A gyűlölet / La Haine [1995]

Három jó barát, Said, Vinz és Hubert egyik haverja, Abdel kórházba kerül egy rendőrökkel való konfrontálódás során. Az a hír járja, hogy az összecsapás során az egyik rendőr elvesztette a fegyverét. Hamar bebizonyosodik, hogy ez való igaz, ráadásul a stukkert Vinz találta meg, aki úgy dönt, ha Abdel nem kerül ki élve a kórházból, fogja magát és a talált pisztollyal szemet szemért alapon megöl egy zsarut.

A helyszín Franciaország, de lényegében akármelyik ország lehetne. Bármelyik nagyváros kertvárosi része, ahol a fiatalokat fogságban tartja a gyűlölet. És ez most nem csak egy szimpla frázis: a srácokban ott tombol a düh, nincs egymáshoz egy normális szavuk, de úgy általában senkihez. Lógnak, bandáznak és füveznek, vagy a blokkban a hasonló életstílust folytató, társadalmilag kirekesztett fiatallal, vagy csak úgy hárman. Tök mindegy, valahogy teljen el a nap, szóljanak be néhány rendőrnek, akiket amúgy a legcsekélyebb mértékig sem vesznek emberszámba.

Mi, nézők pedig a három fiú egy napját követhetjük nyomon.

Szokás mondani, hogyha egy filmben előkerül egy pisztoly, az előbb vagy utóbb valószínűleg elsül. Hiszen nem véletlenül van ott. Ezt a témát legjobban a Coen-tesók fogták meg az Égető bizonyítékban, de ők is inkább parodisztikusan. A gyűlölet közben azonban nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy amíg ez a trió jóformán csak lófrál, ott van náluk a stukker. Ráadásul nem is akárkinél, hiszen Vinz majdhogynem pszichopata, hármójuk közül talán a legbetegebb, akinek még csak köszönni sem szeretnél, mert abba is beleköt.

És ha már itt tartunk, muszáj megemlíteni, hogy a mindössze 29 éves Vincent Cassel mennyire frenetikusat alakít. Mintha ráírták volna. Itt van még Said, akit Saïd Taghmaoui formál meg, ő talán a legéretlenebb a csapatból. Nem úgy, mint Hubert (Hubert Koundé), aki afféle bölcs a társaságban, ő látja át legjobban a dolgokat, de vannak pillanatok, amikor rájössz, hogy csak társaihoz képest tűnik normálisnak. És igen, jól olvastad, a nevek megegyeznek.

"Azt ismered, hogy egy társadalom zuhan lefelé, és miközben zuhan, egyre csak azt ismételgeti: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben..."

A film ezzel a mondattal zárul, és ebben úgy körülbelül minden benne van. Mert ez a társadalom, amiben ez a három fiú él, mozog, lélegzik, létezik, az valóban zuhan lefelé. De minden zuhanásnak ugyanaz a vége. Az utolsó, körülbelül fél perc pedig megmutatja, pontosan mi is az, miközben te úgy érzed majd magad, mint akit gyomorszájon vágtak, tiszta erőből.