DarkSide Joint

Biztos mindenkinek megvannak azok a kedvenc filmes arcok, akik az idők során a szívéhez nőttek, ilyen-olyan okból kifolyólag. Mert olyan gondolatai voltak, amely ráébresztett bizonyos dolgokra. Mert olyan életet élt, amilyet mi is szeretnénk. Mert annyira egyben volt a karakter és a színész, hogy a kettőt együtt nem lehetett nem szeretni. Millió és egy oka lehet, én pedig most összeszedtem azt a tíz fiktív karaktert, akit a legjobban kedvelek. Nem a legjobbak, hanem a kedvencek! 10. Marv [Mickey Rourke, Sin City] Marv lehet akármilyen kőkemény, könyörtelen és bármennyire is képes átgázolni bárkin, aki az útját állja, azért a torz külső nála is csak egy érző szívet takar. Ha valamit elakar, azt eléri, bármi áron. 9. Indiana Jones [Harrison Ford, Indiana Jones-filmek] A kalandor, akinek mindenre van egy frappáns mondata, egy gyors megoldása. Harrison Fordra abszolút ráöntötték ezt a szerepet, nehéz eldönteni, hogy Dr. Jones vagy Han Solo karaktere áll-e neki jobban?...

A képregényfilmek aranykora zajlik már jó pár éve, két-három havonta érkezik egy-egy újabb adaptáció, és még mindig elképesztő rajongótáborral bírnak. Geekeké a világ, nincs mese. Nem mehettem el az mellett, hogy összegyűjtsem én is a tíz, kedvenc képregény-adaptációmat. Bár sokan a képregényfilmeket egyenesen a szuperhősökkel azonosítják, én azért kitartottam amellett, hogy ez nem mindig van így, ezáltal a lista is színesebb lett, mintha csak álarcos igazságosztók szerepelnének benne. Ahogy azt szoktam mondani, a lista szigorúan szubjektív. 10. Erőszakos múlt / A History of Violence Mit tehet az a kisvárosi kávézós, aki lehentel egy bűnbandát és az újságok címlapjára kerül hőstette miatt? Jelen esetben emberünk jobban tette volna, ha meghúzza magát, hiszen megtalálja őt a múlt néhány sötét alakja, akik elől ebbe az isten háta mögötti közösségbe vonult vissza. David Cronenberg filmje bitang erős, és bár nehezen halad egyről a kettőre, mégis, ahogy lepergett az utolsó képkocka, ...

Szeretjük a filmvégi csattanókat? Naná, hogy! Ha nem ezerszer lerágott, de legalábbis rendesen fel van vezetve (nem csak logikátlanul odahányva, mint például a Magasfeszültség esetében), akkor bármikor jöhet. Színesítik a filmélményt, az orrunknál fogva vezetnek minket, hogy aztán az állunkat keressük még a stáblista közben is. Összegyűjtöttem tíz olyan filmvégi fordulatot, amelyek nekem, személy szerint nagy kedvenceim. Nem állítom, hogy a legjobbak, de nálam igen csak nagy hatást értek el. Néhány tudnivaló: a bejegyzés spoilermentes! Szemet bántóan sokszor vannak leírva a "csattanó", a "csavar" és a "fordulat" kifejezések. És természetesen, ahogy lenni szokott: szubjektív. A végére pedig tartogattam egy ' Futottak még... ' felsorolást.

Lehet kígyót-békát kiabálni a kézikamerás filmekre, hozzáteszem: jogosan. Pár széria elérte, hogy az embernek csömöre legyen a found footage filmektől, mint például a Paranormal Activity. Vannak azonban kivételek, rejtett gyöngyszemek, ebből próbáltam most összeszedni tizet. Csodák csodájára sikerült, nem egy elvből elítélendő műfajról beszélünk, ebben próbálok most segíteni azoknak, akik amúgy szívesen néznének talált kamerás filmeket, de félnek neki esni. A lista természetesen szubjektív, ha pedig már írtam valamelyik filmről, az a linkelve van az adott címnél.

Kissé talán morbid kijelentés olyat mondani, hogy "kedvenc sorozatgyilkos", de a fiktív mészárosok igen is a szívünkhöz tudnak nőni, ha a készítők kellő hangsúlyt fektetnek arra, hogy kidolgozzák karaktereiket. Horrorfilmekben jártasaknak biztosan vannak favoritjaik és most én is összeszedtem a tíz kedvenc őrület figurámat, akiket eddig valaha filmekben láttam.

Based on a True Story. Hány meg hány film kezdődik ezzel a mondattal. Mostanság horrorfilmeknél jól bevált recept, hogy ezzel próbálják eladni, de nyilván kisaccolható, hogy melyiknek van tényleg valós alapja. De most lépjünk túl a parasztvakításon és ugorjunk fejest olyan filmekbe, amelyeket valóban az élet ihletett, hiszen mint tudjuk, az írja a legjobb történeteket. Összegyűjtöttem a tíz, számomra legkedvesebb igaz történeten alapuló filmet. A lista tehát, ahogy az lenni szokott, szigorúan szubjektív. Mondanom sem kell, volt miből szelektálni.

