DarkSide Joint

Tree az egyetem hivatalos hülyepicsája: másnaposan ébred egy ismeretlen srác szobájában, semmibe veszi a fiút, akivel egyszer randizott, a szobatársától születésnapjára kapott muffint a kukába hajítja, az apjával való közös vacsorára egyszerűen nem megy el: és így tovább. Nagyképű, öntelt csaj, akinek ez a születésnap egyéb meglepetéseket is tartogat: este egy babamaszkos idegen meggyilkolja. Tree azonban másnap ugyanabban a szobában ébred, és ugyanaz a nap veszi kezdetét előröl. A Happy Death Day nagyon könnyen lehetett volna egy semmilyen próbálkozás: a formula nem újszerű, hiszen többek között az Idétlen időkig (meg is említik a filmben), a Forráskód , vagy A holnap határa is ugyanezzel a sémával dolgozott. Szerencsére nem pusztán arról van szó, hogy ezúttal horror köntösbe csomagolták ezt a sztorit, de még egy komikus érával is megspékelték. Így lesz a végeredmény egy horror-vígjáték, amely tény és való, hogy lehetett volna félelmetesebb és viccesebb, de még így is egy üde ...

Tíz idegent sodor a sors egy motelbe, egy viharos éjszakán. Egy színésznő, annak sofőrje, egy friss, ám annál furcsább házaspár, egy háromtagú család, egy prostituált, egy zsaru, valamint egy rab, akit szállít. A víz mindent elöntött, így kénytelenek éjszakára meghúzni magukat a szállóban. Ám nem lesz nyugodt éjszakájuk: nem elég, hogy az események láncolatát egy autóbaleset indította el, de valaki gyilkolni kezdi a motel lakóit. Ahogy fogyatkoznak, úgy lesznek a fennmaradt túlélők egyre gyanúsabbak. A történet másik szálán egy utolsó előtti pillanatban összehozott tárgyalást láthatunk: egy kivégzés előtt álló gyilkos, akit a védelem megakar óvni a halálbüntetéstől, tudathasadásra hivatkozva. De vajon hogyan függ össze a két cselekményszál? James Mangold thrilleréhez már volt korábban szerencsém, ott és akkor elkönyveltem, hogy egy egész pofás thriller, kellően sötét hangulattal, ütős kis csattanóval lezárva. Jobb lett volna szép emléknek meghagyni, mert második megtekintésre ...

Nem akarok hosszasan rizsázni erről a filmről, mert egyszerűen nem ér annyit. Pedig a rendező páros miatt várós volt valamennyire, de végérvényesen kiderült, hogy Leatherface lufiját kár újra fújni. A történet középpontjában négy, elmegyógyintézetből megszökött fiatal áll, akik túszként magukkal visznek egy ápolót. Menekülésük közben sorra ölik az ártatlan polgárokat, miközben egy ranger üldözi őket, aki a lánya meggyilkolásával vádolja egyiküket. A Leatherface lehetett volna jó, hiszen egy olyan előzmény, amelynek pusztán a fináléjában tudjuk meg, ki ölti magára a legendás bőrálarcot. De nem lett, mert hiába a vér, a bevállalósság, ez mind kevés. Legtöbbször csak a fejünket fogjuk, sokszor válik idegesítővé ahelyett, hogy egy minimális izgalmat pumpáljon nézője felé. Kihagyott ziccer, mondanám szívesen, de most már tényleg békén kéne hagyni a Hewitt-család históriáját.

