Wind River - Gyilkos nyomon [2017]
Az idei évben két "havas-nyomozós" filmet is kaptunk, mindkettő várólistás volt erősen. A Snowman mint tudjuk, olyan lett amilyen: elkúrták, nem kicsit, nagyon. A másik ilyen alkotás a Wind River volt, ez főleg Taylor Sheridan miatt volt érdekes. A fickó, aki sokaknak a Sons of Anarchy-ban nyújtott alakításáért maradt emlékezetes, közben írt két nagyszerű filmet: a Sicario, illetve a Hell or High Water is ott volt a topon. Most viszont nem csak írta, hanem rendezte is új filmjét. A borzasztó gyenge direktori bemutatkozása, az Ampulla után hagyott csorbát sikerült helyre tenni: a Wind River az év egyik legjobb filmje lett.
Egy megerőszakolt, fiatal lány holttestét találják meg a világtól elzárt, hóviharoktól sújtott Wind River indiánrezervátum mellett. A testet Cory Lambert (Jeremy Renner), a helyi vadász fedezi fel. A helyszínre érkezik az FBI is, Jane Banner (Elizabeth Olsen) személyében. Megkezdődik a nyomozás.
Oké, azt muszáj tisztázni, hogy a Wind River elképesztően melankolikus darab. A kilátástalanság, az isten háta mögötti életérzés a film minden képkockájából, nem mellesleg szinte az összes elhangzó mondatából sugárzik. Arról nem is beszélve, hogy a témája sem egy délutáni matinénak megfelelő sztori, amely a végére igencsak megteszi a hatását, és nem lesz jó kedved tőle. Nagyon nem.
Ahhoz képest, hogy egy nyomozást állít a középpontba, nincsenek 'agyadat eldobod' kaliberű fordulatok, nyílegyenesen halad előre a történet. Sokkal inkább dráma, de annak vegytiszta, így maga a krimi-szál pusztán egy apró kis adalék lesz mellette. De ez így van jól, legalábbis ettől lesz majdnem remekmű a Wind River. Nem feltétlenül azt kapod, amire vártál, de amit végül nyújt, azt nem rakod zsebre, legfeljebb elég fájdalmasan. Ahogyan az sem mindennapi, ahogy Sheridan a legváratlanabb pillanatban képes meglepni minket egy karfát markolóan, mocskosul izgalmas tűzharccal. Amikor elkezdődik, az olyan erővel súlyt le, mintha te kapnád az első lövést, és amire észbe kapsz, még mindig tátva a szád.
Jeremy Renner kiválóan hozza a helyi vadászt, aki úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét. Pedig itt tényleg nehéz eltévedni, hogy aztán az ember halálra fagyjon. Elizabeth Olsen-re sem lehet panasz, bár ő inkább asszisztált Renner mellett, de ketten együtt kiváló párost alkotnak.
Ilyen film a Wind River: Sheridan minden pillanatát kilátástalanságba áztatta, hogy még nagyobb nyomot hagyjon az emberben. A fickó most már tényleg egy zseni, innentől valóban oda kell figyelni, mivel rukkol elő legközelebb. Addig emésztgessük kicsit a Wind River-t, mert a hatása nem marad el.
Egy megerőszakolt, fiatal lány holttestét találják meg a világtól elzárt, hóviharoktól sújtott Wind River indiánrezervátum mellett. A testet Cory Lambert (Jeremy Renner), a helyi vadász fedezi fel. A helyszínre érkezik az FBI is, Jane Banner (Elizabeth Olsen) személyében. Megkezdődik a nyomozás.
Oké, azt muszáj tisztázni, hogy a Wind River elképesztően melankolikus darab. A kilátástalanság, az isten háta mögötti életérzés a film minden képkockájából, nem mellesleg szinte az összes elhangzó mondatából sugárzik. Arról nem is beszélve, hogy a témája sem egy délutáni matinénak megfelelő sztori, amely a végére igencsak megteszi a hatását, és nem lesz jó kedved tőle. Nagyon nem.
Ahhoz képest, hogy egy nyomozást állít a középpontba, nincsenek 'agyadat eldobod' kaliberű fordulatok, nyílegyenesen halad előre a történet. Sokkal inkább dráma, de annak vegytiszta, így maga a krimi-szál pusztán egy apró kis adalék lesz mellette. De ez így van jól, legalábbis ettől lesz majdnem remekmű a Wind River. Nem feltétlenül azt kapod, amire vártál, de amit végül nyújt, azt nem rakod zsebre, legfeljebb elég fájdalmasan. Ahogyan az sem mindennapi, ahogy Sheridan a legváratlanabb pillanatban képes meglepni minket egy karfát markolóan, mocskosul izgalmas tűzharccal. Amikor elkezdődik, az olyan erővel súlyt le, mintha te kapnád az első lövést, és amire észbe kapsz, még mindig tátva a szád.
Jeremy Renner kiválóan hozza a helyi vadászt, aki úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét. Pedig itt tényleg nehéz eltévedni, hogy aztán az ember halálra fagyjon. Elizabeth Olsen-re sem lehet panasz, bár ő inkább asszisztált Renner mellett, de ketten együtt kiváló párost alkotnak.
Ilyen film a Wind River: Sheridan minden pillanatát kilátástalanságba áztatta, hogy még nagyobb nyomot hagyjon az emberben. A fickó most már tényleg egy zseni, innentől valóban oda kell figyelni, mivel rukkol elő legközelebb. Addig emésztgessük kicsit a Wind River-t, mert a hatása nem marad el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.