DarkSide Joint

Bevallom, nem sok filmet néztem idén . Legalábbis nem annyit, amennyit szerettem volna. Ennek több oka van, és elnézve az év végi listámat, kicsit sajnálom, hogy nem jutott több időm a filmekre. Na nem mintha sok produkció puszta jóindulattal került volna fel, egyszerűen látom, hogyha a szokásos fejest ugrok a filmdarákba, akkor némileg más lenne az összegzés. Idén is azt a formát követem, mint tavaly: nincs fix filmszám, egyszerűen ami tetszett, és említésre méltó, az itt van. És nincs sorrend sem, de azért lett egy év filmje. Nálam ezek voltak 2017 legjobb filmes pillanatai. GET OUT Ha volt megtévesztő film idén, akkor az a Get Out: végül teljesen máshova futott ki a sztori, mint azt előzőleg gondoltuk. És mégsem sikerült elrontani. Ám pont emiatt volt bejövős darab. Nem tudom, mikor néznem újra, de ott és akkor nagyszerű élmény volt. GERALD'S GAME Idén a King-rajongók igencsak elvoltak kényeztetve: filmek, sorozatok formájában keltek életre a horror király ...

Nem akarok hosszasan rizsázni erről a filmről, mert egyszerűen nem ér annyit. Pedig a rendező páros miatt várós volt valamennyire, de végérvényesen kiderült, hogy Leatherface lufiját kár újra fújni. A történet középpontjában négy, elmegyógyintézetből megszökött fiatal áll, akik túszként magukkal visznek egy ápolót. Menekülésük közben sorra ölik az ártatlan polgárokat, miközben egy ranger üldözi őket, aki a lánya meggyilkolásával vádolja egyiküket. A Leatherface lehetett volna jó, hiszen egy olyan előzmény, amelynek pusztán a fináléjában tudjuk meg, ki ölti magára a legendás bőrálarcot. De nem lett, mert hiába a vér, a bevállalósság, ez mind kevés. Legtöbbször csak a fejünket fogjuk, sokszor válik idegesítővé ahelyett, hogy egy minimális izgalmat pumpáljon nézője felé. Kihagyott ziccer, mondanám szívesen, de most már tényleg békén kéne hagyni a Hewitt-család históriáját.

A cím mindent elárul. Nemsokára jövök az év végi összegzéssel a pozitív felhozatalból, ám addig lássuk, idén mikben csalódtam. Fontos, hogy csalódásokról van szó, vagyis eleve voltak reményeim az alább felsorolt filmekkel kapcsolatban. Pár embernél lehet kicsapom a biztosítékot. Sorrend nincs, csak ahogy jött. Alien: Covenant Miért? Mert olyan filmet vártam, ami méltón tovább viszi a Prometheus-t, ám közben meglesz az Alien-feeling. Látszott, hogy ezt próbálták összehozni, ám közben olyan kusza lett, hogy a saját kardjukba dőltek bele. Nyomd, bébi, nyomd! / Baby Driver Miért? Mert egy igazi cool filmet vártam, amely hamisítatlanul Edgar Wright kézjegyeit hordozza magán. A cool része megvolt, viszont alig-alig van nyoma Wright stílusának. Egyszer lecsúszott, de számomra eddig ez Wright leggyengébb filmje. Hóember / The Snowman Miért? Mert egy igazi rideg, vérfagyasztó thrillert akartam nézni, ami a székbe szegez. Az atmoszférával nem is volt gond, de a Snowman na...

Ismét eltelt egy év, és ezúttal is boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Nálatok mi lesz az esti filmes program? Reszkessetek betörők vagy Die Hard? Itthon valószínűleg a Krampusz! Egyetek sok bejglit, nézzetek sok filmet, és így az év végére kicsit lazítsatok! Szokás szerint beszúrom a legjobb karácsonyi reklámot.