A Démonok között univerzuma megállíthatatlanul robog előre: már borítékolható a harmadik rész, illetve a második etapban megismert Nővér, valamint a Görbe Ember is saját filmeket fognak kapni. Nem beszélve arról, hogy az Annabelle immáron második fejezetével került idén a mozikba. Szóval a stúdió a feji a maga horror-tehenét, amennyire csak lehet. 2014-ben, nem sokkal az első Démonok között után az első Annabelle-filmet elég komoly várakozás előzte meg, sajnos a végeredmény egy elég súlyos koppanás lett. Az új produkció voltaképpen egy előzmény, és a nagyon egyedi Creation alcímet kapta. Itt az előzetes újfent bizakodásra adott okot, mert nem tűnt akkora mosléknak, mint az elődje. Tény, hogy nem is lett akkora tré munka, de valljuk be, nagyon alacsony lécet kellett megugrani. Ezt a lécet meg is ugrotta, de nem kell örülni, az Annabelle 2: A teremtés nem több egy horror-klisé best of-nál. Csak éppen jobban nézeti magát. Tizenkét évvel lányuk tragikus halála után a játékkészítő Mu...

Az igazat megvallva voltak némi fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, ennek oka nem titkoltan a rendező személye: McG. Már eleve ez a név, de ezt hagyjuk, inkább az eddigi munkái voltak azok, amelyek után nem kimondottan nézőcsalogató az, ha a rendezőnél McG nevét látjuk. Aztán jött a kellemes csalódás. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak két jó horror-komédiát nézhetünk a közelmúltban, ráadásul mindkét film központi témája a bébiszitterkedés - ez volt ugye a Better Watch Out. És most itt a The Babysitter, amely még inkább rápakolt egy lapáttal: főhősünket, Cole-t, a fiatal srácot a szülei otthon hagyják, amíg ők hotel-terápiára mennek, hogy rendbe szedjék házasságukat. A fiú bébiszittere egyben a legjobb barátja is: Bee, a szőke, ügyeletes jócsaj az, aki megvédi a srácot az őt szivatóktól. Cole ugyanis az iskola örök céltáblája, de szerencsére mindig jön Bee, aki alaposan helyben hagyja a többieket. Ezen az estén azonban nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy eddig: Cole ugyanis olyat...

A legrosszabb filmek vélemény írás szempontjából, amelyek teljes közönnyel találnak be az embernél. Se nem jó, de nem is bántóan rossz, inkább csak: semmilyen. Na jó, Az elnémultak igazi baja, hogy unalmas. A legnagyobb erénye egyben a saját sírjának megásója is: nem próbál a jól bevált horror klisékkel operálni, mellőzi a jump scare elemeket, ez pedig valahol tényleg dicséretre méltó lenne, ám ezáltal mégis maga alatt vágta a fát, hiszen tényleg egy fájdalom nézni, ahogy vánszorog előre a cselekmény. Cselekményt mondtam volna? Erős túlzás, hiszen pusztán arról van szó, hogy egy kísérletnek lehetünk tanúi: egy sötét erők által megszállt lányt tanulmányoznak hőseink, mindent dokumentálva, egy erre a célra kialakított házban. De valóban megszállta valami a lányt, vagy csak mentálisan beteg? Szkeptikusok és a természetfeletti hívei is jelen vannak, és még ez is adhatna némi pluszt, de nem teszi. Volt egy alapötlet, ez látszik, de sajnos az is, hogy az égvilágon semmit nem tudtak ...

Horror-vígjátékok. Kemény műfaj, nem is vagyunk velük elkényeztetve, de időnként készül néhány jobb darab (Tucker and Dale vs. Evil, Behind the Mask: Rise of Leslie Vernon). A Better Watch Out szerencsére csak színesíti ezt a meglehetősen vékonyka repertoárt. Nehéz erről a filmről írni, mert jómagam szinte semmit nem tudtam róla, ért is néhány meglepetés közben. Mert fordulatokban nem szegény, erről egy elég szépen és aprólékosan megírt forgatókönyv gondoskodik. Maradjunk annyiban, hogy home invasion filmről beszélünk, a jelentős része egy házban játszódik: a tizenkét éves fiúra öt évvel idősebb bébiszittere vigyáz karácsonykor, amíg a szülők távol vannak. Az este azonban nem várt fordulatokat vesz. És ennyi: ennél többet ne olvass a sztoriról, de előzetest se nézz! Bár nem a tipikus hangosan hahotázó humorral operál a Better Watch Out, mégis próbálja megtartani könnyed stílusát, miközben horrorból sincs hiány: így tökéletesen egyensúlyoz a két műfaj mezsgyéjén. Nem hozza rád ...

