Deadpool [2016]
Őszintén szólva nehéz helyzetben vagyok, mert a Deadpool az a film, amit szeretni akartam. Igen, sokat picsogok, hogy mennyire elegem van már a szuperhős filmekből, de a Deadpoolra abszolút nem úgy tekintettem, mint kategóriáján belül bármelyik másik produkcióra, legyen az DC vagy Marvel. Egy felhőtlen komédiát vártam, ahol csak egy kisebb apropó, hogy a főhősön történetesen jelmez van. Mentségemre legyen szólva tehát, hogy a Deadpool nem azért nem tetszett, mert szuperhős film.
Jó, az túlzás, hogy nem tetszett, mert megvannak a maga erényei. Látom azt is, miért van oda érte mindenki. Képes volt megnevettetni és tetszett az önirónia, de még a kiszólások nagy része is működött. Szórakoztatott, de nem annyira, mint amire számítottam. Nagyjából ugyanaz a helyzet áll fenn, mint a Guardians of the Galaxy esetében: a világ az egekig magasztalta, én pedig amikor végül rászántam magam, egy nagy ürességet éreztem, és érdekelt, mitől volt ez akkora nagy bumm. Bár a Deadpool LÉNYEGESEN jobban tetszett annál a filmnél, mégis azt kell mondjam: baromi nehézkesen értem a végére.
Mert a poénokon, valamint egy-két pofásabb akciójeleneten kívül sok jóságnak nem sikerült a szívemhez közel férkőznie. Kevés film van, ahol az oda-visszaugrálós, nem lineáris történetmesélés zavar, na az itt most bőven kizökkentett. Ryan Reynolds-on végig érezni, mennyire élvezte a forgatást és mekkora szívügye volt ez a film, de nekem ez pusztán nettó ripacskodás volt. Attól pedig bocs, de nem leszek elnézőbb, ha a színész konkrétan a saját maga tehetségét, pontosabban tehetségtelenségét fikázza az egyik jelenetben.
A történet szerint Wade Wilson (Ryan Reynolds) zsoldosként tengeti mindennapjait. Találkozik egy lánnyal, látszólag minden szép és jó, de beüt a gond: a férfinél rákot diagnosztizálnak. Megkeresi őt egy titkos csoport, hogy legyen a kísérletük tárgya, amellyel még az életét is megmenthetik. Wade teste azonban eltorzul, de önregeneráló képessége lesz, így nem kell hozzá sok, hogy a rosszfiúk nyomába eredjen.
De ami a legfontosabb negatívum részemről: piszkosul lefárasztott, és csak a humor nagy része volt az, amely tartotta bennem a lelket és volt számomra a film mozgatórugója. Szeretem az alpári, az abszolút nem polkorrekt vicceket, a morbid humort, és itt javarészt működtek, de mint film, számomra a Deadpool nagyon megterhelő volt. Tetszett, hogy nincsenek világot megszálló, idegen erők, egy komplett hadsereg: Wade, azaz Deadpool egyszerűen csak elakarja kapni azt, aki miatt teste eltorzult. De egész egyszerűen végig olyan érzésem volt, hogy először a poénok voltak meg, és azokra építették rá a filmet, írták meg a forgatókönyvet, amely által piszok gyenge lábakon volt képes csak megállni.
Bár a végeredményt tekintve nem bántam meg, hogy végigültem, azonban a várt extázis, a gyermeki lelkesedés elmaradt. Igen, szeretném, ha ilyen lazán kezelnék a szuperhős filmeket, mert a hősies komolyságból ezen a téren már bőven elég volt. Sőt, még a Deadpool 2 is érdekelni fog. Azonban ez így nálam valamelyest mégis mellé ment.
Jó, az túlzás, hogy nem tetszett, mert megvannak a maga erényei. Látom azt is, miért van oda érte mindenki. Képes volt megnevettetni és tetszett az önirónia, de még a kiszólások nagy része is működött. Szórakoztatott, de nem annyira, mint amire számítottam. Nagyjából ugyanaz a helyzet áll fenn, mint a Guardians of the Galaxy esetében: a világ az egekig magasztalta, én pedig amikor végül rászántam magam, egy nagy ürességet éreztem, és érdekelt, mitől volt ez akkora nagy bumm. Bár a Deadpool LÉNYEGESEN jobban tetszett annál a filmnél, mégis azt kell mondjam: baromi nehézkesen értem a végére.
Mert a poénokon, valamint egy-két pofásabb akciójeleneten kívül sok jóságnak nem sikerült a szívemhez közel férkőznie. Kevés film van, ahol az oda-visszaugrálós, nem lineáris történetmesélés zavar, na az itt most bőven kizökkentett. Ryan Reynolds-on végig érezni, mennyire élvezte a forgatást és mekkora szívügye volt ez a film, de nekem ez pusztán nettó ripacskodás volt. Attól pedig bocs, de nem leszek elnézőbb, ha a színész konkrétan a saját maga tehetségét, pontosabban tehetségtelenségét fikázza az egyik jelenetben.
A történet szerint Wade Wilson (Ryan Reynolds) zsoldosként tengeti mindennapjait. Találkozik egy lánnyal, látszólag minden szép és jó, de beüt a gond: a férfinél rákot diagnosztizálnak. Megkeresi őt egy titkos csoport, hogy legyen a kísérletük tárgya, amellyel még az életét is megmenthetik. Wade teste azonban eltorzul, de önregeneráló képessége lesz, így nem kell hozzá sok, hogy a rosszfiúk nyomába eredjen.
De ami a legfontosabb negatívum részemről: piszkosul lefárasztott, és csak a humor nagy része volt az, amely tartotta bennem a lelket és volt számomra a film mozgatórugója. Szeretem az alpári, az abszolút nem polkorrekt vicceket, a morbid humort, és itt javarészt működtek, de mint film, számomra a Deadpool nagyon megterhelő volt. Tetszett, hogy nincsenek világot megszálló, idegen erők, egy komplett hadsereg: Wade, azaz Deadpool egyszerűen csak elakarja kapni azt, aki miatt teste eltorzult. De egész egyszerűen végig olyan érzésem volt, hogy először a poénok voltak meg, és azokra építették rá a filmet, írták meg a forgatókönyvet, amely által piszok gyenge lábakon volt képes csak megállni.
Bár a végeredményt tekintve nem bántam meg, hogy végigültem, azonban a várt extázis, a gyermeki lelkesedés elmaradt. Igen, szeretném, ha ilyen lazán kezelnék a szuperhős filmeket, mert a hősies komolyságból ezen a téren már bőven elég volt. Sőt, még a Deadpool 2 is érdekelni fog. Azonban ez így nálam valamelyest mégis mellé ment.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.