Hú. Nem biztos, hogy egyet fogtok érteni velem, de a Shot Caller kicsit betömte azt az űrt, amit anno a Sons of Anarchy hiánya hagyott bennem. Nem, mondom NEM összehasonlítani a kettőt, még véletlenül se, de voltak pontok, olyan jelenetek, amikor ugyanazt az adrenalin pumpát éreztem, mint Kurt Shutter sorozatának bizonyos pontjai közben. Jacob Harlon kijön a sittről. Igazi kemény legény. Pornóbajusz, tetoválások, valamint emberünk nem kicsit van kibaszva. Odakint már várják. Ismerik a nevét. Szabadulása után olyan olajozottan zajlanak az események vele és az alvilági figurákkal, hogy az ember azt hinné, ez egy született bűnöző. De nem mindig volt ez így... Ugrunk is vissza tíz évet az időben. Jacob Harlon akkor még az amerikai álmot élte. Jól menő állás, feleség, gyerek, szép ház a kertvárosban. Konszolidált külső, boldog élet. Aztán egy nap történt valami, amikor mindez derékba tört. Jacob börtönbe került. Itt jövünk csak rá, hogy a Shot Caller két szálon fut: a visszaemlékez...

Hohó, Denis Villeneuve pár éve lerakta az asztalra a Sicario zseniális első részét , amely most folytatódik! Bár a rendező személye változott: ezúttal Stefano Sollima (A.C.A.B.) irányította a produkciót, de tény, hogy ő is ért a feszültség teremtéshez. Az író továbbra is Taylor Sheridan, valamint a főszereplők is visszatérnek. A Soldado alcímet viselő folytatás nyáron kerül a mozikba. Azonnal felkerült a várólistára!

Nem kevés bosszankodással, ám annál is nagyobb csalódottsággal hagytam el a mozitermet. Megvan az a South Park rész, amikor a fiúk felrántják magukat a régi klasszikusok meggyalázásán? Hasonló gondolatok kavarognak a fejemben, még ha nem is szóról szóra ugyanaz történt, mint amit Cartman-ék megéltek, azért bőven pipa voltam Hollywoodra. Az utolsó Jedik ígéretesen indul, és szó se róla, vannak igencsak felejthetetlen pillanatai, de ez a Star Wars nekem már nem okozott gyermeki lelkesedést. Nem kúszott könny a szemem sarkába, nem ültem tátott szájjal, de ami a legfájóbb: nem tudtam elmerülni benne. Pedig volt rá két és fél órája, ezalatt pedig gondoskodott arról (ám arról maximálisan), hogy végérvényesen elveszítse velem a fonalat. Ha 2017-ben ezt jelenti a Star Wars, akkor köszönöm az elmúlt 40 évet, itt és most végeztünk. Pedig minden esélye megvolt rá, hogy tisztességesen tovább vigye azt, amit Az ébredő erőben megalapozott. Ehelyett sok esetben elbagatelizálta a sztorit, néh...

Te meddig mennél el a családodért? Létezik olyankor lehetetlen, amikor a még meg nem született gyermeked testi épsége a tét? Ugye, hogy nem. Bradley Thomas-t (Vince Vaughn) kirúgják az állásából, majd hazaérve megtudja, hogy feleségének viszonya van. Fogja, és dühében puszta kézzel kapja szét az asszony kocsiját. Ököllel beveri a szélvédőt, letépi és elhajítja a motor háztetőt, majd az első lámpát is atomjaira szedi. És ez az egyetlen pont a filmben, amikor azt látjuk, hogy Bradley igazán dühös. Pedig ennél sokkal borzasztóbb dolgok várnak rá. Ugyan a kapcsolatuk rendbe jön, de valamiből el kell tartani a családot, főleg, hogy hamarosan hárman lesznek. Ezért Bradley piti melókat vállal alvilági arcoknak, történetesen drogot kell szállítania. Az egyik ilyen meló közben elkapják, és hét év börtönre ítélik. De nem várhatja ki nyugalomban: feleségét elrabolják, Bradley-t pedig megzsarolják: el kell intéznie egy rabot, különben magzatát megcsonkítják. A dolgot bonyolítja, hogy ez a b...