Tucker és Dale, a két igazi, vérbeli redneck figura csak egy csendes hétvégét szeretne eltölteni egy erdei házikóban, ám nyugalmukat megzavarják az egyetemista fiatalok, akik nagyon félreértik a helyzetet. Miután a duó kimenekíti a vízbe zuhant, eszméletlen lánytársukat, és magukkal viszik, hogy ápolgassák, a csapat megvan róla győződve, hogy Tuckerék elrabolták őt. Ahogy próbálják kiszabadítani, véletlen halálesetek történnek, a gyanú pedig mindig Tuckerre és Dale-re terelődik. Erdei faház, redneck helybéliek, illetve a frissen érkezett, bulizni vágyó fiatalok, akik sorban hullanak el. A slasher horror tipikus sablonjai ezek, az ember pedig többnyire fejvesztve (na nem úgy fejvesztve) menekül, ha ezzel a koncepcióval találkozik, ami nem is csoda: jóformán már mindent kipréseltek (na nem úgy kipréseltek) a műfajból, amit csak lehetett. A Tucker and Dale vs. Evil pedig alaposan kiforgatja ezeket a sablonokat. Szegény szerencsétlen Tucker és Dale csak rosszkor volt rossz helyen....

A Nyers is azon filmek sorát gyarapítja, amelyekről előzetesen olyan híresztelések látták napvilágot, hogy milyen gyomorforgató, az emberek öklendezve hagyták el a mozitermet, és a többi. Van, amikor ez igazi, máskor egyszerűen csak marketing bullshit - a Nyers esetében ki-ki döntse el saját maga. Tény, hogy feszegeti a határokat, és párszor valóban a keze elé kaphat az, akinek gyenge a gyomra ehhez, de kissé túlzásnak érzem azt a parádét, amit köré csaptak. A vegetáriánus Justine állatorvosi egyetemre megy, a gólya avató "ceremónián" azonban húst kell fogyasztania: nyers húst, vesét. Bele is megy, ám ezzel eluralkodik rajta valami. Igencsak ízleni kezd neki a hús, idővel pedig az emberhúst is megkóstolja. Bár több helyen horrorként hivatkoznak a filmre, Julia Ducournau első, egész estés rendezésében a horror az alapkoncepcióban kimerül. Nincs borzongás, félelem, de főleg nincs jump scare: ennek oka, hogy a Nyers tulajdonképpen sokkal inkább egy felnövés-történet, mint...

Előbb vagy utóbb minden horror franchise eléri a maga mélypontját. Rémálom az Elm utcában, Halloween, Hellraiser. A Körök esetében most Samara mélypontja is elérkezett. Bár az első rész is egy remake, de azon kevés ázsiai horrorok amcsi átgondolása, amelyek valóban jól sikerültek. A második fejezettel már voltak gondok bőven, most viszont egészen más problémák merültek fel. Képzeljünk el egy rakat nem túl lelkes, horrorhoz sem igazán értő, de annál nagyobb Kör-rajongó amatőr filmest, akik szép kis büdzsét kapnak, na meg szabad kezet: tessék, csináljátok, amit akartok, tiétek a sztori. Aztán leforgatnak egy mozit, és minden bizonnyal elégedetten dőlnek hátra, hiszen szerintük minden benne van, ami 'kör'. Valami ilyen érzés fogott el a film közben: mint egy nagyon elcseszett fanfilm, csak normális költségvetéssel. Nem gagyi, nem néz ki rosszul, de egyszerűen borzasztó izzadság szaga van. Foggal körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy meglegyen benne minden, ami esetleg egy rajo...

