Láncra verve / Chained [2012]
A Láncra verve már jó ideje ott tengődött a megnézendő filmek végtelen listáján, mígnem a közelmúltban elolvastam Ania Ahlborn: Vértestvérek című regényét, amelynek végén, a köszönet nyilvánításában feltűnt ezen produkció címe, mint ihlet forrás. Nem volt kérdés, hogy ez a "ráérünk vele" film azon nyomban nézős lett.
A kezdő képkockákban egy fiatal fiút láthatunk egy elhagyott házban. Egy dobozban turkál, benne véres iratok: személyi igazolványok, jogosítványok. Majd hangokat hall, számolni kezd. Kinyitja az ajtót, amire tízig elér. Egy nagydarab férfi lép be rajta, egy nővel. De a nő látszólag nagyon nem akar itt lenni. Sikit, kiabál, próbál kiszabadulni a férfi karjainak szorításából. Sikertelenül. A férfi elhurcolja egy másik szobába, talán a pincébe, miközben a fiú képtelen visszatartani könnyeit, és az asztal alá bújva nézi végig az eseményeket. Majd visszaugrunk 8 hetet az időben...
A cold open remekül megalapozza nekünk magát a horrort, biztosítva minket arról, hogy kössük fel a gatyát, itt még kemény dolgok lesznek. Ez nem is kétség: hamar megtudjuk, a fiú hogyan került oda, mi történt a családjával, és milyen megpróbáltatásokon kell keresztül mennie. Mert ami rá vár, az nem egy békés élet. Rab, pontosabban rabszolga egy házban, ahonnan nincs kiút. Lakótársa az a pszichopata férfi, aki taxijával kapja el a gyanútlan lányokat, hogy aztán az isten háta mögötti házában végezzen velük.
A fiú, akit simán csak nyuszinak nevezett el, pedig takarít. Nem csak a kegyetlen gyilkosságok után, hanem amúgy is: minden lépését figyelnie kell fogva tartójának, különben bajok lesznek. És itt még messze nincs vége a sztorinak, de több dolgot kár lenne elárulni. Az gondolom lejött, hogy a Láncra verve elég rideg darab: fogva tartott gyermek, meggyilkolt lányok, elmebeteg őrült. Bármikor megtörténhet, semmi földtől elrugaszkodott tényező nem játszik szerepet benne.
Ezt a fájdalmasan realista hangulatot ugyan mindvégig megtartja, azonban amint túl esünk magán az expozíción, sajnos zuhanni kezd a film történeti nívója. Bár még így is sikerül párszor sokkolni minket, de nem a legjobb irányba megy el. Mi persze nézzük, mert kíváncsiak vagyunk, mi sül ki mindebből, mire lyukad ki a sztori, de nagy megváltás helyett egy egészen furcsa, feleslegesen bele erőltetett csattanóval zárják le a filmet.
Pedig ott még lehetett volna menteni a helyzetet, ehelyett egy elég keserédes élménnyel leszünk csak gazdagabbak. Pedig a film körülbelül első fele remekül működik, kiváló alapozás, viszont egyre inkább kezd érdektelenné fakulni. Ellenben a színészek teszik, amit kell: Vincent D'onofrio elképesztően jó, ahogyan a srácot alakító Eamon Farren is meggyőző. Azért pedig piros pont jár, hogy nem egy eltúlzott, sablon sorozatgyilkos kecót hoztak össze mocsokkal és rendetlenséggel, elég volt ránk hozni a nyugtalanságot azzal, hogy sosem ég a csillár, mindig csak a sarokba állított lámpák világítanak, ezzel adva egy dermesztő atmoszférát a filmnek.
Persze mindezek nem azt jelentik, hogy a Láncra verve egy rossz film lenne, inkább csak a kezdeti lelkesedést hervasztja le nagyon hamar. Horror fanoknak kötelező, mert bőven megvannak a maga erős pillanatai, ám sokkal jobb is lehetett volna.
A kezdő képkockákban egy fiatal fiút láthatunk egy elhagyott házban. Egy dobozban turkál, benne véres iratok: személyi igazolványok, jogosítványok. Majd hangokat hall, számolni kezd. Kinyitja az ajtót, amire tízig elér. Egy nagydarab férfi lép be rajta, egy nővel. De a nő látszólag nagyon nem akar itt lenni. Sikit, kiabál, próbál kiszabadulni a férfi karjainak szorításából. Sikertelenül. A férfi elhurcolja egy másik szobába, talán a pincébe, miközben a fiú képtelen visszatartani könnyeit, és az asztal alá bújva nézi végig az eseményeket. Majd visszaugrunk 8 hetet az időben...
A cold open remekül megalapozza nekünk magát a horrort, biztosítva minket arról, hogy kössük fel a gatyát, itt még kemény dolgok lesznek. Ez nem is kétség: hamar megtudjuk, a fiú hogyan került oda, mi történt a családjával, és milyen megpróbáltatásokon kell keresztül mennie. Mert ami rá vár, az nem egy békés élet. Rab, pontosabban rabszolga egy házban, ahonnan nincs kiút. Lakótársa az a pszichopata férfi, aki taxijával kapja el a gyanútlan lányokat, hogy aztán az isten háta mögötti házában végezzen velük.
A fiú, akit simán csak nyuszinak nevezett el, pedig takarít. Nem csak a kegyetlen gyilkosságok után, hanem amúgy is: minden lépését figyelnie kell fogva tartójának, különben bajok lesznek. És itt még messze nincs vége a sztorinak, de több dolgot kár lenne elárulni. Az gondolom lejött, hogy a Láncra verve elég rideg darab: fogva tartott gyermek, meggyilkolt lányok, elmebeteg őrült. Bármikor megtörténhet, semmi földtől elrugaszkodott tényező nem játszik szerepet benne.
Ezt a fájdalmasan realista hangulatot ugyan mindvégig megtartja, azonban amint túl esünk magán az expozíción, sajnos zuhanni kezd a film történeti nívója. Bár még így is sikerül párszor sokkolni minket, de nem a legjobb irányba megy el. Mi persze nézzük, mert kíváncsiak vagyunk, mi sül ki mindebből, mire lyukad ki a sztori, de nagy megváltás helyett egy egészen furcsa, feleslegesen bele erőltetett csattanóval zárják le a filmet.
Pedig ott még lehetett volna menteni a helyzetet, ehelyett egy elég keserédes élménnyel leszünk csak gazdagabbak. Pedig a film körülbelül első fele remekül működik, kiváló alapozás, viszont egyre inkább kezd érdektelenné fakulni. Ellenben a színészek teszik, amit kell: Vincent D'onofrio elképesztően jó, ahogyan a srácot alakító Eamon Farren is meggyőző. Azért pedig piros pont jár, hogy nem egy eltúlzott, sablon sorozatgyilkos kecót hoztak össze mocsokkal és rendetlenséggel, elég volt ránk hozni a nyugtalanságot azzal, hogy sosem ég a csillár, mindig csak a sarokba állított lámpák világítanak, ezzel adva egy dermesztő atmoszférát a filmnek.
Persze mindezek nem azt jelentik, hogy a Láncra verve egy rossz film lenne, inkább csak a kezdeti lelkesedést hervasztja le nagyon hamar. Horror fanoknak kötelező, mert bőven megvannak a maga erős pillanatai, ám sokkal jobb is lehetett volna.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.