Zootropolis – Állati nagy balhé / Zootopia [2016]
Judy Hopps világéletében rendőr akart lenni, de hiú álma miatt a legtöbben körberöhögték: nyúl ugyanis nem lehet rendőr. Ő azonban kiváló eredményekkel végez az akadémián, útja pedig a nagyvárosba, Zootopiába vezet. De itt sem tartják egyenrangúnak rinocérosz, oroszlán és tigris kollégái, főnöke pedig berakja büntetőcédulákat osztogatni. Judy viszont hamar egy eltűnési ügy közepébe csöppen, amelyet egy illegális nyalókaárus rókával, Nick Wilde-al közösen próbál megfejteni.
Manapság már nem ritka, ha egy animációs film ugyanolyan arányban próbál kedvezni a felnőtteknek, mint a gyerekeknek - sőt, ha jobban belegondolunk, a mainstream animációk jelentős része erre törekszik. Ennek oka nyilván a szélesebb közönség megszólítása, na meg a szülő az, aki gyermekét elviszi a filmre, ő perkál, ha úgy tetszik, és akkor már ő se unatkozzon. A Zootopia szintén egy ilyen darab: amíg a lurkók elvannak a cukin megrajzolt karakterekkel, addig a felnőtteknek is akad némi kiszólás - miközben a humorfaktor mindkettejüknek szól. Mondhatni, minden a helyen van.
És valóban, a Zootopia teljesíti mindezt. Bár első ránézésre nem tűnik többnek egy bárgyú mesénél, sokkal több van ebben a filmben, mint amit pár képkocka alapján gondolnánk. Lefutja ugyan a kötelező köröket (ne add fel az álmaid és társai), de közben a képbe kerül egy nyomozós szál, amely azért eléggé meglepett, hogy ilyen formában be merte vállalni. És itt jön a képbe a sztori egyik alapja: a Zootopia világában ugyebár csak állatok élnek, emberek nem. Különféle kasztokra osztották őket, egy nagyon precízen kitalált és megvalósított világot hoztak össze a készítők, figyelve minden apró részletre. Többek közt arra, hogy a ragadozók már nincsenek veszéllyel a növényevőkre. Egykoron így volt, de ez az ősi ösztön kihalt a húsevőkből, mostanra béke van. Ennek később még fontos jelentősége lesz a cselekmény, illetve a nyomozás szempontjából, amely végül egy szintén nem várt (eléggé aktuális) tanulsággal zárul.
És ha ez nem lenne elég: a Zootopia elég pörgős darab lett. Noha nem fejvesztve kapkod, de azt az intenzív tempót, amit az elején felvesz, azt mindvégig tartja, miközben mindenre hagy időt, de még sincs egy csepp üresjárat sem. Arra pedig tessék felkészülni, hogy minden sarkon vár ránk legalább két poén, legyen az verbális vagy vizuális, így az érdeklődésünket jócskán magához tudja láncolni. Nem mentes filmes vagy sorozatos utalásoktól sem, például Keresztapa vagy Breaking Bad. Külön érdekes és egyben vicces adalék, hogy még az állatok helye is megvan a világban: a nyulak a répatermesztők, a nagyra nőtt vadállatok a rend őrei, míg a hivatalokban (kapaszkodj meg!) lajhárok dolgoznak.
Idén lesz mit felkötnie az animációs filmeknek, hiszen a Zootopia meglehetősen magasra tette azt a bizonyos lécet. Bár előre tekintve maximum a Finding Dory lehet komolyabb kihívója. Ha nem lett volna tavaly az Inside Out, meg nem tudnám mondani, mikor láttam ennyire kreatív rajzfilmet, mert itt bizony a kreativitás valóban csúcsra van járatva.
Manapság már nem ritka, ha egy animációs film ugyanolyan arányban próbál kedvezni a felnőtteknek, mint a gyerekeknek - sőt, ha jobban belegondolunk, a mainstream animációk jelentős része erre törekszik. Ennek oka nyilván a szélesebb közönség megszólítása, na meg a szülő az, aki gyermekét elviszi a filmre, ő perkál, ha úgy tetszik, és akkor már ő se unatkozzon. A Zootopia szintén egy ilyen darab: amíg a lurkók elvannak a cukin megrajzolt karakterekkel, addig a felnőtteknek is akad némi kiszólás - miközben a humorfaktor mindkettejüknek szól. Mondhatni, minden a helyen van.
És valóban, a Zootopia teljesíti mindezt. Bár első ránézésre nem tűnik többnek egy bárgyú mesénél, sokkal több van ebben a filmben, mint amit pár képkocka alapján gondolnánk. Lefutja ugyan a kötelező köröket (ne add fel az álmaid és társai), de közben a képbe kerül egy nyomozós szál, amely azért eléggé meglepett, hogy ilyen formában be merte vállalni. És itt jön a képbe a sztori egyik alapja: a Zootopia világában ugyebár csak állatok élnek, emberek nem. Különféle kasztokra osztották őket, egy nagyon precízen kitalált és megvalósított világot hoztak össze a készítők, figyelve minden apró részletre. Többek közt arra, hogy a ragadozók már nincsenek veszéllyel a növényevőkre. Egykoron így volt, de ez az ősi ösztön kihalt a húsevőkből, mostanra béke van. Ennek később még fontos jelentősége lesz a cselekmény, illetve a nyomozás szempontjából, amely végül egy szintén nem várt (eléggé aktuális) tanulsággal zárul.
És ha ez nem lenne elég: a Zootopia elég pörgős darab lett. Noha nem fejvesztve kapkod, de azt az intenzív tempót, amit az elején felvesz, azt mindvégig tartja, miközben mindenre hagy időt, de még sincs egy csepp üresjárat sem. Arra pedig tessék felkészülni, hogy minden sarkon vár ránk legalább két poén, legyen az verbális vagy vizuális, így az érdeklődésünket jócskán magához tudja láncolni. Nem mentes filmes vagy sorozatos utalásoktól sem, például Keresztapa vagy Breaking Bad. Külön érdekes és egyben vicces adalék, hogy még az állatok helye is megvan a világban: a nyulak a répatermesztők, a nagyra nőtt vadállatok a rend őrei, míg a hivatalokban (kapaszkodj meg!) lajhárok dolgoznak.
Idén lesz mit felkötnie az animációs filmeknek, hiszen a Zootopia meglehetősen magasra tette azt a bizonyos lécet. Bár előre tekintve maximum a Finding Dory lehet komolyabb kihívója. Ha nem lett volna tavaly az Inside Out, meg nem tudnám mondani, mikor láttam ennyire kreatív rajzfilmet, mert itt bizony a kreativitás valóban csúcsra van járatva.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.