The Visit [2015]

Becca és Tyler testvérek, éppen nagyszüleikhez készülnek. Ez lesz az első találkozás, anyjuk ugyanis annak idején nem kimondottan békés körülmények között hagyta el a szülői házat. Most nagypapa és nagymama az internet segítségével megtalálta lányukat, unokáikat pedig meginvitálták pár napra magukhoz. Nem telik el sok idő, a gyerekek rájönnek, hogy a nagyszüleikkel valami nagyon nincs rendben.

Ó, igen, M. Night Shyamalan. Mindenki tudja ki ő, honnan indult, milyen klasszikust tett le az asztalra, és onnan milyen csúfos lejtmenet vette kezdetét karrierjében. A Hatodik érzékkel iszonyat nagyot robbantott, és nem kétséges, hogy volt még egy-két jó filmje, de amit az elmúlt tizenhárom évben művelt, az valami borzasztó. Most, hogy már többszöri anyagi buktáját sikerült produkálnia, és a stúdiók teljesen jogosan sajnálják munkáiba fektetni a pénzüket, Shyamalan összehozott egy found footage horrort.

Szokás mondani, hogy a found footage a horror műfaj legalja - ezt egyrészt aláírom, mert tényleg az olcsóságra megy ki a játék, de valahol, tudatában annak, hogy fű alatt érkeznek gyöngyszemek, én mégis meg-megnézem ezeket a próbálkozásokat. Igen, létezik olyan, hogy jó found footage horror, és össze lehet szedni belőlük egy csokorral, a The Visit pedig nálam... nos nem biztos, hogy belekerülne ebbe a válogatásba.

Egy teljesen korrekt darab, amely Shyamalan-hoz képest még jó is, de ne ragadjunk le ennél a képletnél. Elsősorban nem a paráztatásra helyezte a hangsúlyt, sokkal inkább a rejtély és a misztikum, a fel-felmerülő kérdések azok, amelyek ott tartják az embert. Mi a fene van az öregekkel? Miért nem szabad elhagyni a szobát 9:30 után? Miért őrül meg látszólag minden előzmény nélkül éjszaka a nagyi? A kézikamera is indokolt, Becca ugyanis dokumentumfilmet akar készíteni a nagyszüleivel való első találkozásról és az együtt töltött időről.

Shyamalan nem vette sietősre a tempót, bár nagyjából mindig történik valami, és jump scare-t is csak egyszer kapunk, de attól sem fogunk fél métereset ugrani a székünkből. Ahogy az várható volt (én legalábbis számítottam rá), kapunk egy fordulatot is, és ez nagyon működött. Nagy kár, hogy az ezt követő finálé már teljesen súlytalan lett. És sajnos a gyerekszínészekkel sem voltam kibékülve, főleg a Tyler-t alakító Ed Oxenbould volt elég komoly waddafakk jelenség.

Ha Shyamalan marad a kis költségvetésű filmeknél, én áldását adom rá és nézni fogom, miket hoz össze. Legközelebb a Split című thrillerrel érkezik majd. A The Visit egy nagyon jó újrakezdés, viszont horrornak lehetett volna ütősebb. Nem rossz film, nézhető, nézeti magát, de nem dobtam hátast az élménytől.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.