Sully - Csoda a Hudson folyón [2016]

2009. január 15-én Chesley 'Sully' Sullenberger kapitány 155 életet ment meg, miután utasszállító repülője madárrajba ütközött és mindkét hajtómű leállt. A New York-ban felszállt gépet történetesen a Hudson folyóra tette le, áldozatok nélkül ez pedig egy kész csoda volt. A nép hősként ünnepli Sully-t, a légitársaság azonban nem hagyja annyiban a dolgot, hiszen szerintük a kapitánynak minden esélye megvolt rá, hogy visszaforduljon a repülőtérre, és ezzel ne kockáztassa annyi ember életét. Vizsgálatot indítanak, amely erősen kihat Sully mindennapjaira.


Clint Eastwood rendezéseivel nagyon so-so a kapcsolatom: persze én is imádom a Millió dolláros bébit, zseniálisnak tartom a Gran Torinót, sőt, örök kedvencem a Nincs bocsánat, de rendezései többségével sajnos hadilábon állok. Mert bár korrekt iparosmunkák azok is, de nagyon óvatos vagyok velük. A Sully-val hasonló a helyzet: ez az esemény filmért kiáltott, hát most megkaptuk, de a végeredmény felemás lett - szerencsére azonban a mérleg így is a pozitív oldal felé billen.

A legnagyobb baj a Sully-val, hogy a történet nem igazán akart kitenni másfél órát. Pedig tudjuk, hogyha Eastwood belelendül, akkor képes hosszasan mesélni, itt viszont a stáblistával együtt 97 perces játékidő is nyögvenyelősen halad előre. Persze zokszó nélkül elnézzük a látottakat, átérezzük a főhősünk vállára nehezedett súlyt, mégis sokat alibizik a film. Belassít, átrágja a szokásos, ilyen témában felmerülő köröket, vagy csak azt mutatja, hogy az idővel komoly dilemmákba kerülő Sully milyen sokat jár kocogni.


Az viszont nagyon tetszett, hogy a történetbe mi már csak akkor kapcsolódunk be, amikor folyik a vizsgálat: a (majdnem) katasztrófa megtörtént, a légitársaság nyomoz, és még a csapból is Sully hőstette folyik. Azonban mégis háromszor (!) mutatja meg nekünk Eastwood a repülőgépes manővert, igaz teljesen más aspektusokból, és emiatt nem is tudok rá haragudni: példának okáért a film végi flashback elképesztően látványosra sikeredett. Szabályosan felemelkedett a pulzusom, és már csak emiatt az egy jelenet miatt érdemes rááldozni egy mozijegyet, hiszen ez otthon nem fog ugyanúgy átjönni, lehet akármilyen felszerelésed.

Tom Hanks alakítására ezúttal sem lehet panasz - ez a fickó egyszerűen képtelen hibázni. Elképesztő átéléssel hozza Sully figuráját, akinek arcára minden kiül: ő csak a dolgát végezte, nem tudja nagyon feldolgozni a hirtelen jött népszerűséget, inkább a felette gyülekező felhők miatt izgul. A repülés az élete, 42 éve ezt csinálja, most azonban fordulóponthoz érkezett minden. Mellette Aaron Eckhart (és a bajsza) is jól játszik, ám ő korántsem annyira kidolgozott karakter, ő inkább volt korrekt, de amit kellett, azt hozta.

Így hát nem, korántsem lett hibátlan film a Sully, de szeptember 11 után egy nagyon szép mentőcsónak New York lakosságának, mert itt a példa, hogy egy tragédia így is elsülhet végül. Eastwood korrektül vezényelte le Sully történetét, de filmje sajnos nem sok extrával kecsegtet.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.