Olvastam: Nick Cutter - A falka

Riggs cserkészparancsnok minden évben fogja kis csapatát, hogy útra keljenek a kanadai vadonba, a Falstaff-szigetre néhány napra. Ez a tábor viszont minden eddigi képzeletüket felülmúlja: éjszakai látogatójuk érkezik, egy fájdalmaktól szenvedő, csontsoványra aszalódott férfi. Legalábbis egykoron férfi volt, most már nehéz ráfogni, hogy ember lenne. De egy biztos: éhes. Étvágya pedig csillapíthatatlan.


Kevesen tudják, de Nick Cutter valójában az a Craig Davidson, aki a Rozsda és csont című drámát is írta, amelyből 2012-ben film készült. A Cutter nevet akkor vette fel, amikor elkezdett horrort írni, ennek első állomása volt A falka. Bár a könyv hátoldalán olyan hasonlatokat sorolnak fel, mint a 28 nappal később és A legyen ura keveréke, kissé szkeptikus voltam ezzel a rokonítással kapcsolatban, de nem kellett eljutnom az iromány feléig, amikor rájöttem, hogy egyáltalán semmi túlzás nincs abban, amit ott írtak. Sőt, bizonyos helyzetekben még az Állj mellém! is eszembe jutott, ez inkább a cserkésztagok közti eszmecserék közben vált nyilvánvalóvá.

A falka egyik nagy erénye, hogy fogalmad sincs arról, pontosan merre halad majd a sztori. Bár nincsenek mindent átértelmező fordulatok, de a nagyon finoman elhelyezett apróságok gondoskodnak a kisebb meglepetések erejéről.

Ezen felül egy nagyon szép bravúrja a regénynek, hogy a fejezeteket meg-megszakítja cikkekkel, interjúkkal, és hasonló érdekességekkel, amelyek mind a könyv eseményei után lettek úgymond publikálva. Ezzel remekül fokozza az izgalmat, hiszen szépen, sorban válik nyilvánvalóvá előttünk, hogy nagyon csúnya dolgokat fogunk még olvasni. A feszültség pedig csak nő és nő, a könyv így válik letehetetlen olvasmánnyá.

De nem csak ezért: a karakterek közti dialógusok, interakciók is maximálisan életszagúak. Cutter-nek nem kicsit sikerült belebújni a fiatal cserkészek bőrébe, a szájukba adott mondatok, a cselekedeteik pont olyanok, mint amire számítunk tőlük, ahogyan megismertük őket. Apropó, megismerni a szereplőket... itt Cutter néha kicsit elszállt. olykor zavaró volt. Jómagam is szeretem megismerni az olvasott karaktereket, A-tól Z-ig ha kell, de A falkában nem egyszer játsszák el velünk, hogy a legizgalmasabbnak ígérkező momentum előtt kezd el Cutter kalandozni valamely szereplő múltjában, akár hosszú-hosszú oldalakon keresztül. Ez néha beválik, amikor egy ügyesen megírt visszaemlékezést kapunk, máskor pedig csak sok hűhó oldal a semmiért.

Ám szerencsére A falka még így is egy remek könyv. Nem a legjobb, amit életemben olvastam, de igazi tábori horror regény, amelynek központi hősei gyerekek. Olyan gyerekek, akiknek a felnőttlét kimerült abban, amit a cserkésztáborban sajátítottak el, most viszont nagyon ébernek kell lenniük. Főleg azoknak, akik nem fordulnak ki önmagukból. Hiszen ők sem tudják pontosan, mivel állnak szemben. És bár van jó pár másik könyv, amit szívesen elolvasnék, Nick Cutter elérte azt, hogy rávessem magam másik kettő, itthon is kiadott regényére.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.