View Askewniverse: Shop-Show / Mallrats [1995]
Brodie (Jason Lee) és TS (Jeremy London) testvérek, akiket ugyanazon a reggelen dobnak ki barátnőik. Előbbit lomha, lusta, videojáték- és képregénybuzi életmódja, míg utóbbit egy veszekedés miatt. Történik ugyanis, hogy TS barátnőjének az utolsó pillanatban kell beugrania apja párkereső tévéműsorába. A srác ezt nem nézi jó szemmel, ráadásul apósa ki nem állhatja őt. A műsort a plázában forgatják, amely Brodie törzshelye, szinte mindig itt lopja a napot. A két tesó elindul, hogy visszaszerezzék barátnőiket, szabotálják a showt, utóbbiban pedig segítségükre van a plázában lézengő Jay és Néma Bob is.
Egy évvel azután, hogy Kevin Smith zűrös körülmények között elkészítette első, független filmjét, már némileg több büdzsével megfejelve jött ki második mozijával. A Mallrats-ra valahol ez nyomta rá bélyegét. Noha ezer közül is meglehet mondani, hogy ki rendezte, de már korántsem olyan jó az élmény, mint '94-ben, abban a bizonyos vegyesboltban. Mint akkor, most is egyetlen napot ölel fel a sztori, ráadásul hőseink folyamatosan (de értsd: megállás nélkül) pofáznak, legyen szó szerelemről, szexről, vagy épp képregényekről.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy idő után már zsong az ember feje. Sajnos ezek a párbeszédek már nem annyira érdekesek, ám mindezt kompenzálja, hogy ezúttal van sztori, még ha nem is egy eget verő valami, de legalább van, és ez némiképp hajtja előre a sztorit.
Az viszont mindenképp a pozitív oldalra billenti a mérleget, hogy sorban tűnnek fel a jobbnál jobb karakterek: legyen az a tábla előtt ácsorgó, képet kereső William, a genya főnököt alakító Ben Affleck, vagy a szexuális tanulmányt író Tricia. Mindez megfejelve a főszereplő Jason Lee figurájával, valamint egy Stan Lee cameóval. Utalások a Tim Burton-féle Batmanre, no meg az elmaradhatatlan Star Wars kikacsintás.
Unalmasnak egy percig sem unalmas film a Mallrats, és nem szabad elvenni tőle, hogy megvolt benne a szív, de ezúttal már hiányzott belőle a lélek. Vannak felejthetetlen pillanatok, de sajnos jut néhány egészen felejthető is. Noha messze nem ez Smith legrosszabb filmje, sőt: rossznak sem lehet nevezni, egyszerűen csak az a bizonyos léc egy évvel korábban túl magasra lett téve. Ellenben a film végén belengetett, hat évvel később megvalósult Jay és Néma Bob kikacsintáson nem lehet eleget mosolyogni.
Egy évvel azután, hogy Kevin Smith zűrös körülmények között elkészítette első, független filmjét, már némileg több büdzsével megfejelve jött ki második mozijával. A Mallrats-ra valahol ez nyomta rá bélyegét. Noha ezer közül is meglehet mondani, hogy ki rendezte, de már korántsem olyan jó az élmény, mint '94-ben, abban a bizonyos vegyesboltban. Mint akkor, most is egyetlen napot ölel fel a sztori, ráadásul hőseink folyamatosan (de értsd: megállás nélkül) pofáznak, legyen szó szerelemről, szexről, vagy épp képregényekről.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy idő után már zsong az ember feje. Sajnos ezek a párbeszédek már nem annyira érdekesek, ám mindezt kompenzálja, hogy ezúttal van sztori, még ha nem is egy eget verő valami, de legalább van, és ez némiképp hajtja előre a sztorit.
Az viszont mindenképp a pozitív oldalra billenti a mérleget, hogy sorban tűnnek fel a jobbnál jobb karakterek: legyen az a tábla előtt ácsorgó, képet kereső William, a genya főnököt alakító Ben Affleck, vagy a szexuális tanulmányt író Tricia. Mindez megfejelve a főszereplő Jason Lee figurájával, valamint egy Stan Lee cameóval. Utalások a Tim Burton-féle Batmanre, no meg az elmaradhatatlan Star Wars kikacsintás.
Unalmasnak egy percig sem unalmas film a Mallrats, és nem szabad elvenni tőle, hogy megvolt benne a szív, de ezúttal már hiányzott belőle a lélek. Vannak felejthetetlen pillanatok, de sajnos jut néhány egészen felejthető is. Noha messze nem ez Smith legrosszabb filmje, sőt: rossznak sem lehet nevezni, egyszerűen csak az a bizonyos léc egy évvel korábban túl magasra lett téve. Ellenben a film végén belengetett, hat évvel később megvalósult Jay és Néma Bob kikacsintáson nem lehet eleget mosolyogni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.