DarkSide Joint

Egy Grizzly Lake nevű kisvárosban elszabadul a pokol, amikor egy sorozatgyilkos üti fel a fejét: mintha csak a Cinderhella című, a film világában népszerű slasher-horrorból szabadult volna ki. És miközben a gimnáziumban hőseink egy szerelmi bonyodalom közepén találják magukat, a maszkos gyilkos tovább mészárol, méghozzá egy bulin, ez pedig arra engedi következtetni az igazgatót, hogy a tettes valaki a partyról, így egy szombati napon elzárja őket a suli könyvtárába.

Az első V/H/S-film érdekes próbálkozás volt: kisebb horror-történetek, amelyeket egy fő szál kapcsol össze, egyfajta magyarázatot is adva, miért is nézzük mi ezeket a tíz-tizenöt perces agymenéseket. Nem nevezném kiemelkedőnek, de egyszeri horror-kikapcsolódásnak teljesen korrekt volt, sőt, még a második sem volt kifejezetten rossz. Nem ezek a kortárs horror kiemelkedő művei, a nyomukban sincsenek, de ha nincs más, lehet tenni egy próbát. A harmadik rész pedig...

Szerelmes pár, várandós kismama, idilli élet, na meg egy rém ronda baba, amit a férj vesz kedves asszonykájának ajándékba, hiszen a felesége oly régóta keresi pontosan ezt az Annabelle babát. Egyik éjszaka incidensbe kerülnek egy sátánista szekta tagjaival, akik ellen bár fatality-vel győzedelmeskednek, az egyikük lelke beleszáll a babába. A démonnak pedig a csemetére fáj a foga - csak, hogy emeljük a tétet.

Jeffrey Dahmer. Amerikai sorozatgyilkos, kannibál, nekrofil. Eltökélt célja volt, hogy egyfajta rabszolga-zombikat hozzon létre saját célra, így meglékelt koponyájukba savat öntött. 1991-ben kapták el, 17 ember halála miatt (ennyit tudtak rábizonyítani, ezeket be is vallotta) 957 év börtönbüntetésre ítélték. 1994-ben azonban egyik rabtársa egy vasrúddal halálra verte. A 2002-es Dahmer című film szinte hajszálpontosan megmutatja, milyen volt Jeffrey, amikor... mindent csinált, csak nem gyilkolt.

Wally Pfister úgy döntött, hogy filmet rendez. Eddig főleg Christopher Nolan Oscar-díjas operatőreként lehetett róla hallani, állítása szerint most egy régi álma vált valóra azzal, hogy kipróbálhatta magát direktorként. Ráadásul nem is akármilyen háttérrel, hiszen a főszerepre maga Johnny Depp szerződött le, de a mellékszerepekben sem noname arcok tűnnek fel. Kapott egy szép kis költségvetést is, sőt, producerként maga Nolan ténykedett a produkció felett. És mégis: a Transcendence egy harmatgyenge szárnypróbálgatás.

Ha azt hitted, nincs lejjebb: tévedtél. És ha azt hitted, hogy Michael Bay már nem lehet őrültebb, mint eddig volt, na akkor tévedtél a legnagyobbat. Hölgyeim és Uraim, eljutottunk oda, hogy a Transformers megkapta a végső kegyelemdöfést. Az Age of Extinction című negyedik darab ugyanis sokkal gyermetegebb, mint az elődei. Pedig megfogadtam, hogy magasról teszek mindenre, amikor épp nem óriás robotok püfölik egymást, de a probléma sokkal bonyolultabb, mint azt gondolni mertem volna.