Az Egészség ellenszere / A Cure for Wellness [2016]

Gore Verbinski, A kör amerikai remakejének rendezője újra horrort rendezett: az egyszeri film (vagy inkább horror) rajongó jogosan dörzsöli nagy reményekkel a tenyerét. Sajnos nagy volt a kiábrándulás: Az Egészség ellenszere nem, hogy gyenge, de kimondottan rossz film.


Egy nagyvállalat főnöke egyik napról a másikra úgy döntött, hogy a világtól elvonulva egy svájci szanatóriumba vonul, levelében meghagyta, hogy senki ne keresse, jó lesz ott neki! A cégnél azonban nagy a felháborodás: perpillanat égető szükség lenne rá, így a fiatal üzletembert, Lockhart-ot (Dane DeHaan) küldik utána. Az Alpok lábaihoz érkezve a srácnak elég hamar leesik, hogy az intézetben valami nagyon nincs rendben. Főnöke eltűnt, mintha mindenki titkolózna, senki nem akarja elhagyni a helyet, ráadásul hősünk balesetet szenved, így egyhamar ő is lakóvá válik.

Azt meg kell hagyni, hogy Az Egészség ellenszere gyönyörűen néz ki. Bármiféle túlzás nélkül kimerem jelenteni, hogy minden egyes képkockája csodálatos. Ritkán látni ennyire zseniális operatőri munkát, legyen az egy puszta beállítás, vagy valamilyen trükk, amely azonnal beleég a retinádba.


De ez csak a felszín. Hiába csodálatos a külső, ha belül egyszerűen lapos. Kicsit a Viharsziget ugrott be a film nézése közben, noha az ennél egy klasszisokkal jobb darab. Az Egészség ellenszere ugyanis unalmas és kiszámítható. Noha nem a klasszikus horror-elemekkel operál, inkább a hangulatra helyezi a hangsúlyt, de még így is bőven be lehet saccolni, mikor mi fog történni.

Arról nem is beszélve, hogy ez a több, mint kétórás játékidő annyira felesleges volt, hogy arra szavak nincsenek. 146 perc, amelyből lazán ki lehetett volna vágni úgy 20-30 percet. Bár sokkal tartalmasabb élményünk akkor sem lenne, de kevesebb fészkelődést okozott volna. Verbinski amúgy próbált átmenni "művésziesbe", bár bőven erős túlzás ezt kijelenteni, de nagyon sokat fektetett bele abba, hogy a film során a szimbólumok jelen legyenek. És ez még jól is elsülhetett volna, de kár a gőzért: csak ront az élményen.

Összességében két nagy pozitívummal büszkélkedhet: a látványvilág, illetve Dane DeHaan alakítása. A srác nem sok helyen tűnik fel, de akkor sikerül odatennie magát. És megint csak azt kell mondanom, hogy megvolt a filmben a potenciál: ha nem is egy eredeti, de legalább egy korrekt mozit is láthattunk volna, ha a stáb nem merül el a vizualitásban, hanem a forgatókönyvre, a rendezésre koncentrál pár fokkal jobban.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.