Cigánykaraván érkezik a kisvárosba. A súlyproblémákkal küszködő helyi ügyvéd, Billy Halleck egyik este figyelmetlenségből halálra gázolja egyiküket. Miután felmentik, a társulat feje átkot szór a férfi fejére: "sorvadj el!" - mondja neki. A közel 300 fontot nyomó Billy innentől kezdve vészes fogyásnak indul. Hiába eszik féktelenül, képtelen utolérni magát: a súlya csak csökken és csökken. Stephen King annak idején próbálkozott álnéven írni: többek között A hosszú menetelés, vagy A menekülő ember is Richard Bachman néven íródott. A Sorvadj el! volt a fordulópont, ugyanis itt buktatták le, és jöttek rá, hogy Bachman és King valójában egy és ugyanaz a személy. Miután ez kiderült, a regény eladásai megnőttek, ám az író nem utoljára használta ezt az álnevet. A Sorvadj el! szintén egy olyan film, amelyhez nagyon régi emlékek fűződnek részemről. Aki olvassa a blogot, az emlékezhet pár olyan bejegyzésre, ahol emlegettem azokat a vhs-időket, amikor porbafingóként  éjjelente hor...

A Vesztesek Klubja. Ilyen-olyan okból kiszorított, kamasz éveik küszöbén álló fiatalok. Bőrszín, vallás, valamilyen fogyatékosság, esetleg egy rossz pletyka. Most azonban össze kell fogniuk, csak magukra számíthatnak, hiszen egy magát bohócnak álcázó entitás bukkant fel Derry városában: Pennywise-t a félelem élteti, és gyerekeket eszik. Stephen King talán legismertebb művére ráfért már egy alapos vérfrissítés. Szeretem ugyan az 1990-es tévéfilmet, de nagyon szenved az alacsony költségvetés hibáitól. És most itt van, megkaptuk. Elképesztő hype övezte a filmet, tettek is róla a marketingesek, hogy az emberek beszéljenek róla. Egyik előzetes durvább volt, mint a másik, tényleg úgy tűnt, hogy az év horrorjával lesz dolgunk. Bár Andy Muschietti nem volt egy jó előjel, hiszen legutóbb a Mama című, közepes horrort szállította, de megnyugodhatunk: az Az végül igencsak jól sikerült. Ehhez persze kellett egy alapanyag is (amelyet nem olvastam), de ugye az nem minden, simán elhasalhatott v...

Random horrorokkal vigyázni! A múltkor kellett valami agyatlan másfél óra a fejemnek, és már nem is tudom honnan ugrott be, hogy anno, viszonylag új filmként, meg az HBO-n láttam a Halloween H20 - 20 évvel később című részt, és olyan halvány emlékem volt róla, hogy nem is annyira rossz. Az ilyen halvány emlékek általában rosszul sülnek el, így történt most is: az agyatlan másfél órát megkaptam, de nem olyan értelemben, ahogy azt szerettem volna. A történet szerint eltelt húsz év, Michael Myers pedig visszatér és gyilkol. Oké, ez várható volt, nem is vártam többet. A nyitó jelenet még fel is csigázott, mert tényleg meghozza a hangulatot, de ami utána jön, azt nyugodt szívvel le lehet húzni a budin. Tulajdonképpen minden olyan védjegyet magán képvisel, amely miatt nem szereti valaki a slasher horrorokat. Aki olvassa a blogot, az tudja, hogy nekem ez a gyengém, amolyan guilty pleasure, bűnös élvezet, ha úgy tetszik, de a H20 (húsz, nem víz) hiába pörög, hiába nem unalmas, egész egysze...

