Southbound [2015]

Egy száguldó autó, benne két férfi, akik menekülnek valami elől, valahol a kietlen sivatagban. Távolról óriás, csontváz szerű, föld felett lebegő lények figyelik őket. És ez még csak a Southbound első pár perce, innentől elképesztő dolgok veszik kezdetüket ebben a fű alatt érkező, korántsem hétköznapi horrorantológiában.

Mert ebben a másfél órában öt kisebb történetet láthatunk, amelyek ugyanazon a helyen játszódnak, egy cseppet sem normális környéken, ahol látszólag bármi megtörténhet - és mint kiderül, meg is történik. Az öt szegmens igen elegánsan van összekötve, néha inkább egybeolvadva egyik a másikkal. A továbbiakban látunk három lányt, akik lerobbannak az országúton és egy nagyon furcsa idős pár veszi fel őket, majd invitálja meg vacsorára. Majd jön egy műtét egy elhagyatott kórházban, egy nagyon nem szakavatott ember által. A negyedik történetben egy férfi próbálja kiszabadítani rég elvesztett hugát ebből az őrületből, végül egy home invasion sztorit kapunk, amely egyben kerettörténetbe foglalja a filmet.

A Southbound rendezői összesen négyen vannak: Roxanne Benjamin, Patrick Horvath, David Bruckner és Radio Silence, két utóbbi már dirigált korábban a V/H/S első részébe egy-egy történetet. Most azonban valami egészen mást hoztak össze: közös filmjük antológiaként és komplett moziként egyaránt funkcionál. Nem adnak minden kérdésre választ, sőt, sokszor igazán mindfuck élményt sikerül okozniuk, ám mégis elérik azt, hogy filmjük nézesse magát, hiszen hamar átjön, hogy itt tényleg nem tudjuk, mi vár ránk a következő sarkon.

Hangulatában sem utolsó a Southbound, sőt, talán az egyik legnagyobb erénye, hogy piszkosul rideg atmoszférát sikerült felhúzni köré, amely köszönhető az operatőri munkának, valamint a sejtető, borzongatós, nyolcvanas éveket idéző szintetizátor dallamoknak, amelyek hébe-hóba felcsendülnek a háttérben.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Southbound-ra évek múltán is fogunk emlékezni. Ám a megannyi egy kaptafára készült horror próbálkozás mellett egy vérbeli gyöngyszem, egy olyan csemege, amely zsigerileg szorongat meg és ejt rabul. Talán a purgatóriumban játszódik, talán a valóságban, de egy biztos: ebben a filmben mindenki menekül valami elől a múltjából és mint tudjuk, a múlt előbb vagy utóbb utoléri az embert. Akkor pedig elnyerjük méltó büntetésünket.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.