A buddy movie-k alapköve a Walter Hill által rendezett 48 óra. Egy időutazás a nyolcvanas évekbe, Nick Nolte és Eddie Murphy legendás párosával. Az összes, azóta kultikussá vált, zsarus akció-vígjáték valahol a 48 órának köszönheti, hogy elkészült. És eljött az idő: Hollywood úgy gondolja, hogy megérett a remake. A Paramount ötlete volt, hogy az idei Good Time című film rendezői, Benny és Josh Safdie vegyék kezelésbe a projektet. Nem mondom, hogy nem néznék meg egy jó buddy movie-t, de ahhoz egy jó páros, de főleg egy jó rendező is kell (khm, Nice Guys, Shane Black). Borítékolható, hogyha zöld utat kap és végül elkészül a 48 óra feldolgozása, akkor valami elképesztően nagy ripacskodást fogunk látni. Ne adj isten, Kevin Hart főszereplésével - de ne legyen igazam! A remake hallatán Ti is ilyen arcot vágtatok, nem?

Clint Eastwood ismét érdekes filmet fog szállítani, ismét megtörtént események alapján. A történet középpontjában három fiatal áll, akik Európában vonatozgatnak, mígnem az egyik útjuk során terroristák bukkannak fel a vonaton. Hőseink viszont felveszik a kesztyűt, ezzel pedig nem kevés emberi életet sikerült megmenteni. A film apropója, hogy a főszerepeket a valós személyek fogják alakítani. Aki egy kicsit utána olvas, az rájön, hogy az eredeti sztori nem követel meg egy egész estés filmet, ennek ellenére érdekes próbálkozásnak tűnik, még akkor is, ha nagy valószínűséggel kicsit túltolják a hazafiasságot benne. A The 15:17 to Paros februárban kerül a mozikba.

Márciusban startol el Ridley Scott sorozata, a The Terror. A történet középpontjában Sir John Franklin expedíciója van, amely 1845-ben indult útnak Alaszkába, hogy az Északnyugati átjárót alaposan feltérképezzék. Az útról senki sem tért vissza: a hajójuk ugyanis a jég áldozata lett, ők pedig halálra fagytak. A sorozat viszont bedob egy fiktív szálat a tények mellé, hogy érdekesebb legyen a dolog: itt ugyanis nem a hideg végez a legénységgel, hanem valami, ami odakint kószál. Főbb szerepekben Jared Harris, Ciarán Hinds, Tobias Menzies. Egyelőre nem tudni, hány évadra terveznek, könnyen meglehet, hogy tíz epizód, és annyi. Külön érdekesség, hogy a sorozatot Budapesten forgatták.

Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy Mike Flanagan a horrorfilmek korrekt iparosa. Kiemelkedőt nem tett le az asztalra, de nem is gagyizza el, amit elvállal. Oculus, Hush , Ouija: Origin of Evil : mind jó filmek ugyan, de nem írták be magukat a horrortörténelembe. Most Flanagan is beállt a Stephen King-et adaptálók sorába, és elkészítette az itthon Bilincsben címmel megjelent Gerald's Game filmváltozatát. Jesse és férje, Gerald a világtól eldugott hétvégi házukba igyekeznek, hogy felpezsdítsék kicsit szexuális életüket. Kezdésnek a férj az ágyhoz bilincseli az asszonyt, ám arra nem számítanak, hogy percekkel később Gerald szívrohamot kap, és meghal. A nő ott marad egyedül, a semmi közepén: csak ő és a látomásai, a múltja, amely még gyerekkorából kísérti őt. Valamint egy éhes kutya, aki időnként bejár a házba, hogy falatozzon kicsit a férj teteméből. Nem lehetett egyszerű feladat összehozni ezt a sztorit mozgóképes formában, de szerencsére Flanagan volt annyira kreatív, hog...

Oké, lehet, hogy José Padilha a Robotzsaru feldolgozással mellélőtt, de azért mégiscsak neki köszönhetjük a zseniális Elit halálosztók mindkét részét. Most más vizekre evez ugyan, de a téma erős, ráadásul megtörtént: 1976-ban négy ember eltérített egy repülőgépet, az utasokat túszként tartotta fogva, hogy cserébe engedjék szabadon a fogvatartott palesztin terroristákat. A forgatókönyvet Gregory Burke ('71) írta, a premier pedig jövő márciusban esedékes. Főszerepekben Daniel Brühl és Rosamund Pike. Mi kell még? Ja, egy előzetes!

