az egyveleggel a saját kardjába dőlt bele.


Az első jelenetben egy elkényeztetett, gazdag család csemetéjét láthatjuk, akiről pillanatokon belül lejön, hogy ő az ügyeletes "hülyepicsa", áttöri a negyedik falat, kommunikál velünk, mi pedig pár másodperc alatt a falra mászunk tőle. Nem telik bele sok idő, máris átvágott torokkal repül ki az ablakon. Ilyen random megoldásokból nincs hiány, ezek viszont nem mindig működnek feltétlenül, pláne nem akkor, amikor egy teljesen váratlan szituációban hozzák be a sci-fi vonalat.

Az, hogy a költségvetés nem szárnyalt az egekben, és ez nagyon sok jeleneten meg is látszik, csak egy dolog. De a rendező Joseph Kahn nem mérte be megfelelően az arányokat, túl sokat markolt, végül keveset fogott, így a legtöbb jelenetre úgy konkrétan az 'agyfasz' jellemző. Bár karakterek terén szerencsére kitett magáért: a szűzlány, a ribanc, a szépfiú, az alfahím, a lúzer - igen, egy átlagos slasher-horror kötelező figurái, de mindenki hozva a kötelezőt. Sőt, még azt sem lehet elvenni a Detention-től, hogy a mindössze másfél óra tulajdonképpen nem enged magának üresjáratot.

Sokat elárul egy filmről, ha az első, őszinte mosoly a Jump Around felcsendülésénél ül ki az arcomra. Parodisztikus elemekkel, Scott Pilgrim-et idéző kiírogatásokkal, zsánerdarabok ide-oda dobálózásával dolgozik a Detention, de összességében mégis az a legnagyobb hibája, hogy nem találja a saját műfaját. Nehéz továbbá eldönteni sok esetben, hogy a színészek alapból ennyire rosszak, vagy azt az utasítást kapták, hogy vigyék túlzásba karaktereiket. Elképesztő nagy kapufa volt az egész.

3/10


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Péntek 13 / Friday the 13th [2009]