Embert próbáló feladat olyan filmet készíteni, amely egyetlen helyszínen játszódik, legyen az lakás, autó, vagy akár egy koporsó. Nagyon erősen történet, illetve párbeszéd központú alkotásnak kell lennie, hogy hiába a zárt tér, mégis lekösse a nézőt. Én személy szerint élek-halok az ilyesfajta kamaradarabokért. Nem hiába, hiszen nagyon sok minőségi filmmel lehet összefutni, amelyek helyszínek terén korlátozva vannak. Összegyűjtöttem hát a számomra tíz legkedvesebb, egy helyszínen játszódó filmet. Persze vannak köztük olyanok, amelyek nem 100%-ig, az elsőtől a legutolsó másodpercig zajlanak egy és ugyanazon helyszínen, de még így is bőven beleférnek a kategóriába.

A humor nagyon szubjektív dolog, kinek a könnyed poénok ütnek, másnak az éjsötét fekete komédiák tesznek a kedvére. Lehet, hogy ami neked gusztustalan, az másnak könnyeket fakaszt a nagy kacaj közepette. Először húszas listát akartam csinálni a tíz kedvenc vígjátékomból, de gondoltam, legyünk szigorúak egy tízes blokkal (na jó, igazából csak 17-et sikerült összeszednem). Kimaradtak olyan filmek, mint a Trópusi vihar, Dumb és Dumber, Dutyi dili, az Annie Hall , de ezek mind-mind belefértek volna egy hosszabb felsorolásba. Jöjjön, aminek jönnie kell: tíz olyan vígjáték, ami bármikor jöhet, és mindig mosolyt csal az arcomra.

Már megint egy folytatás! Ezt meg minek folytatják? Újabb bőrt húznak le! - Ilyen, és ehhez hasonló hozzászólásokkal találkozhatunk szinte nap, mint nap szerte a világhálón, hiszen folytatásokban van a pénz, ezzel tömik meg a zsebüket a filmstúdiók. Mert amire bementek egyszer, arra bemennek még egyszer. Kevés a jó második rész, de én most összeszedtem egy csokorba a számomra tíz legkedvesebbet. Fontos tudnivaló: a listához nem volt kritérium, hogy a filmek üssék az első rész színvonalát. A jó folytatás volt a lényeg, még ha valamennyire alul is teljesített az előző epizódhoz képest.

Mert nem árt, ha a film már az indításnál magába szippant. A filmtörténelem jócskán bővelkedik emlékezetes nyitójelenetekkel, én pedig hosszas keresgélés, variálgatás (csak a szokásos...) után összegyűjtöttem a tíz, számomra legkedvesebb filmes kezdést.

Nem akarok itt nagy elmélkedésekbe belemenni, miért szeretjük az időutazós filmeket, vagy, hogy miért nézünk ilyen tematikájú mozikat, inkább adjunk hálát, hogy ez a téma bizony megannyi kreatív alkotáshoz segítette elő a készítőket. Nyilván itt sem minden arany, ami fénylik, így bizony ha valami time travel, az lehet szar is, de én most inkább összegyűjtöttem a tíz, számomra legkedvesebb időutazós filmemet.

Érdekes műfaj ez a horror. Általában a Top 10 Horror listáknál van a legtöbb fika, hiszen eltekintve attól, hogy az emberek milyen előszeretettel osztják le egymás ízlését, magát a borzalmat aztán tényleg nagyon embere válogatja. Lehet, hogy amíg én összefosom magam egy [Rec]-en, addig másnak a szeme sem rebben. Szóval erősen szokott menni, a "jaj ez béna" szintű megnyilvánulások és társai, de ami szubjektív, az bizony szubjektív - ahogyan ez a lista is. Nem volt egyszerű menet, gondolatban úgy ötöt ha össze tudtam kaparni, majd amikor leültem, összejött vagy tizenöt. Jöhetett a szelektálás, ami szomorú szívvel történt ugyan, de valamiért ragaszkodom a tízes listákhoz, a válogatásnál pedig nincs mese, az vérre megy. Itt meg aztán főleg.

Milyen volt az idei filmes termés? Nagyon jó! Mi sem bizonyítja jobban, hogy a tovább mögött olvasható Top 10 alatt muszáj volt kiemelnem jó pár filmet, amik ha nem is jutottak be az első tízbe, mindenképp megérdemeltek 1-1 dícsérő mondatot. Volt persze megannyi mocsok, akadtak csalódások is, de nem volt egyszerű összehoznom ezt a tíz kedvencet, és ez jelent valamit. Fontos tudni a listával kapcsolatban, hogy a hazai bemutatókat vettem számításba. Voltak olyanok is, amiket nem mutattak be, itt is az itthoni "elérhetőséget" néztem. Van tehát tavalyi film is, de azokat évszámmal jelöltem. Szigorúan szubjektíven!

