A galaxis őrzői / Guardians of the Galaxy [2014]

Már megint zűrben van a galaxis, hiszen van egy bizonyos gömb, amire sokaknak fáj a foga. A véletlenek úgy hozzák, hogy egy laza mentalitású tolvaj, egy fejvadász csajszi, egy mosómedve, egy humanoid fa, illetve egy bosszúszomjas börtöntöltelék összefog, hogy együttes erővel akadályozzák meg a gömb rossz kezekbe való kerülését. Eleinte a nagy lóvé reménye hajtja őket előre, de lassan nekik is leesik, hogy többről van itt szó.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Guardians of the Galaxy az idei év mega hype-ját tudhatja maga mögött. A csapból is mosómedve folyt, és szájról szájra terjedt, hogy a Marvel most aztán megcsinálta az eddigi legjobb filmjét. Erős túlzással, de azon sem lepődtem volna meg, ha maga Szellő István szól ki a tévéből, és ajánlja A galaxis őrzőit.

A helyzet az, hogy egy ilyen globális rajongás után az ember még akkor sem tud leülni elvárások nélkül, ha nagyon akar. És pont azért, mert eredettörténet, nincs viszonyítási alap. Nem úgy, mint egy Thor, egy Iron Man vagy egy Captain America esetében - utóbbinál például fel vagyok készülve, hogy egy 90 éves szűz fog Amerika-mintás ruhában egy pajzzsal frizbizni. Itt azonban más volt a helyzet: nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt a világméretű lelkesedést, amit rajongók milliói táplálnak a film iránt. Vonzott az újdonság varázsa.

És most jön az a rész, hogy szembe kell, hogy menjek a tömeggel. A Guardians of the Galaxy számomra valami elképesztő nagy csalódás volt. Ültem, néztem a filmet, néha elmosolyogtam, akadtak ügyes megoldások, amit egy pofás kis látvánnyal is sikerült feltubrózni, de összességében maximum egy mosómedvével tudott csak nagyobb élményt nyújtani, mint egy átlagos, mezei Marvel-film. És nem firtatható egy percig sem, hogy Rocket Raccoon tényleg nem hiába lett ennyire piedesztálra emelve, hiszen egy tökéletes Han Solo & Tony Stark keverék mosómedve bőrbe bújtatva.

A történet is sajnos olyan, amilyen. Nincs benne egyetlen olyan momentum sem, amit ne láttál volna még ezer másik kalandfilmben, játszódjon az akárhol. De oké, legyen egy kegyelem-pipa a Marvelnek, hogy nem a sztorival akarták lenyűgözni a népet, hanem inkább felépítik a galaxis-gárdát, és alájuk tolnak valami alibi-történetet. Mert valljuk be, ez a "nem kerülhet a cucc a gonosz kezébe" alapkoncepció tényleg egy nagyon alibi megoldás.

Apropó, gonosz. Thanos-ról egyelőre még nem akarok nyilatkozni, szőrszálhasogatás lenne, ha ezen pár momentum után elkönyvelném, milyen gonoszan tud nézni a Marvel univerzum állítólag leghatalmasabb gonosztevője. Volt itt nekünk viszont egy bizonyos Ronan, akinek a karaktere beleesett a tipikus Marvel-hibába: vagyis, ha nem Loki képviseli az ellent, akkor többnyire a gonosz fogalma kimerül egy ordenáré külsőben, valamint a "hozd el nekem!", "öld meg!", illetve a "pusztuljon!", és az ehhez hasonló tőmondatokban. És én még azt hittem, a Thor 2. után már csak felfelé vezet az út.

Összességében nálam a GotG nagyon mellément. Az előzetes, valamint az össznépi lelkesedés után én egy sokkal lazább, tökösebb, úgymond "coolabb" filmet vártam. Helyette egy sok helyen üres kalandfilmet kaptam, amelyen még csak izgulni sem voltam képes, hiszen szinte pontosan tudni lehetett, mi vár ránk a következő sarkon. Néha jött néhány egysoros, izzadságszagú drámázás, majd egy abszolút kiábrándító finálé. És ha ezek jelentették azt a pluszt, amivel a film kitűnik a többi Marvel-mozi közül, akkor csak gratulálni tudok.

A félreértések elkerülése végett: egyszeri szórakozásnak elment, nem nevezném szar élménynek, de nem tudom hova tenni ezt a nagy áradozást, szinte minden irányból. Hiába kapcsoltam ki közben az agyam, folyamatosan gyűltek a fejem felett a kérdőjelek. Ekkora sablon-lavinát majdhogynem minden hónapban kapunk, futószalagon.

6/10