Krampusz / Krampus [2015]

Átlagos amerikai család készülődik karácsonyra: jönnek a nagyon nem szívlelt rokonok, vidékről. Miután vacsora közben a család legkisebb fia, Max az unokatestvérei céltáblájává vált a Télapónak szánt levele miatt, így a srác végső elkeseredettségében összetépi azt és a pokolba kívánja az egész karácsonyt. Ekkor még nem sejti, mit szabadított a világra: megjelenik ugyanis a Krampusz, illetve annak csatlósai.

A Krampusz című filmet több okból is vártam: egyrészt, mert horrorkomédia, de a legfőbb ok maga a rendező, Michael Dougherty, akinek egy olyan igazán hangulatos mozit köszönhetünk, mint a minden Halloweenkor megnézendő Trick 'r Treat, amely maga a tömény zsenialitás. Dougherty most a karácsonyra helyezte a hangsúlyt, hogy mennyire elveszett már az ünnep szelleme, mindenki a régi, jó karácsonyokat sírja vissza, ám van egy entitás, aki ezt nem nézi jó szemmel.

Azonban túlzás lenne azt mondani, hogy a Krampusz felér a rendező korábbi filmjéhez: bár remekül megidézi az old school hangulatú horrorokat és kiváló atmoszférát sikerült teremteni, bizony a korhatári besorolás PG-13 lett, amely alaposan rányomja bélyegét a végeredményre. Kellett volna ide a vér, a film szinte kiált azért, hogy bevállalósabb legyen. Sok horrorfilm vesszőparipája ez, amely üzleti szempontból érthető, de pont a végeredmény látja kárát.

Így végül a maga finom humorával inkább amolyan családi horrorfilmet kapunk, amelyre ráaggathatjuk még a fantasy jelzőt is, ha nagyon akarjuk. Nem várnak ránk térdcsapkodós poénok, sem vérfagyasztó pillanatok, helyette egy amolyan home invasion film, amelyben a Krampusz és társai alaposan felforgatják a karácsonyt. Itt jegyezném meg, hogy trükkök terén nem lehet okunk panaszra, bár néhány esetben megoldották életre kelt bábukkal, de a gyilkos kis mézeskalácsok hatalmas telitalálatok lettek. No és persze maga a címszereplő, amely megalkotásában megmutatkozott az a bizonyos kreativitás. Ne keressetek rá, majd a filmben meglátjátok.

Olyan nagyon azonban mégsem tudok haragudni a Krampuszra: bár némi keserű szájízt még így is sikerült hagynia maga után, minden hiányossága ellenére kellemesen elszórakoztatott és még egy ügyes befejezést is sikerült a végére hagyni. Az a bizonyos animációs jelenet pedig önmagában is megér egy misét.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Stephen King: Az / It [1990]

Final Cut - Hölgyeim és uraim [2012]

The Poughkeepsie Tapes [2007]

Top 10: Egyhelyszínes filmek