A halott túlélő / After.Life [2009]

Anna Taylor (Christina Ricci) kapcsolata már nem az igazi párjával, Paullal (Justin Long). Egy félreértés miatti veszekedést követően Anna egy esős estén kocsiba pattan, a feldúlt nő pedig balesetet szenved. A hullaházban tér magához, ahol a temetkezési vállalkozó Eliot Deacon (Liam Neeson) közli vele, hogy valójában meghalt. Persze Anna próbálja meggyőzni, hogy márpedig ő nagyon is él, de a férfi erre csak annyit válaszol: "Mind ezt mondja..."


Ugyan a magyar cím, A halott túlélő elég ellentmondásosnak tűnik, de voltaképp pont annyira tart minket kérdések között, mint maga a film. Anna valóban meghalt, és csak Eliot képes vele beszélni? Vagy a férfi őrült? Sőt, az a lehetőség is fennáll, hogy Anna valójában nem halt meg, de Eliot már csak azért is elfogja temetni, ha egyszer már elkészült a halotti bizonyítvány. Megannyi kérdés sorakozik fel a játékidő alatt, amelyekre választ csak az utolsó percekben kapunk.

Agnieszka Wojtowicz-Vosloo misztikus hangvételű, időnként horrorisztikus elemeket is felvonultató thrillerében megannyi potenciál volt, amelyet hol kihasznált, hol pedig hazavágta az élményt a sok-sok látomásos jelenettel. A rendezőnőnek sikerült atmoszférát teremteni, piszkosul rideg és kegyetlen hangvétellel felruházni minden egyes képkockát, de még arra sem adott okot, hogy unatkozzunk. Mindig történik valami, mindig felmerül egy újabb kérdés, újra és újra átbillent minket a másik nézőpontba. De ugye a víziók, látomások, amelyek eleinte még csak-csak elviselhetők, de van egy pont, amikor már túlontúl sok lesz belőlük, ez pedig az élmény kárára megy.


Christina Ricci meglepően jól alakít, az ember azt hinné, hogy egy ilyen szereplőgárdával inkább Liam Neeson viszi el a prímet, és bár kétségkívül ő sem volt rossz, de a neki megírt karakter, illetve a szájába adott dialógusok egy túlságosan modoros, úrias jellemet fabrikáltak neki, amely idővel sajnos inkább válik komikussá, mint komollyá. Justin Long sem volt kimondottan rossz, de ő valahogy nem domborodik ki a többiek mellett.

Hatalmas kár a filmért, mert nagyon hamar sikerült beszippantania a jéghideg hangulatával és megannyi kérdésével, de úgy a felénél ki is köpött magából, erről pedig a már említett álomképek a fő felelősek. Agnieszka Wojtowicz-Vosloo nem is rendezett semmit az After.Life óta, pedig néznék még tőle hasonló hangvételű darabokat.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.