SOROZAT: Slasher 1. évad
Sarah visszatér szülővárosába, a szülői házba, ahol annak idején, 1988-ban, Halloween éjszakáján szüleit brutális módon meggyilkolta a Hóhér. Sarah édesanyja kilenc hónapos terhes volt akkor, és miután a gyilkos, Tom Winston kimetszette belőle a kis Sarah-t, maszkját lehúzta, és ölében a csecsemővel várta a helyszínre kiérkező rendőröket.
A lány és párja megérkezésének első éjszakán gyilkosság történik, nagyon úgy tűnik, hogy valaki tovább viszi azt, amit Tom Winston annak idején elkezdett. De mi lehet az összefüggés az áldozatok között? Milyen szisztéma alapján gyilkol? És ezúttal ki húzta magára a Hóhér jelmezét? Egyik kérdés a másik után üti fel a fejét, miközben egyre sötétebb titkok kerülnek felszínre.
Aki olvassa a blogot, az pontosan tudja, hogy bűnös élvezetnek számítanak nálam a faék egyszerűségű, buta slasher horrorok. Nem tehetek róla, lehet bármilyen bugyuta a történet, ha jön egy maszkos idegen, aki tizedelni kezdi a főszereplőket, engem már megvettek kilóra. Na, a Slasher ebből a szempontból pontosan nekem készült, a lényegre törő cím nem árul zsákbamacskát: ez egy szimpla kaszabolós horror, némi rejtéllyel, amely nincs túlbonyolítva, de legalább végig leköt. Már maga az alapfelállás sem ígér túlontúl sok eredetiséget, de ezen felül egyik sablont kapjuk a másik után: a kissé szerencsétlen forma, ám jó lelkű zsaru, a mogorva rendőrfőnök, sőt, Sarah a börtönben sínylődő Tom Winstontól kér segítséget, hogy elkaphassa a gyilkost. Aki egyébként, mint hamar kiderül, a hét főbűn alapján szedi áldozatait. A városban esténként kizárólag csak az sétafikál, akire éppen vadászik a Hóhér, akinek természetesen mindig sikerül köddé válnia. Idővel pedig mindenki gyanúba keveredik valamilyen szinten.
Tehát nem, a Slasher nem egy agysebészet, bár van némi rejtély a háttérben, de az sem találja fel a spanyol viaszt. Engem azonban mégis lekötött, minden hibája és egyszerűsége ellenére érdekelt, ki miért cselekszik úgy, ahogy, mik derülnek ki a helyi lakosokról, és legközelebb kire csap le a Hóhér, hogy kihúzhassam a képzeletbeli listámról, mint potenciális gyilkos-jelölt.
Külön piros pont jár a sorozatnak, hogy az áldozatok nem 'Random Girl 1' vagy 'Random Boy 2'. Minden halálesetnek előzménye van, minden epizódszereplő megkapta a maga kis történetszálát, amely folyamatosan fokozza a kisváros látszólagos nyugalma alatt megbúvó rejtélyt.
Ha negatívumot kéne mondanom, amely még az én szememet is szúrta, az az utolsó rész. Nem spoiler, a hetedik epizód utolsó képkockájában kiderül, ki a hunyó, és bár ezáltal kétségkívül megkövetel még egy részt a sorozat, de itt már nagyon az időhúzáson volt a hangsúly, és ez némi keserű szájízt hagy maga után.
A Slasher legalább annyira krimi és thriller, mint horror, igencsak rejtélyközpontú történetvezetéssel. Részemről jöhet a folytatás, bár a sorozat nem teljesített túl jól, ezzel a pozitív kritikával jómagam is a kisebb tábort erősítem. Ha már antológiának tervezték, és a kisvárosi gyilkosságsorozatot a kezdéssel kipipálhatjuk, simán megnéznék a második évadban egy nyári táboros hentelést.
A lány és párja megérkezésének első éjszakán gyilkosság történik, nagyon úgy tűnik, hogy valaki tovább viszi azt, amit Tom Winston annak idején elkezdett. De mi lehet az összefüggés az áldozatok között? Milyen szisztéma alapján gyilkol? És ezúttal ki húzta magára a Hóhér jelmezét? Egyik kérdés a másik után üti fel a fejét, miközben egyre sötétebb titkok kerülnek felszínre.
Aki olvassa a blogot, az pontosan tudja, hogy bűnös élvezetnek számítanak nálam a faék egyszerűségű, buta slasher horrorok. Nem tehetek róla, lehet bármilyen bugyuta a történet, ha jön egy maszkos idegen, aki tizedelni kezdi a főszereplőket, engem már megvettek kilóra. Na, a Slasher ebből a szempontból pontosan nekem készült, a lényegre törő cím nem árul zsákbamacskát: ez egy szimpla kaszabolós horror, némi rejtéllyel, amely nincs túlbonyolítva, de legalább végig leköt. Már maga az alapfelállás sem ígér túlontúl sok eredetiséget, de ezen felül egyik sablont kapjuk a másik után: a kissé szerencsétlen forma, ám jó lelkű zsaru, a mogorva rendőrfőnök, sőt, Sarah a börtönben sínylődő Tom Winstontól kér segítséget, hogy elkaphassa a gyilkost. Aki egyébként, mint hamar kiderül, a hét főbűn alapján szedi áldozatait. A városban esténként kizárólag csak az sétafikál, akire éppen vadászik a Hóhér, akinek természetesen mindig sikerül köddé válnia. Idővel pedig mindenki gyanúba keveredik valamilyen szinten.
Tehát nem, a Slasher nem egy agysebészet, bár van némi rejtély a háttérben, de az sem találja fel a spanyol viaszt. Engem azonban mégis lekötött, minden hibája és egyszerűsége ellenére érdekelt, ki miért cselekszik úgy, ahogy, mik derülnek ki a helyi lakosokról, és legközelebb kire csap le a Hóhér, hogy kihúzhassam a képzeletbeli listámról, mint potenciális gyilkos-jelölt.
Külön piros pont jár a sorozatnak, hogy az áldozatok nem 'Random Girl 1' vagy 'Random Boy 2'. Minden halálesetnek előzménye van, minden epizódszereplő megkapta a maga kis történetszálát, amely folyamatosan fokozza a kisváros látszólagos nyugalma alatt megbúvó rejtélyt.
Ha negatívumot kéne mondanom, amely még az én szememet is szúrta, az az utolsó rész. Nem spoiler, a hetedik epizód utolsó képkockájában kiderül, ki a hunyó, és bár ezáltal kétségkívül megkövetel még egy részt a sorozat, de itt már nagyon az időhúzáson volt a hangsúly, és ez némi keserű szájízt hagy maga után.
A Slasher legalább annyira krimi és thriller, mint horror, igencsak rejtélyközpontú történetvezetéssel. Részemről jöhet a folytatás, bár a sorozat nem teljesített túl jól, ezzel a pozitív kritikával jómagam is a kisebb tábort erősítem. Ha már antológiának tervezték, és a kisvárosi gyilkosságsorozatot a kezdéssel kipipálhatjuk, simán megnéznék a második évadban egy nyári táboros hentelést.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.