Manapság, amikor egyik remake követi a másikat, az egyszeri filmfüggő emberkék már csak legyinteni tudnak az ötlettelenségre, amit kedvenc Álomgyárunk képvisel. Persze, értjük mi, a brand azért mégis csak ismert, eladható, a nép biztos ráharap, na de akkor is... Amikor már egy Cabin Fever újragondolásra van szükség, ráadásul ugyanazon forgatókönyv alapján, akkor nagy a baj. Viszont nem lehet elmenni a tény mellett, hogy igenis készülnek jó feldolgozások. Ha fényévenként kettő, akkor fényévenként kettő, és nem több, de készülnek. Szóval lássuk, szerintem melyik a tíz legjobb remake. A listát tekintve fontos, hogy nem az a lényeg, a remake túlnőtte-e az alapanyagot, hanem, hogy önmagában mennyire állja meg a helyét.

Voltak idők, amikor Brad Pitt az a tipikus zsúrpubi, nyálgép kölyök volt, a tinilányok kedvence, akitől minden Kommandón és Rambón nevelkedett srácnak herótja volt. Szerencsére kinőtte ezt a szerepet, mára pedig a jó öreg Brad tulajdonképpen azt játszik el, amit csak akarsz. Az alábbi lista is ezt bizonyítja, amely meglehetősen széles skálát mutat fel. Nem az alakításokat, hanem a filmeket raktam sorrendbe.

Folytassuk a Top 10 sorozatunkat. Ezúttal a kedvenc nyomozós filmjeimet válogattam össze. Mert mindig tudni akarjuk, hogy ki a gyilkos. De megnyugszunk, ha kiderül? Jobb, ha nem is tudtuk volna meg? Vagy a válasz sokkal bonyolultabb?

Sok esetben, amikor meglátunk egy magyar filmcímet, csak nézünk magunk elé, hogy na... ez már megint mi? Egyik magyar cím röhejesebb, mint a másik: van, hogy a jól bevált "Halálos", "Gyilkos" jelzőkkel dobálóznak, és ez még istenes tud lenni. Akad, hogy az eredeti címet megtartják, de oda böknek mellé egy magyar alcímet (pl.: Superbad, avagy miért ciki a szex). Megesik az is, hogy az egyik főszereplő egyik korábbi sikerére utalnak a címmel (Rosszbarátok, Jóbarátnők, Így jártam én), de arra is volt már példa, hogy végül teljesen más képet ad a filmről, mint amilyen valójában. Legjobb példa erre az Erőszakik, de a Drive - Gázt! után egyáltalán nem csodálom, hogy sokan egy új Halálos Iramban-filmet vártak és koppantak. "Kedvencem" mégis csak a Wolverine és Farkas kombináció, erős túlzással, de akkor a Kutyák és macskák lehetett volna Tengerimalacok és pingvinek... Még ha a Rozsomák nem is annyira cool hangzású, mint a Farkas, de akkor sem ugyanaz az állat. ...

Bruce Willis másnaposan felébred. Véletlenül visszaalszik. És a világ elpusztul. Rögtön azzal indítanék, hogy a három emblematikus akciósztár, Stallone-Willis-Schwarzenegger közül nekem a kedvencem Bruce Willis. Igen, nálam ő jelenti azt, hogy akciófilm. A megoldás pedig pofon egyszerű azon túl, hogy mégiscsak fuckin' Die Hard: Willis átlagember külsővel/belsővel rendelkezik. A borostás, kopaszodó, családi gondokkal küszködő, láncdohányos, és nem kicsit cinikus figurájával egy kicsit mindig jobban tudtam azonosulni, mint az izomkolosszusokkal. Ezért is voltam szomorú, amikor néhány éve bejelentette, hogy elege lett az akciófilmekből. Pedig ha van ember, aki megtört bagóval a szájában, stukkerrel a kezében képes a lehető leglazábban kiköpni egy laza egysorost a száján, az bizony Bruce Willis. Lássuk, nekem mik tőle a kedvenceim.

Ha voltam gondban toplistával, akkor íme. Kapásból 17-et írtam össze, majd jött a hosszas szelektálás, végül a még hosszabb sorrendbe állítás. Többszöri átnézés, végül kiegyeztem magammal, hogy ez így jó lesz. Miért szeretjük a cameókat? Mert piszkosul feltudják dobni az adott filmet. Röpke mellékszerepekben ismert arcok... mi kell még? Főleg, ha ehhez még önirónia is társul, esetleg kikacsintásokkal is színesítik a szituációt. Ahogy a korábbi listáknál is, itt is fontos tudnivaló: a beválogatottak, illetve a sorrend szigorúan szubjektív.

Vígjáték, western, thriller, dráma, krimi... Coenékben az a jó, hogy akármilyen hangulatban vagyok, biztosan találok a repertoárjuk között egy éppen passzoló filmet. Lévén, hogy kedvenc rendezőim listáján egy Top 3-ban biztosan benne lennének, összegyűjtöttem hát tőlük a 10 kedvenc filmemet. Szigorúan szubjektív vélemény alapján.