A gyűlölet / La Haine [1995]
Három jó barát, Said, Vinz és Hubert egyik haverja, Abdel kórházba kerül egy rendőrökkel való konfrontálódás során. Az a hír járja, hogy az összecsapás során az egyik rendőr elvesztette a fegyverét. Hamar bebizonyosodik, hogy ez való igaz, ráadásul a stukkert Vinz találta meg, aki úgy dönt, ha Abdel nem kerül ki élve a kórházból, fogja magát és a talált pisztollyal szemet szemért alapon megöl egy zsarut.
A helyszín Franciaország, de lényegében akármelyik ország lehetne. Bármelyik nagyváros kertvárosi része, ahol a fiatalokat fogságban tartja a gyűlölet. És ez most nem csak egy szimpla frázis: a srácokban ott tombol a düh, nincs egymáshoz egy normális szavuk, de úgy általában senkihez. Lógnak, bandáznak és füveznek, vagy a blokkban a hasonló életstílust folytató, társadalmilag kirekesztett fiatallal, vagy csak úgy hárman. Tök mindegy, valahogy teljen el a nap, szóljanak be néhány rendőrnek, akiket amúgy a legcsekélyebb mértékig sem vesznek emberszámba.
Mi, nézők pedig a három fiú egy napját követhetjük nyomon.
Szokás mondani, hogyha egy filmben előkerül egy pisztoly, az előbb vagy utóbb valószínűleg elsül. Hiszen nem véletlenül van ott. Ezt a témát legjobban a Coen-tesók fogták meg az Égető bizonyítékban, de ők is inkább parodisztikusan. A gyűlölet közben azonban nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy amíg ez a trió jóformán csak lófrál, ott van náluk a stukker. Ráadásul nem is akárkinél, hiszen Vinz majdhogynem pszichopata, hármójuk közül talán a legbetegebb, akinek még csak köszönni sem szeretnél, mert abba is beleköt.
És ha már itt tartunk, muszáj megemlíteni, hogy a mindössze 29 éves Vincent Cassel mennyire frenetikusat alakít. Mintha ráírták volna. Itt van még Said, akit Saïd Taghmaoui formál meg, ő talán a legéretlenebb a csapatból. Nem úgy, mint Hubert (Hubert Koundé), aki afféle bölcs a társaságban, ő látja át legjobban a dolgokat, de vannak pillanatok, amikor rájössz, hogy csak társaihoz képest tűnik normálisnak. És igen, jól olvastad, a nevek megegyeznek.
A film ezzel a mondattal zárul, és ebben úgy körülbelül minden benne van. Mert ez a társadalom, amiben ez a három fiú él, mozog, lélegzik, létezik, az valóban zuhan lefelé. De minden zuhanásnak ugyanaz a vége. Az utolsó, körülbelül fél perc pedig megmutatja, pontosan mi is az, miközben te úgy érzed majd magad, mint akit gyomorszájon vágtak, tiszta erőből.
A helyszín Franciaország, de lényegében akármelyik ország lehetne. Bármelyik nagyváros kertvárosi része, ahol a fiatalokat fogságban tartja a gyűlölet. És ez most nem csak egy szimpla frázis: a srácokban ott tombol a düh, nincs egymáshoz egy normális szavuk, de úgy általában senkihez. Lógnak, bandáznak és füveznek, vagy a blokkban a hasonló életstílust folytató, társadalmilag kirekesztett fiatallal, vagy csak úgy hárman. Tök mindegy, valahogy teljen el a nap, szóljanak be néhány rendőrnek, akiket amúgy a legcsekélyebb mértékig sem vesznek emberszámba.
Mi, nézők pedig a három fiú egy napját követhetjük nyomon.
Szokás mondani, hogyha egy filmben előkerül egy pisztoly, az előbb vagy utóbb valószínűleg elsül. Hiszen nem véletlenül van ott. Ezt a témát legjobban a Coen-tesók fogták meg az Égető bizonyítékban, de ők is inkább parodisztikusan. A gyűlölet közben azonban nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy amíg ez a trió jóformán csak lófrál, ott van náluk a stukker. Ráadásul nem is akárkinél, hiszen Vinz majdhogynem pszichopata, hármójuk közül talán a legbetegebb, akinek még csak köszönni sem szeretnél, mert abba is beleköt.
És ha már itt tartunk, muszáj megemlíteni, hogy a mindössze 29 éves Vincent Cassel mennyire frenetikusat alakít. Mintha ráírták volna. Itt van még Said, akit Saïd Taghmaoui formál meg, ő talán a legéretlenebb a csapatból. Nem úgy, mint Hubert (Hubert Koundé), aki afféle bölcs a társaságban, ő látja át legjobban a dolgokat, de vannak pillanatok, amikor rájössz, hogy csak társaihoz képest tűnik normálisnak. És igen, jól olvastad, a nevek megegyeznek.
"Azt ismered, hogy egy társadalom zuhan lefelé, és miközben zuhan, egyre csak azt ismételgeti: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben..."
A film ezzel a mondattal zárul, és ebben úgy körülbelül minden benne van. Mert ez a társadalom, amiben ez a három fiú él, mozog, lélegzik, létezik, az valóban zuhan lefelé. De minden zuhanásnak ugyanaz a vége. Az utolsó, körülbelül fél perc pedig megmutatja, pontosan mi is az, miközben te úgy érzed majd magad, mint akit gyomorszájon vágtak, tiszta erőből.
Nem úgy indul, hogy "Egy pasi kizuhan az 50-ről, és miközben..." A társadalmas dolog csak a végén van, de lehet rosszul emlékszem. Amúgy szeretjük nagyon és érdemes megnézni ki rendezte, én anno rohadtul meglepődtem rajta.
VálaszTörlésJogos, neked van igazad, köszi! Átfogalmaztam :)
TörlésMondasz valamit, valóban érdekes látni egy ember filmográfiájában két olyan filmet, mint a Babylon A.D. és a La Haine :D
Egyrészt, másrészt én az Amélie-ben láttam először a faszit és viccesen jött ki, hogy előtte rendezett egy ilyen filmet :D
TörlésErre most írnék valamit, de úgyis azt reagálnád rá, hogy "Mi az, hogy még nem láttad az Amélie-t???!!!" :D
TörlésMost akkor úgy teszek, mintha nem lepődnék meg, helyette inkább azt mondom, hogy: ajánlok egy filmet, nem tudom hallottál-e róla, Amélie csodálatos élete a címe :D (kurvagyorsannézdmeg:P)
TörlésMár ezer éve fel van írva, de most akkor sort is kerítek rá. Tényleg :D
Törlés