A fülke / Phone Booth [2002]

Stuart Shepard (Colin Farrell) élete talán legrosszabb döntését lépte meg azzal, hogy felvette a telefont. Pedig csak A-ból B-be tartott New York utcáján, amikor az egyik, lebontás előtt álló telefonfülke megcsörrent, és kis vacilálás után felvette. Átlagos napnak indult, de Stuart számára rémálommá vált.


Baromi egyszerű koncepcióval dolgozik A fülke, mégis egészen elképesztő módon sikerül elérnie a kívánt hatást. Két ember a vonal túlsó végein, és míg egyikük jellemét szépen, sorban sikerül megismernünk, addig a másik mindvégig egy fantom marad: csak azt tudjuk, hogy emberünknek rohadtul nem szabad lerakni a telefont, hiszen az végzetes következményekkel járhat. Mert az a valaki nem tréfál, nem egy szimpla telefonbetyár. Nem véletlenül választotta ki Stuart-ot, aki hamarosan egy olyan kelepcében találja magát, amilyenre nem számított.

Joel Schumacher filmjei elég komoly zsákbamacskának számítanak, általában vagy jók, vagy rosszak, nagyjából fele-fele arányban. A fülke egy elég ütős kis munkája, bőven a jobb filmjei közé sorolható, hiszen egy olyan thrillerrel van dolgunk, amely alaposan megdolgoztatja az ember pulzusát. Nem semmi, hogy ez a rendező korábban a Batman és Robint, később pedig a Tresspass-t dirigálta le, amelyekről aztán ódákat lehetne zengeni, mennyire borzasztóak.

Ellenben amit A fülke tartogat számunkra, az maga a megtestesült földi pokol: egy tenyérnyi hely, ahonnan nem tudsz szabadulni, és hamarosan nem csak a névtelen telefonáló célpontja leszel, hanem az utca embere is felfigyel rád. Magadra vonod a figyelmet, de nem tehetsz semmit, maximum azt, amilyen utasítást kapsz a vonal másik feléről. Csapdába kerültél, amelyet előre megterveztek, méghozzá nem is akármennyire.

Colin Farrell már itt is bizonyította tehetségét: az eleinte félvállról vett, később kétségbe esett, végül az összeomlás szélén álló karaktert remekül alakította. Nagyon sok múlt rajta, ő pedig nem okozott csalódást. A fülkén pedig nem hagyott nyomot az idő vasfoga. Noha még csak egy 15 éves filmről beszélünk, de nyugodt szívvel újra nézhető darab, amely hosszú idő után is eléri azt a hatást, amelyet annak idején először sikerült.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Manhattanre leszáll az éj / Night Falls on Manhattan [1996]

Top 10: Nyomozós filmek

Megan is Missing [2011]

Top 10: Egyhelyszínes filmek