Musarañas [2014]
Montse és La Nina testvérek, apjuk halála után ketten maradtak a szülői házban. Montse még soha nem tette ki a lábát otthonról, emiatt szabályosan retteg attól, hogy húga idővel otthagyja őt. A felettük lakó férfi, Carlos egyik nap bekopog hozzájuk, segítséget kér, majd összeesik. Montse beviszi a lakásba a férfit, ágyba dugja és minden erejével azon dolgozik, hogy ne tudjon elmenni onnan.
Ha azt mondom, spanyol horror vagy spanyol thriller, a gyakorlott filmrajongó joggal kapja fel a fejét, hiszen egyfajta garanciáról van szó ez esetben. Az Amíg alszol, a [Rec] vagy, hogy mást ne mondjak, a kevésbé ismert La Casa Del Fin De Los Tiempos is mind nívósabb alkotások, röviden a spanyolok megdolgoztak azért, hogy ne számítsanak szitokszónak filmgyártás terén.
A Musarañas-t nevezhetjük horrornak, thrillernek, sőt, a dráma is erősen ott figyel. Valahol ezen három zsáner keveréke, mindegyikből kapunk és pont olyan adagokban, hogy egy nagyon szépen, precízen összerakott mozivá teljesedjen ki végül. Talán a horror az, amely leginkább háttérbe szorul, de ez nem is baj: nincsenek tipikus, olcsó trükkök, a félelemkeltés pedig megmarad annyiban, hogy pontosan tudjuk, ebben a lakásban történtek dolgok és bizony még történni is fognak. Inkább a sejtetés kerül előtérbe, a spanyol bérház atmoszférája nagyon erősen rátelepszik a nézőre, minderre egy elég komoly vérfürdő, végül egy erős csattanó teszi fel a pontot.
A film legnagyobb bravúrja azonban, hogy nem él közhelyekkel, javarészt kiszámíthatatlan cselekménnyel dolgozik. Ha minimális tudással ülünk neki, itt-ott elég ügyesen képes minket meglepni, hiszen fogalmunk sincs, mi jár a látszólag őrület szélén álló Montse fejében. Mik a tervei, mik a céljai azzal, hogy az ágyhoz kötött Carlos ne tudja elhagyni a házat? A dolgokat tetézi, hogy Montse gyakran látja maga előtt elhunyt apjukat, aki vagy tanácsokat ad a lánynak, vagy verbálisan alázza, amelyeken felbuzdulva csak még szörnyűbb dolgokat művel.
Igen, a spanyol thriller még mindig nagyon erőteljesen tud hatni: a Musarañas egy igazán erős darab, nem csak a műfaj rajongóinak. Sok rétegű és amilyen visszafogottsággal hántja le magáról ezeket a rétegeket, úgy szippant be minket ez a közel mestermű.
Ha azt mondom, spanyol horror vagy spanyol thriller, a gyakorlott filmrajongó joggal kapja fel a fejét, hiszen egyfajta garanciáról van szó ez esetben. Az Amíg alszol, a [Rec] vagy, hogy mást ne mondjak, a kevésbé ismert La Casa Del Fin De Los Tiempos is mind nívósabb alkotások, röviden a spanyolok megdolgoztak azért, hogy ne számítsanak szitokszónak filmgyártás terén.
A Musarañas-t nevezhetjük horrornak, thrillernek, sőt, a dráma is erősen ott figyel. Valahol ezen három zsáner keveréke, mindegyikből kapunk és pont olyan adagokban, hogy egy nagyon szépen, precízen összerakott mozivá teljesedjen ki végül. Talán a horror az, amely leginkább háttérbe szorul, de ez nem is baj: nincsenek tipikus, olcsó trükkök, a félelemkeltés pedig megmarad annyiban, hogy pontosan tudjuk, ebben a lakásban történtek dolgok és bizony még történni is fognak. Inkább a sejtetés kerül előtérbe, a spanyol bérház atmoszférája nagyon erősen rátelepszik a nézőre, minderre egy elég komoly vérfürdő, végül egy erős csattanó teszi fel a pontot.
A film legnagyobb bravúrja azonban, hogy nem él közhelyekkel, javarészt kiszámíthatatlan cselekménnyel dolgozik. Ha minimális tudással ülünk neki, itt-ott elég ügyesen képes minket meglepni, hiszen fogalmunk sincs, mi jár a látszólag őrület szélén álló Montse fejében. Mik a tervei, mik a céljai azzal, hogy az ágyhoz kötött Carlos ne tudja elhagyni a házat? A dolgokat tetézi, hogy Montse gyakran látja maga előtt elhunyt apjukat, aki vagy tanácsokat ad a lánynak, vagy verbálisan alázza, amelyeken felbuzdulva csak még szörnyűbb dolgokat művel.
Igen, a spanyol thriller még mindig nagyon erőteljesen tud hatni: a Musarañas egy igazán erős darab, nem csak a műfaj rajongóinak. Sok rétegű és amilyen visszafogottsággal hántja le magáról ezeket a rétegeket, úgy szippant be minket ez a közel mestermű.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.