Minket átvertek. Az It Comes At Night előzetese alapján valami egészen hátborzongató élményre lehetett számítani, olyanra, amely nem feltétlenül az olcsó jump scare elemekkel fogja a frászt hozni a nézőre, hanem valami pokolian félelmetes horrort kapunk. Don't panic, nincs jump scare, sem elcsépelt megoldások, de nem is horrorfilmet láttunk, az már egyszer biztos. Pontosítok: a horror nagyon felszínesen van jelen, de még így is merőben más élménnyel lettünk gazdagabbak, mint amire a trailer alapján besaccoltuk az A24 (Green Room, The Vvitch) új filmjét. A nyitó jelenet azért ad okot a bizakodásra: egy finoman szólva is rossz állapotban lévő, idős férfit láthatunk, akit vője kénytelen lelőni, majd tetemét elégetni az erdőben. Az erdőben, ahova gázmaszk nélkül nem ajánlott kimenni. Az öreg ugyanis beteg volt, megkapta azt a kórt, amelyre az egész film épül. Majd láthatjuk a családot, apa, anya és 17 éves gyerekük. Bepillantást nyerhetünk nem éppen kényelmes életükbe, az erdő köz...

Stephen King sötét víziói az évtizedek során megannyi területet érintettek, legyen szó életre kelt autóról, farkasemberről, önmagát bohócnak álcázó entitásról, vagy épp szellemekről egy mindentől elzárt hotelben. Fantáziája kimeríthetetlen, legalábbis egy időben annak tűnt: a nyolcvanas években, amikor fénykorát élte. Ekkor jelent meg a Cujo is, amelyben az "ember legjobb barátja" mondást fordítja ki önmagából. Mert mi van akkor, ha a hűséges, barátságos házi kedvenced egyszer csak ellened fordul? A kutyád, akivel kölcsönös volt a bizalom, most egy veszedelmes szörnyeteggé válik? Cujo, a jámbor bernáthegyi azt teszi, amit mindig: nyulat kerget a mezőn. Ám ezúttal ennek a játéknak rossz vége lesz: egy odúba dugja fejét, egy denevér pedig megmarja az orrát. Cujo veszett lesz, szépen, lassan átalakul: a szelíd jószág már csak a múlt, egy vérengző fenevad lesz belőle. A Cujo is olyan film, mint sok más, régi horror: annak idején sunyiban néztem meg, késő éjszaka fent mar...

Sajnos Adam Wingard messze nem akkora zseni, mint azt sokan gondolják róla. Oké, a V/H/S-ben bebizonyította, hogy rövid szegmensekkel megállja a helyét, ahogyan a The Guest is egy (talán véletlenül) nagyon eltalált film volt, de ne feledkezzünk meg a szánalmas Blair Witch folytatásról, amely köré nagyobb hűhát kerítettek a titkolózással, mint amekkorát a végső bumm szólt. És a You're Next, amely egyszerre home invasion és slasher. Nem mondom, hogy nem készülnek manapság is gyöngyszemek hasonló volumenű filmekből, de minden erőlködés ellenére (már ha volt olyan) Wingard egy sima középszert rittyentett össze, amelyben halványan megcsillanni látszik ugyan a tisztelgés a régi korok horrorjai előtt, ám a végeredmény csupán egy 'tizenkettő egy tucat' film. A szép, nagy család hosszú idő után újra összejön, hogy gazdag szüleik isten háta mögötti birtokán eltöltsenek egy hétvégét. A bajok a vacsoránál kezdődnek, valaki, vagy valakik ugyanis az életükre törnek. A családtagok ...

Az évtizedek során nem halmoztak el minket jól sikerült Stephen King adaptációkkal. Bár van pár valóban ütős darab, de többségük vagy közepes fércmű, vagy ami ennél is rosszabb: röhejes borzalom. Nos, A köd szerencsére a jobbik fajtából való, még akkor is, ha közel sem hibátlan. Persze ehhez egy Frank Darabont (A remény rabjai, Halálsoron) kellett, aki ezúttal a horrorisztikus King-et igyekezett vászonra vinni. Hatalmas vihar tombolt éjjel a kisvárosban, nagy pusztítást hagyva maga után. A lakók egy része most a helyi bevásárlóközpontba igyekszik, hogy betárazzanak élelemből, ám nem evilági köd jelenik meg. A tejfehér köd ugyanis belepi a várost, olyan CGI-lényeket hozva magával, amelyek még 2007-ben is gagyinak számítottak. Az emberek a boltban rekednek. Valahogy ki kell jutni, ám nem megy az olyan egyszerűen. A film jelentős része a boltban játszódik, jól követve a bevált receptet: valaki látott valamit, a sok szkeptikus nem hisz neki, de persze aztán jól megjárják. És, hogy t...