Elég ütős darabnak néz ki Joaquin Phoenix új filmje az előzetes alapján: a Beszélnünk kell Kevinről rendezője, Lynne Ramsay hozza el nekünk jövőre, az Amazon égisze alatt. Phoenix egy olyan fickót alakít, aki eltűnt lányok után nyomoz, ezúttal pedig egy elég húzós ügybe tenyerel bele. Cannes-ban már vetítették, szerették is az emberek. Most pedig kapaszkodj meg, és várd tűkön ülve a bemutatót!

A Démonok között univerzuma megállíthatatlanul robog előre: már borítékolható a harmadik rész, illetve a második etapban megismert Nővér, valamint a Görbe Ember is saját filmeket fognak kapni. Nem beszélve arról, hogy az Annabelle immáron második fejezetével került idén a mozikba. Szóval a stúdió a feji a maga horror-tehenét, amennyire csak lehet. 2014-ben, nem sokkal az első Démonok között után az első Annabelle-filmet elég komoly várakozás előzte meg, sajnos a végeredmény egy elég súlyos koppanás lett. Az új produkció voltaképpen egy előzmény, és a nagyon egyedi Creation alcímet kapta. Itt az előzetes újfent bizakodásra adott okot, mert nem tűnt akkora mosléknak, mint az elődje. Tény, hogy nem is lett akkora tré munka, de valljuk be, nagyon alacsony lécet kellett megugrani. Ezt a lécet meg is ugrotta, de nem kell örülni, az Annabelle 2: A teremtés nem több egy horror-klisé best of-nál. Csak éppen jobban nézeti magát. Tizenkét évvel lányuk tragikus halála után a játékkészítő Mu...

Az idei évben két "havas-nyomozós" filmet is kaptunk, mindkettő várólistás volt erősen. A Snowman mint tudjuk, olyan lett amilyen: elkúrták, nem kicsit, nagyon. A másik ilyen alkotás a Wind River volt, ez főleg Taylor Sheridan miatt volt érdekes. A fickó, aki sokaknak a Sons of Anarchy-ban nyújtott alakításáért maradt emlékezetes, közben írt két nagyszerű filmet: a Sicario , illetve a Hell or High Water is ott volt a topon. Most viszont nem csak írta, hanem rendezte is új filmjét. A borzasztó gyenge direktori bemutatkozása, az Ampulla után hagyott csorbát sikerült helyre tenni: a Wind River az év egyik legjobb filmje lett. Egy megerőszakolt, fiatal lány holttestét találják meg a világtól elzárt, hóviharoktól sújtott Wind River indiánrezervátum mellett. A testet Cory Lambert (Jeremy Renner), a helyi vadász fedezi fel. A helyszínre érkezik az FBI is, Jane Banner (Elizabeth Olsen) személyében. Megkezdődik a nyomozás. Oké, azt muszáj tisztázni, hogy a Wind River elképes...

Wilfred James (Thomas Jane) vérbeli farmer, akinek a kisujjában van a gazdálkodás. Feleségével és fiával így tengeti életét az isten háta mögött, Amerika déli részén. Azonban nem olyan nagy a boldogság otthon: asszonya legszívesebben eladná a földet, hogy beköltözzön a városba. Meg is tehetné, hiszen a birtokot az ő apja hagyta rájuk. Wilfred és a fiú azonban hallani sem akar róla, így egy szó szerint gyilkos tervet eszelnek ki. Stephen King ebben az évben a reneszánszát éli: ugyan a Setét torony minden lett, csak jó nem, az Az már annál inkább hozta a kötelezőt. Mindemellett sorozat formájában újra feldolgozták A ködöt, és ne feledkezzünk meg a Mr. Mercedes -ről sem. Ja, és ahogyan jelen filmünket, úgy a Gerald's Game-t (itthon Bilincsben címmel adták ki az alapjául szolgáló könyvet) is a Netflix hozta el. 2017 tehát King éve volt, erősen! Az 1922 lényegében egy dominó-effektus, hiszen a történet messze nem áll meg ott, ahol a fentebb felvázolt szinopszis véget ért. Mindez...