DarkSide Joint

Igen, tudom. Nem kell mondani. Tisztában vagyok vele, hogy az It nem egy jó film. Tudom, hogy vannak kifejezetten gagyi részei. Főleg az alacsony költségvetéssel járó megvalósítást illetően. Azzal is tisztában vagyok, hogy nagyon nem hű a Stephen King-féle alapanyaghoz. De nem tehetek róla: this is my guilty pleasure. A nosztalgia, igen az a bizonyos nosztalgia, amikor még nagyon kiskölyökként először látva a filmet rémálmaim voltak Pennywise-tól, nem volt annyi takaró, amit magamra húzhattam éjszaka, miközben összekuporodtam a sötétben, de mégis újra és újra megnéztem VHS-en; na ez a nosztalgia az, ami azt mondatja velem: szeretem az It-et.

Todd Bowden igazi mintadiák, tanulmányi eredménye kiváló, fényes jövő vár rá. Történelemórán épp a II. világháború van terítéken, azonban a tanár nem kíván belemenni a részletekbe, inkább azt tanácsolja nebulóinak, hogy akit jobban vonz a téma, az nézzen szét a könyvtárban. Mivel Todd-ot nem kicsit érdekli a holokauszt, így belemerül a könyvekbe. Különös dologra lesz figyelmes: az egyik könyvben egy fényképet talál egy máig el nem kapott, náci háborús bűnösről. És mintha ez a férfi már jócskán megöregedve, de ott élne a környékükön. Felkeresi, majd ajánlatot tesz neki: meséljen el mindent, amit a könyvekből kihagytak, cserébe nem nyomja fel. A dolgok viszont nem úgy alakulnak, ahogy azt Todd várta.

Jerry Black (Jack Nicholson) nyugdíj előtt álló nyomozó, aki szó szerint retteg attól, hogy fel kell hagynia hivatásával, semmi kedve a szürke hétköznapokhoz, amik várnak rá. A kollégái által rendezett búcsúbulija közben riasztás érkezik, miszerint megtalálták egy nyolc éves kislány holttestét a hegyekben. Jerry nem bír magával, látja maga előtt a semmittevő éveket, így ő látogat el a lány szüleihez, hogy közölje velük a szörnyű hírt. Megígéri nekik, hogy megtalálja a gyilkost.

Mike Enslin kislánya halála után még a házassága is gallyra ment, ő pedig a munkájába menekül. Sikeres íróként azt a célt tűzte ki maga elé, hogy meglátogat minél több olyan helyet, ahol állítólag érzékeltek paranormális jelenségeket, hogy aztán ő majd jól lerántsa a leplet. Szkeptikus hozzáállásával indul el a New York-i Dolphon Hotel 1408-as számú szobájába. Történtek ott furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok, ez neki bőven elég. Noha az igazgató minden erejével azon van, hogy lebeszélje róla az írót, ő hajthatatlan, és végül csak megkapja a kulcsot. Nem kellett volna.

Jack Torrance csak egy kis nyugalomra vágyik, hogy megírhassa könyvét, így elvállal egy öt hónapos gondnoki állást a Szépkilátás Hotelben, amíg az a téli időszakra teljesen kiürül. Feleségével és fiával költöznek be ebbe a gigantikus szállóba. Ugyan Jacket figyelmeztetik, hogy az előző gondnok teljesen bekattant és egy fejszével kiírtotta családját, de neki mindennél jobban kell ez a munka. Ahogy telik az idő, lassacskán Jack gyógyszere is mintha kezdene teljesen elgurulni, ráadásul beköszönt egy hatalmas hóvihar, amely szinte elzárja őket a külvilágtól.

Az, hogy Ben Affleck jobb rendező, mint színész, nehéz vitatni. Mondom ezt úgy, hogy akkor sem esek kétségbe, ha éppen szerepelni látom valamelyik filmben. Első egész estés rendezése egy Dennis Lehane regény adaptációja, és mint tudjuk, egy ilyen íróval nehéz mellélőni. Ahogyan Clint Eastwood a Titokzatos folyóval, Martin Scorsese a Viharszigettel, úgy Ben Affleck is remekül járt el a Hideg nyomon című könyvvel. A helyszín Boston, és annak sem egy jobb fajta környéke, egészen pontosan Dorchester. Egy négy éves kislány, Amanda tűnik el nyomtalanul, a hozzátartozók pedig felbérelik a magánnyomozó párost, Patricket és Angie-t. Ennek oka, hogy ők ketten ismernek olyan alakokat is, akik a rendőrökkel nem állnának szóba, vagy épp nem mondanak el nekik mindent. Kezdetét veszi a nyomozás, ami nem egy sétagalopp: drogosoktól kezdve pedofilokon át, kisebb és nagyobb bűnözőkön keresztül vezet az útjuk. De nehogy azt hidd, hogy egy szokványos detektív-történetről van szó.