1847-ben járunk, az Amerikai-Mexikói háború idején. John Boyd-ot (Guy Pearce) egy ütközetben tanúsított gyáva tettei miatt az isten háta mögötti erdőbe száműzik egy táborba. Már az első este egy kimerült idegen (Robert Carlyle) kér menedéket. Elmondása szerint társaival egy hóvihar miatt egy barlangban rekedtek, és miután minden állatot, minden növényt megettek, végül egymást kezdték enni. A férfi megmenekült, és mivel előfordulhatnak túlélők, így a maroknyi csapat útnak ered, hogy mentsék, ami menthető. Arra azonban nem számítottak, hogy mi várja őket... Kannibalizmus. Ha egyszer megtetted, nincs visszaút. Teljesen mindegy, mekkora reménytelenség kell ahhoz, hogy rávetemedj, mégis az emberiség talán legsúlyosabb bűnét követed el vele. Megannyi film foglalkozott már vele, de az egyik legérdekesebb próbálkozás az 1999-es, Antonia Bird (aki amúgy vegetáriánus volt, amíg 2013-ban el nem hunyt) által rendezett Farkaséhség. Ha van egyedi darab, akkor az mindenképp ez a film: sok kis ...

A Terror Train ahhoz képest, hogy a jól bejáratott slasher-filmek kliséivel dobálózik (természetesen egy homályba bújtatott bosszú film is egyben), mégis sikerül olyan apróságokkal feldobni, hogy ne merüljön feledésbe. Épphogy belecsöppentünk azokba a bizonyos nyolcvanas évekbe, sorban jönnek a jobbnál jobb horrorfilmek, nehéz újat mutatni ebben az időben. A Terror Train-ben egy csapat, jókedvű fiatal indul bulizni, a partytime már a vonaton elkezdődik. Valaki viszont úgy dönt, sorban lemészárolja a társaságot. A helyzet apropója, hogy beöltözős a buli, szóval rejtélyes sorozatgyilkosunk elég komoly előnyben van. De ki ő? Lehet nem kellett volna pár éve megszivatni azt a szegény srácot? Lehet, hogy ő vesz most véres revánsot? Már eleve a helyszín jó választás, hiszen hova bújsz egy robogó vonaton? Az egyik fülkébe? A másik kocsiba? Tök mindegy, megszivtad. Arról nem is beszélve, hogy a gyilkos az első áldozatával már a pályaudvaron végzett, felöltötte annak jelmezét, így simán e...

Becsapós film ez a Dark Song: próbálja elhitetni, hogy itt egy nagyon eredeti horrorral lesz dolgunk, ami igen is felrúgja azokat a bizonyos sablonokat. Ezt egy darabig tartja is, ám végül csak belefutot azokba az átkozott klisékbe. A történet szerint Sophia egy ritusra készül, hogy kapcsolatba lépjen halott gyermekével. Ehhez segítségül hívja a sajátos természetű Joseph-et, aki bár nem egy szimpatikus figura, mégis nagyon érti a dolgát, makacs természete pedig abból fakad, hogy minden erejével azon van, hogy ne kerüljön homokszem a gépezetbe. A film első fele, de talán az első egy órája egy alapozás. Lassú, kimért, arról nem is beszélve, hogy eleinte nagyon nagy a képzavar, de lépésről lépésre tisztul ki minden, bontakozik ki a cselekmény, valamint a múlt rejtett titkai is a felszínre törnek. Lényegében pont ez a bizonyos első szegmens az, amely érdekes, még ha nem is kiemelkedő, de jó nézni, ahogy a maga komótos módján halad előre. Elszólások, utalások, valamint maga a ha...